Zenélt a Kolozsváry-ház erkélye

Tóth Gábor

Nehéz itt kikerülni a reklámot, mert az erkélykoncertnek a Kolozsváry-házban felújított bérlakásokat kiadó Villányi Zoltán volt az ötlet- és házigazdája, bár a most kicsit újraélesztett Festum Varadinum-programsorozat idevágó előzetese emellett azt is szépen fogalmazta meg, hogy a megújult műemléképületre (is) szeretnék felhívni a közönség figyelmét. A jó zenei-szabadtéri ötlet és hozzájárulás mellett nekem azért a második megfogalmazás, a közösségi-közkincses utalású a szimpatikusabb, hiszen sok mindenki rohan úgy végig valamelyik szürke hétköznapon a Fő utcán, hogy nincs ideje felemelni gondjaiból a tekintetét a „mi bérházaink” homlokzatait megcsodálni.

A vasárnapra előre jelzett esőtől tartva a két napra tervezett erkélykoncerteket szoros egymásutánba összevonták szombatra. Ragyogó is volt a szombat délutáni időjárás, és végre mosolygó arcokat is lehetett látni az utcán az aznaptól érvénybe lépett szabadtéri maszktalanítási lehetőség nyomán. A napfényt lehet imádni, persze mértékkel, kivéve ha az kottaolvasás közben épp szemből süt, a maszk helyett így most a napszemüveg lett a kényszerdivat.

De a Kolozsváry-ház első emeleti keskeny balkonján más tekintetben is ügyesen feltalálták magukat a fiatal zenészek: a helyszűke, a zavaró szél, ember- és utcazajok, a helyben osztogatott, majd sorra hangosan eldurranó reklámlogós lufik, a konstans drónzúgás, de még az alájuk-melléjük-feléjük folyton odamászkáló fotósok között/közepette sem zavartatták magukat. Tették a feladatukat, s igen szépen, minőségi zenéléssel, hanggal-hangulattal öltöztették fel a kordonokkal és gödrökkel itt-ott még mindig tarkított, kővé vált Bémer tér/Fő utca-sarkot a fenti dísz-erkélyrácsok mögül. Ennek is van üzenete, ha nem is volt szándékos, mert az igényes zenekultúrát amúgy is úgy tűnik lassanként új „rácsok” mögé szorítják Váradon intézményösszevonások és támogatáscsökkentések által. De vissza a szabadon lélegző művészeinkhez: a vonósnégyes – Costin Éva (elsőhegedű), Székely Boglárka (másodhegedű), Suciu Attila (brácsa), Ichim Beáta (cselló) –, mint választott neve, a „Romantic Quartet” is finoman előre jelezte, repertoárjában a szabadtéri érdeklődőkhöz közvetlenebbül szóló filmzenék vagy ismert könnyűzenei slágerek, tánczenék feldolgozásaiból-átirataiból válogatott, egy-két könnyedebb lélegzetű klasszikussal is ügyesen megtoldva (pl. Schubert, Kreisler). Egységes, a napsütéshez méltóan felhőtlen hangulatot teremtettek. Műsorukból a legtalálóbb talán Zeffirelli Rómeó és Júliájának Nino Rota által jegyzett, kifejezetten a helyszínhez illő muzsikája volt, csak ezúttal az erkély szerenádozott.

Az őket követő Nagy Éva–Nagy Kálmán fuvola-hegedű kettősnél, kik az életben is párost alkotnak, betekintést kapott az utca kíváncsiskodó közönsége további zenei értékekbe is. Már a kezdésük is elegáns volt, egy igényes preklasszikus Telemann-szonátával, de a továbbiakban pl. még Delibes-el, Bartókkal is ugyanehhez az értékrendhez csatlakoztak.