Kelemen Hunor publicisztikája: A közösségrombolás terve

Régi hibánk nekünk, politikusoknak, hogy nem mindig tudunk egyszerűen fogalmazni. Gyakran belebonyolódunk az adminisztratív nyelvezetbe, eltévedünk a részletekben, a csattanót magyarázzuk ahelyett, hogy a vicc elejével kezdenénk. Ez most a legkevésbé sem vicc, de kezdjük az elejéről.

Az USR leporolta Băsescu régi tervét, és az elmúlt hetekben a parlament elé terjesztette. Ők így akarják megmenteni Romániát. A jelenlegi 41 megyéből 8-at hoznának létre, teljesen megváltoztatva az etnikai arányokat és felülírva a történelmi hagyományokat. Ezen kívül a városok és a kistelepülések számát is csökkentenék, 20 ezer lakos alatt megfosztanák a településeket a városi rangtól, a községeknek pedig 3000 lakost írnak elő. És ezek csak a legdrasztikusabb intézkedések.

Évekkel ezelőtt Băsescunak volt ez a terve, több „problémát” akart megoldani vele: többek között a magyar közösségek gyengítését. De ha a gyökereit vizsgáljuk, bizony Ceaușescu éppen fél évszázados „szisztematizálásáig” tudjuk visszavezetni az USR mesterkedését. Ez volt a falurombolás hivatalos neve, és hasonló volt a célja is. Legyen kevesebb település Romániában. Most nem bulldózereket vetnek be, „csak” jogszabályokat. De a cél ugyanaz: a közösségrombolás.

Miért baj az, amit elterveztek?

Először is megszűnnének a magyar többségű vagy jelentős magyar lakossággal rendelkező megyék. Ennek következményei katasztrofálisak lesznek: magyar intézmények szűnhetnek meg, korlátozzák a hivatalos anyanyelvhasználatot, és a polgárok számára az ügyintézés nehezebb és drágább lesz. A teljes politikai kiszolgáltatottságba taszítanák az erdélyi magyarokat. 

A mi közösségünket érintő problémák csak számunkra fontosak. De vajon a román nemzetiségű polgároknak miért lesz jó, ha több száz kilométert kell majd utazniuk ügyeket intézni?

Ez az ostoba terv egyértelműen a helyi közösséget akarja elsorvasztani, a magyarokat pedig különösen sújtaná. Megszűnnének a szórványban a kis magyar szigetek, amilyen Szék, vagy a hagymájáról híres Szilágyperecsen. Megszűnne a magyar többség a besztercei Árpástón vagy a máramarosi Hosszúmezőn, és folytathatnám a sort.

2011-ben megakadályoztuk az akkori hasonló kezdeményezést. Mert volt hozzá erőnk és befolyásunk. Most újra ellen kell állnunk az erőszakos központosításnak. Ehhez pedig a magyarok egységes kiállására és támogatására van szükségünk.

Most, amikor újra beleszólhatunk abba, hogy kik vezessék az országot az év végétől, gondoljunk a feladatainkra és a felelősségünkre is. Én arra kérek mindenkit, hogy döntsünk józan ésszel, hogy az ostor ne rajtunk, magyarokon csattanjon ezúttal sem!