A távtanulás kihívásai az érintettek szemével

János Piroska

A távtanulás minél több érintettjét szerettük volna megszólítani, így a kérdőívet egyaránt kitölthették szülők, egyetemisták, közép- és általános iskolások is, bár az életkori sajátosságból kifolyólag ezzel a módszerrel az utóbbiakat kevésbé értük el. (A módszer hiányossága, hogy az internettel nem rendelkezőket sem tudtuk eképpen „megszólaltatni”.)

A válaszadók (90 személy) többsége középiskolás (40 százalék), őket követi az egyetemisták csoportja (34,4), a szülők (22,2 százalék) és végül az általános iskolások (3,3 százalék). A lakóhelyet illetően az arányok megközelítőleg 6 százalékban térnek el: a kitöltők 53,3 százaléka él városon, 46,7 százalék pedig vidéken. A legtöbben – beleértve a válaszadó szülők gyerekeit is – 3–4 órát töltenek tanulással egy nap, 27,8 százalék 5–6 órát, 11,1 százalék számára pedig 7–8 óra is az okulással telik el. Az alkalmazásokat, segédeszközöket illetően legtöbben a Google Classroom felhasználói (67,8 százalék), 55,6 százalék használja valamilyen formában a tanulás alatt a Facebook közösségi oldalt, 36,7 százalék előre kiosztott feladatokkal, feladatlapokkal foglalatoskodik, 31,1 százalék számára különböző tanóravideók segítik a tanulást, 3,3 százalék követi a Telesulit. Ahogy az arányokból is kiderül, vannak olyan esetek, ahol ezek a segédeszközök halmozódnak. Egy egytől („egyáltalán nem vagyok megelégedve”) ötig (teljesen meg vagyok elégedve) terjedő skálán a válaszadók 34,4 százaléka „közepesen” (3) elégedett a tanügyminisztérium vagy az egyetem által hozott megoldással. Ugyanezt a válaszopciót jelölte be a válaszadók 37,8 százaléka arra a kérdésre, mennyire elégedett a tanárok megoldásaival. A végletes értékeket tekintve kiderül, a tanárok erőfeszítéseit jobban értékelik, hiszen míg az intézmények esetén az „egyáltalán nem vagyok megelégedve” opciót 15,6 százalék választotta, ez az érték a tanárok megoldására vonatkozóan csak 6,7 százalékos. A város-vidék eloszlást illetően nem tapasztalható eltérés az internet-hozzáférést illetően: a legtöbb válaszadónak nincs az ismeretségi körében olyan, akinek ne lenne internet-hozzáférése, ám más technikai problémákról tudomásuk van. A következőkben az érintettségi csoportokra lebontva szeretnénk bemutatni, kinek mi okoz kihívást a távtanulás során.

A szülők

A kérdőív kitöltőinek 22,2 százaléka szülőként válaszolt a feltett kérdésekre. A segédeszközöket illetően az ő válaszaik között többnyire a Google Classroom, az előre kiosztott feladatlapok, feladatok, tanóravideók, Facebook közösségi oldal szerepelt, de a felsoroltak között találkoztunk a Telesulival, a Zoommal és a Whatsappal is. Az online felületek használatához van, aki nem kapott segítséget, és autodidakta módon sajátította el használatukat, más szülő a nagyobb gyermekétől kapott segítséget, és természetesen vannak olyanok is, akik pedagógusoktól, esetleg a gyerek osztálytársaitól kaptak útmutatást. A szülők elmondása szerint a legmegterhelőbb a távtanulásban a gyermek számára az interakció, a tanítónéni, osztálytársak hiánya, a feladatokhoz kapcsolódó magyarázat hiányossága, de a tanárok által használt különböző platformok is zavaróak tudnak lenni. Gondot okoz még az időbeosztás, a türelem, a motiváció hiánya, de van olyan család is, ahol egy számítógép áll rendelkezésre a szülő és (több) gyerek számára. Problémát jelent ugyanakkor a számítógép képernyője előtt eltöltött sok idő – van, ahol ez korábban nem volt szokás, és olyan is, ahol a túlzott számítógép-használathoz még hozzáadódik pár óra. Szülőként a legnagyobb kihívásokat az új leckéhez kapcsolódó feladatok elmagyarázása (főleg munka mellett), a tanulásra való ösztönzés jelenti – olvasható a válaszok között. „Két gyermek édesanyjaként ugyanazon idősávban nem lehetek óvónő, tanítónő, szakácsnő stb., és még végezzem a home-officet” – írja egy válaszadó. Van olyan szülő, akinek ismeretségi körében több olyan család is van, amely nem rendelkezik internet-hozzáféréssel (bár városon laknak), ahol pedig van ilyen, ott a nem elegendő számítógép okoz problémát. A már említett ötös skálán a tanügyminisztérium/egyetem megoldásával 2,7, a tanárok megoldásával 3,1 pontos az elégedettségi szint.

Diákok

A diákok – középiskolások és általános iskolások – körében is a Google Classroom „hódít”, de a közösségi oldal, előre kiadott feladatok, feladatlapok, tanóravideók, Telesuli és az érettségire felkészítő elemzések is szerepelnek az általuk felsorolt segédeszközök listájában. Az online platformokat egyesek önmaguk fedezték fel, mások bevezető órán sajátították el használatukat, de útmutatást kapnak tanároktól, osztályfőnöktől, osztálytársaktól is. A diákok többsége 3–4 órát tölt tanulással egy nap, de nem ritka az 5–6 óra sem, két válaszadó diák pedig egy nap 7–8 órát is tanul. A kihívások között szerepel az online módon leadott tananyag megértése, a motiváció megtalálása, az időbeosztás, megterhelő ugyanakkor a számítógép előtt eltöltött sok idő. Többen arra panaszkodnak, hogy „melléktantárgyakból” is sok feladatot kapnak, illetve a beadandó dolgozatok, esszék is halmozódnak. A válaszadó diákok közül egynek volt tudomása olyan ismerősről, akinek nincs internet-hozzáférése, és emiatt nem tanul.

A diákok is elégedettebbek a tanáraik által hozott megoldásokkal, mint a tanügyminisztériuméval: míg előbbi átlagban 3,55 pontot ért el az egytől ötig skálán, addig az utóbbi átlaga 2,77.

Egyetemisták

A válaszadó egyetemisták legkevesebb napi 3–4 órát töltenek tanulással, de az 5–6, illetve 7–8 óra sem ritka esetükben. Az általuk használt online felületek palettája sokkal szélesebb: a Google Classroom mellett olyan oktatást segítő oldalak is szerepelnek „eszköztárukban”, mint a Zoom, GoogleMeet, Moodle, Discord, de náluk sem hiányoznak az előre kiadott feladatlapok, tanóravideók, vagy a jól ismert közösségi oldal. A platformok sokasága keveredéshez vezet, egyik válaszadónk elmondása szerint nehéz észben tartani, melyik tanár hova tölti fel a tananyagot. Számukra is hiányzik a személyes kapcsolat, többen úgy vélik, az elméleti előadások (90 perc) mellé még házi feladatok adása is együttesen túl sok, megterhelő, illetve videokonferencián keresztül szemináriumot is nehezebb tartani. Nehezebb a koncentráció és a könyvtár is hiányzik. Vannak olyanok, akiknek a technikai felszereltség okoz gondot: webkamera hiányában csak telefonról tud bejelentkezni az órára, esetleg elromlott laptop, akadozó internet nehezíti a tanulást. „A szüleim számára nagyon nehéz elfogadni a változást: otthon vagyok, de mégsem számíthatnak segítségre, mivel egész nap laptop előtt kell lennem” – osztotta meg tapasztalatát egy egyetemista. A válaszadók között azonban olyanok is akadnak, aki számára egyáltalán nem megterhelő az online tanulás.

Esetükben a tanügyminisztérium/egyetem megoldása 3,25, a tanároké pedig 3,45 pontot kapott.

Összességében elmondható: a távoktatás mindegyik fél számára kihívásokkal teli, és hosszútávon nehézkes. Talán többen is azon a véleményen vannak, mint az a harmadikos kislány, aki így fogalmazott: „inkább ülnék tíz méterre az osztálytársaimtól, csak lenne már végre újra iskola”.

Borítókép: illusztráció