A dombóvári időközi választás a kormánypártok társadalmi támogatottságának stabilitásáról tanúskodik

A dombóvári időközi választás a kormánypártok társadalmi támogatottságának stabilitásáról tanúskodik, és vereséget jelent a rajthoz sem álló, előre hozott választást követelő baloldali szereplők számára is. Tizenöt hónappal a soron következő országgyűlési választás előtt óvatos, észszerű következtetéseket szabad csak levonni egy időközi választás eredményéből:

A Tolna Vármegye 2-es számú országos egyéni választókerületében megtartott időközi választás változatlanságról és jobboldali stabilitásról árulkodik. A Fidesz–KDNP jelöltje könnyedén, a szavazatok 63,7 százalékának megszerzésével tartotta meg a kormánypártok mandátumát, így Tolnában biztosan nincs „új helyzet”. Külön érdekesség, hogy a Fidesz soha nem ért el ilyen jó százalékos eredményt ebben a körzetben.

Az eredmény nyilvánvalóvá tette, hogy a jobboldal legerősebb kihívójának szerepében tetszelgő Tisza Párt valójában azért nem mérette meg magát, mert veresége borítékolható volt, ami nehezen fér össze a párt elnökének önképével és azokkal a cinkelt közvélemény-kutatási adatokkal, amelyekkel a baloldalhoz közel álló intézetek manipulálni próbálták a közvéleményt.

Vereséggel ér fel az is, hogy a szavazatszámok ismeretében most mind Magyar Péter, mind az említett háttérintézmények magyarázkodni kényszerülnek: a Tisza Párt azért, mert úgy látszik, mégsem tégláról téglára halad. Sőt, Magyar Péterék Tolna Vármegye 2-es számú körzetében az EP-választáson is alulteljesítettek, távolmaradásával pedig csak egy újabb vereség közvetlen következményeit kerülte el.

Az időközi választás országos tanulsága az, hogy a 2024-es EP-választás után ismét megerősítést nyert a jobboldal békepárti politikája. Ahogy akkor, úgy most sem tudott egyik baloldali erő sem ennél kedvezőbb ajánlattal élni a választók felé.

Csibi Krisztina nagyarányú győzelme rámutat arra, hogy a kormányoldal jó pozícióból tud nekirugaszkodni a következő országgyűlési választást megelőző évnek, egyben arra is, hogy a választók többsége a baloldali politikai erőkkel ellentétben egyáltalán nem látja szükségét egy esetleges – minden észszerű indokot nélkülöző – előre hozott választásnak, a háború eszkalációjának, a rezsicsökkentés eltörlésének vagy a családtámogatási rendszer szűkítésének. A szomszédos Ukrajnában dúló háború reménybeli lezárása, és az ennek nyomán realizálható konjunktúra tovább erősítheti a jobboldal pozícióit 2025-ben.