Egy kokainbáróval tárgyalt, fegyverkereskedőkkel üzletelhetett Magyarország egyik legfőbb brüsszeli ellensége

Így lett Reynders Charles Michel szövetségeséből Von der Leyen embere

Reynders a Reform Mozgalom (Mouvement Réformateur-MR) nevű vallon liberális pártban politizál. A MR vezetője 2019 végéig, tehát egészen addig, ameddig kinevezték az Európai Tanács élére, Charles Michel belga szövetségi miniszterelnök volt.

Tehát Reynders az Európai Tanács elnökének a párttársa, 2014 és 2019 között pedig a kormányának volt a minisztere.

2019. szeptember 3-án Von der Leyen, akkor még mint leendő bizottsági elnök Reynderst jelölte jogérvényesülésért felelős biztosnak, tehát az igazságügyért felelősnek, dacára annak, hogy a belga liberális politikus minisztereként számos korrupciógyanús botrányba keveredett.

Ezt követően, szeptember 14-én több belga lapban egyidejűleg megjelentek olyan információk, hogy a belgiumi titkosszolgálat egy volt tagja a szövetségi ügyészségen terhelő vallomást tett a liberális biztosjelöltre – közölte akkor az európai ügyekben jártas EurActiv és a Reuters brit hírügynökség.

A volt titkosszolga neve, Nicholas Ullens de Schooten, aki 2007 és 2018 között állt belga nemzetbiztonsági szolgálatban, és főként gazdasági bűncselekmények feltárásával foglalkozott, elsősorban az afrikai országokban.

Ullens de Schooten akkor azt állította, hivatali ideje alatt többször jelentette, hogy az akkor pénzügy-, majd külügyminiszterként funkcionáló Reynders több korrupciógyanús ügyben és pénzmosásban is érintett lehet, ám addig egyszer sem indult nyomozás a liberális politikus ellen. 

Ullens de Schooten 2019. október 4-én a téma kapcsán nyilatkozott a V4NA nemzetközi hírügynökségnek.

A „Kazakhgate”

A volt titkosszolga beszámolója szerint, „az egész az úgynevezett kazah-botránnyal („Kazakhgate") kezdődött. Franciaország – belga közvetítéssel – 45 harci helikoptert adott el kazah oligarcháknak. Az üzlet mögött Reynders állt, amit az ügyet vizsgáló francia ügyvédnő naplójából tudunk, amiben a befolyásos politikus neve is szerepelt. Reynders a bíróság előtt azt vallotta, hogy valóban találkozott az ügyvédnővel, de csak egy kongói ellenálló ügyében beszéltek. Mindenki hitt neki, noha semmiféle bizonyítékkal nem állt elő. Ezt a belga hírszerzési dokumentumokból tudom, 11 évig dolgoztam a titkosszolgálatnak" – fejtette ki Ullens de Schooten.

Állítását alátámasztja, hogy Belgium 2007-ben állampolgárságot adott az egyik oligarchának, Patokh Csodijevnek, akit hazájában 20 év börtönre ítéltek.

Amikor a „Kazakhgate" felderítésére létrehozott egységbe került, Schootent a belga titkosszolgálat rendőrségi vezetője súlyosan megfenyegette.

Kétszer behívatott meghallgatásra, majd a harmadik alkalommal halálosan megfenyegetett. Azt mondta, ha aláírom a jelentést, veszélybe sodrom a saját, a feleségem és a négy gyermekem életét. Meggyőződésem, hogy e mögött is Reynders állt– fűzte hozzá a volt titkosszolga.

A kongói-ügy

A brüsszeli szövetségi kormány 2009-ben, Kinshasában, a Kongói Demokratikus Köztársaság (volt belga gyarmat) fővárosában elhatározta egy új nagykövetség építését. A diplomáciai képviselet építésében olyan kongói vállalatok is részt vettek, amelyek hátterében, tulajdonosi minőségben egy volt elnökjelölt, illetve egy fegyverkereskedő állt.

A gyanú alapján Reynders az építkezési projektben való részvételért cserébe a fegyverkereskedőtől és az elnökjelölttől fogadhatott el kenőpénzt több millió euró értékben, továbbá kétes hírű helyi köröktől törvénytelen módon nem túl értékes műtárgyakat szerzett meg, amelyeket aztán fantomvállalatokon keresztül drágán adott el, így sikerült kifehérítenie a megvesztegetésből kapott pénzeket. 

Mi lett Kadhafi pénzével?

A volt titkosszolga beszélt Renyders líbiai ügyeiről is: Moammer Kadhafi 17 milliárd eurót tartott belga bankokban. Amikor Kadhafi meghalt, Reynders éppen váltott, pénzügyminiszterből külügyminiszterré nevezték ki. Az ENSZ befagyasztotta a líbiai rezsim külföldi bankszámlákon tartott vagyonát, hogy a helyi hadurak ne finanszírozhassák az ember- és fegyverkereskedelmet.

Ullens de Schooten kiemelte, hogy Reynders az ENSZ figyelmeztetése ellenére engedélyt adott a pénz kifizetésére, a belga bankok legalább 2 milliárd eurót át is utaltak Fajez esz-Szarrádzs akkori líbiai miniszterelnök számlájára. Közben több százmillió eurónak nyoma veszett, a pénz valószínűleg líbiai milicistákhoz köthető fiktív számlákra került, akik emberkereskedelemből éltek. Reynders szerepe ebben nem világos, mivel a politikus soha nem adott erre magyarázatot.

A szaúdi-szál

2012-ben, külügyminiszterként a belga liberális politikus magánlátogatás keretében elment Nayef bin Fawwaz Al Sha'lan szaúdi herceghez, akit a francia bíróság 2007-ben tíz év börtönre ítélt két tonna kokain diplomáciai repülőgéppel történő kereskedelméért. Mivel a két állam között nincs kiadatási egyezmény, a vádlott nem jutott börtönbe. Jelenleg a szaúdi herceg az Interpol egyik legkeresettebb bűnözője.

Reynder - miután kiderült a találkozó - azt állította, fogalma sem volt, hogy ilyen múltja van az embernek. 

A teljes cikket itt olvashatja el