Velencei gyökerek, váradi dicsőség: a Törekvés MTE története

Jósa Attila

A Nagyváradi Atlétikai Club 1910-es megalapítása lendületet adott a helyi futballéletnek. Egyre több gyerek és fiatal kezdett el futballozni különféle városi helyszíneken: a Rhédey-kertben, a Bunyitay ligetben, a Balassa téren, a Füzes utcában és Váradvelencén. A kor egyik jelentős futballközössége az Első Velencei Sport Egylet volt, amely főként helyi fiatalokból állt. Ismertebb tagjai közé tartozott Vargha Zoltán, Szilágyi János, Kohn Gyula és Holubák István. A közösség eleinte szervezetlenül, szabályok nélkül játszott, mégis fontos szerepet játszott a helyi futball fejlődésében. A NAC történetének első edzője, Mikló Béla, valamint Győri Ferenc segítségével a velencei fiatalok megismerkedtek a futball szabályaival és a szervezett játék alapjaival. A Törekvés megalakulását 1912. április 9-én tartott közgyűlés pecsételte meg, amely élénk érdeklődést váltott ki Váradvelencén. Az elnök Lőwenstein Zsigmond lett, alelnöknek Vargha Andrást és Mikló Bélát, titkárnak Szilágyi Jánost választották. A klub színei a piros és fekete lettek.

A Törekvés elsőként futballszakosztályt alapított, amely már nyitómérkőzésén 7–0-ra legyőzte a NAC második csapatát. Később a klub több sportágban is aktívvá vált – többek között asztaliteniszben, birkózásban, ökölvívásban, sakkban és atlétikában –, így idővel valódi sportmozgalommá nőtte ki magát.

„Szeresd a Törekvést!”

A klub már a kezdetektől a tanoncok, munkások és a szegényebb rétegek alternatívájaként jelent meg a NAC-cal szemben, amely a jobb anyagi helyzetű lakosságot képviselte, és Nagyvárad vagyonos körei támogatták. A szerényebb lehetőségei ellenére a Törekvés MTE gyakran tört borsot a zöld-fehérek orra alá. Ennek első állomása közvetlenül az első világháború után, 1919. augusztus 4-én rendezett „barátságos” mérkőzés volt a Rhédey-kertben, melyen a Törekvés Niezner Aladár edző vezetésével története során először, 1–0 arányban legyőzte a NAC csapatát. A városi rangadó után több mint negyven konflis sorakozott a pálya előtt, a diadal mámorában a tömeg kifogta a lovakat a kocsikból, és saját kezűleg húzta be a győztes játékosokat egészen a város központjáig – így adva hangot határtalan örömének és büszkeségének. A váradi labdarúgást ettől a mérkőzéstől kezdve a két klub rivalizálása határozta meg, ami sokszor átlépte a sportszerűség határait.

Hatalmas botrányt okozott, amikor az egyik rangadó előtt a NAC állítólag megkörnyékezte Bartha Józsefet, a klasszis hátvédet. A kolozsvári lapok is nagy terjedelemben foglalkoztak az üggyel, mely szerint a zöld-fehérek 12 ezer lejjel akarták megvesztegetni a játékost, a pénzt a klub bűnjelként lefoglalta, a „csábítókat pedig a klub birkózói elverték”. A NAC ügyvezető elnöke, Szabó Andor tagadta a vádakat, mondván, Bartha „hetek óta, mióta Prágából visszajött, állandóan azzal a kéréssel állott elém, hogy vegyük fel a NAC-ba”. Bartha végül egy rövid crișanás kitérőt leszámítva 10 évet töltött a Töriben, végül 1933-ban a NAC-ba igazolt és onnan is vonult vissza 5 évvel később.

Egy másik, sokat emlegetett városi legenda szerint a NAC nemcsak a pályán, de fortélyban is igyekezett felülkerekedni riválisán: Krüger Károly intéző, a szóbeszéd szerint, néhány markos legény társaságában az éjszaka leple alatt módosított a Rhédey-kerti kapuk magasságán – alacsonyabbra állítva azokat, mint amit a szabályok megengedtek. A másnapi mérkőzés így a zöldasztalnál dőlt el a nacisták javára. Hogy a történet mennyire valós, nehéz megítélni – a korabeli lapokban legalábbis nem találtunk nyomát az esetnek, így könnyen lehet, hogy csak a képzelet szülte anekdota.

A piros-feketék aranykora

A klub aranykora az 1920-as és 1930-as évekre tehető. A csapat ekkor nemcsak a regionális bajnokságokat dominálta, de neve jól csengett az országos szinten is. A két világháború között a klub komoly társadalmi bázist épített ki, és igazi közösségi központtá vált. Az 1923-ban lejátszott Törekvés–Vasas mérkőzés bevételeit felajánlották a Munkásotthon felépítésének javára. A csapat meccseit rendre több ezer néző látogatta, köztük sok munkáscsalád, akik számára a Törekvés nemcsak sportélményt, hanem identitást is jelentett.

A figyelemreméltó eredmények ellenére a klub mindvégig amatőr státuszban maradt, emiatt számtalan játékosa hagyta el egy jobb ajánlat esetén. A klub által kinevelt játékosok közül sokan jutottak el a magyar vagy a román válogatottságig, Bartha József, Ströck István és Albert, Hönigsberg Miklós ott voltak az 1924-es párizsi olimpián szereplő román csapatban.

A Töri öt éven keresztül sorozatban megnyerte a Kerületi Bajnokságot, de a piros-feketék több alkalommal elhódították a rangos Pásztor Kupát is, így kijelenthető, hogy ebben az időszakban a Törekvés nem volt alárendelt szerepben a NAC-cal szembeni összevetésben. Az 1927/1928-es idényben 46–0-ás (!) gólkülönbséggel lett kerületi bajnok a Töri, ebben az idényben mutatkozott be a csapatban a 17 esztendős Barátky Gyula. Hatalmas visszhangot váltott ki a piros-feketék idegenbeli győzelme a kor egyik sztárcsapata, a Temesvári Kinizsi ellen (1–0). A Törekvés játéka ekkor már komoly technikai és taktikai érettségről árulkodott, köszönhetően Klein Frigyes edzőnek, aki a modern edzésmódszerek meghonosításán fáradozott.

A NAC-Törekvés rivalizálásról már írtunk fennebb, de a két klub, amikor igény volt rá, együtt is tudott működni. Ennek legszebb példája az 1931. november 8-án lejátszott mérkőzés, amikor a két váradi alakulatból kialakított „kombinált” 4–2-re legyőzte a nagy hírű Ferencvárost 5500 néző előtt, a NAC-pályán. A váradi csapat összeállítása: Cincér – Bartha, Dombi – Pintye, Sternberg, Gróh – Glanzmann, Kovács, Rónay, Palmer, Kocsis.

Észak-Erdély 1940-es visszacsatolása után a magyar sportélethez tért vissza a klub, és a magyar bajnokság második vonalában szerepelt. Ebből az időszakban azonban már nem a sportsikerek kapcsán olvashatunk a Töriről: „Az országos elnökség felhívja a Nagyváradi Törekvés MTE-t, hogy úgy az egyesületi életben, mint csapatában keresztény magyar sportembereket szerepeltessen. Teszi ezt a felhívást az országos elnökség azért, mert a Nagyváradi Törekvés MTE jelentése alapján megállapította, hogy az eddigi mérkőzésein szereplő játékosok jelentékeny része zsidó volt” – írta 1941-ben a Magyar Labdarúgók Szövetsége hivatalos közlönye.

A II. világháború és az azt követő politikai változások a Törekvés MTE sorsára is árnyékot vetettek. A háború után bekövetkező átszervezések során az egyesület elveszítette önállóságát és egy C-divíziós idényt követően a klub 1948-ban beolvadt a Nagyváradi Înfrățireába.