Kiss Albert jobban van

Farkas Á. Zoltán

Két hónapja, körülbelül a koronavírus-járvány kezdete óta nem sikerült beszélnem „BBB„-vel, azaz a Bihar FC Berci bácsijával, a telefonhívásra nem reagált, egy közösségi portálra róla készült fotó posztolására pedig rengeteg futballbarát írt szebbnél-szebb kommenteket, többen úgy tudták, hogy kórházban van, mások, hogy nagy beteg és lánya hazavitte magához falura. Tegnap aztán Lukács Raymond – Berci bácsi számtalan kedvenc futballistáinak egyike – keresett meg, és kérte, hogy valamilyen formában szeretne segíteni Berci bácsinak. Raymond egyedüli gondja, hogy – mivel Magyarországon fog továbbra is játszani – külföldön tartózkodik, de ragaszkodik ahhoz, hogy a segítség minden képpen eljusson Berci bácsihoz.

A másik gond az, hogy a Bihar FC egykori szertárosa nemrég épült fel egy súlyos betegségből, nagyon lefogyott, erejét vesztette, a járvány miatt, meg egyébként sem tudja elhagyni a Milcovului utcai lakhelyét. Tegnapi telefonbeszélgetésünk alkalmával elmondta: jelenlegi egyedüli öröme, hogy megkezdődött a Bundesliga, látta játszani a Ferencvárost, és hogy mostmár pár falat is lecsúszik a torkán. Örül annak, ha valakivel kommunikálni tud, ha még csak telefonon is, mert a hozzátartozóit, ismerőseit, barátait, szomszédait nem meri beengedni. Fél attól, hogy megfertőződik, és ez szempontjából életveszélyes. „Volt korábban egy agyvérzésem, egy kisebb szívinfarktusom, vakbéllel műtöttek, majd elveszítettem az élettársamat, most meg be vagyok zárva egy negyedik emeleti panellakásba. Hát milyen örömöm lehet azon kívül, hogy meccset nézzek a tévében, vagy egy jó baráttal elbeszélgessek?” – mondta a 81. életévében járó Berci bácsi, aki nagyon elérzékenyült azon, hogy sok egykori váradi – és nem csak labdarúgó – érdeklődött a hogyléte felől, és síró hangon köszönte meg azt is, hogy Lukács Raymond pénzügyileg is segíteni akar ebben a szinte elviselhetetlen helyzetben.

Mindezt azért is írtam meg, hogy a bihari sporttársadalom ne feledje: a Bihar FC nagy családja nem halt meg, mindössze egy időre szétszéledt, de hamarosan újra eggyé válik, és lesz még olyan magasságokban a váradi labdarúgás, ahol Kun Attiláék, Gergely Sándorék idejében, majd 2003-ban is volt már.

Berci bácsinak pedig mit kívánhatnánk? Természetesen egészséget, kitartást, jó focimeccseket, és olyan labdarúgókat, mint Lukács Raymondot, aki nem csak érdeklődik, de segíteni is akar…

Borítóképünkön Berci bácsi, akinek ez volt az élete: az öltöző, és hogy futballisták játszanak a mindenkori nagyváradi együttesben