ERDON
Erdélyi hírportál
november 22., péntek
Amikor a lejtmenetben gondjai támadnak az embernek, akkor nem érzi magát boldognak, ha rögtön emelkedő következik. A maratoni futás harmincadik kilométerénél is beigazolódhat az előző mondatba foglalt sejtés. A hétfői bostoni maratonon ezt tapasztalta meg Eliud Kipchoge, a sportág kiemelkedő alakja. A világcsúcstartó kenyai 2013 óta sikert sikerre halmoz, ritkán akad legyőzőre. Mivel jó két órát kell a pályán tölteni a maratoni táv 42 kilométerének megtételéhez, bőven akad idejük a leggyorsabb versenyzőknek is arra, hogy megrogyjanak.
A mindennapi életben problémát okozhat a nagy sietség, az elmulasztott étkezés, a kevés ivás, ráadásul az időjárás is beleszólhat terveink megvalósításába. Nincs ez másként a maratoni futóknál sem.
Van az az iram, ami gyilkosnak bizonyul, és ha nem sikerül az előre eltervezett időben inni, elegendő szénhidrátot bevinni, az bizony a siker rovására megy.
Dacára annak, hogy egyértelmű esélyest a nehézségek miatt általában nem lehet megnevezni a világ nagy maratoni versenyein, az elmúlt évek tapasztalatai alapján Eliud Kipchogét mégis joggal tekinthettük annak Bostonban. Az elmúlt tizenegy évben mindössze kétszer fordult elő, hogy nem nyerte meg a versenyét. Ebből az egyiken, az első berlini maratonján úgy lett második, hogy a győztes világcsúcsot futott. A World Marathon Majors elnevezésű versenysorozat hat állomásából négyet számos alkalommal megnyert már, New Yorkban nem indult még, Bostonban hétfőn próbálkozott először. Nem az ő napja volt, az bizonyos. Élete leglassabb maratonját futotta, hatodik lett. Aligha vigasztalta, hogy honfitársa, Evans Chebet nyert, aki tavaly is diadalmaskodott Bostonban.
Jó kis esős idő volt, ami nem okvetlenül öröm a versenyzőknek. Sporttársai komfortérzetét Kipchoge az első kilométereken nagyon gyors futással igyekezett tovább csökkenteni. A tízfős élboly tagjai nem tették meg azt a szívességet a világcsúcstartónak, hogy tempót diktáljanak, így neki kellett az élen haladnia. A harmincadik kilométernél aztán jött egy tempóváltás, ami Kipchogét rosszul érintette: Gabriel Geay meglódult egy lejtő-emelkedő kombináción, és ez betette a kaput a favoritnak, aki nem sokkal korábban nem tudta felvenni a frissítőjét. A Heartbreak Hill emelkedője aztán szó szerint Szívszaggató dombnak bizonyult Kipchoge számára: vetélytársai faképnél hagyták. Becsületére legyen mondva, tudott mosolyogni, amikor három és fél perc hátránnyal célba ért.
Ennyit számít, ha nem kapkod az ember.