ERDON
Erdélyi hírportál
december 14., szombat
Számtalanszor elmélkedtünk már a magyar bajnokságba szerződő légiósokról. Zömmel elmondhattuk, hogy ha ők valóban jobbak a magyar kínálatnál, akkor az nagy szégyene a mi utánpótlásképzésünknek, és ha akadnak is közöttük kimondottan jó futballisták, ez csak a mihez képest kérdésének a világában értelmezhető, hiszen egyikük sem igazi sztár, aki nézőket vonzana a lelátókra, aki miatt az is kimenne a meccsekre, akinek amúgy ez eszébe sem jutna.
A héten viszont nem akárki szerződött a mi nemzeti bajnokságunkba: Naby Keita a Liverpool sztárjaként nyert Bajnokok Ligáját, bajnoki címet a Premier League-ben, FA-kupát, angol Ligakupát, klubvilágbajnokságot, FA Community Shieldet, európai Szuperkupát, még nincs harmincéves, ereje teljében futballozhat.
Mostantól a Ferencvárosban, amely egy évre kölcsönvette a Werder Brementől, és őt bizony nem lehet európai szinten sem a futottak még kategóriába sorolni.
Nem ő az első ilyen labdarúgó kis hazánkban, akadt több nagy név is, aki ideszerződött, ám szinte valamennyien úgy távoztak, hogy nyomot sem igen hagytak maguk után. A világbajnoki ezüstérmes, háromszoros olasz gólkirály Giuseppe Signori 37 évesen szerződött Sopronba, de nem nyújtott semmi emlékezeteset, és így volt ez a világbajnoki bronzérmes német válogatott Marko Marin vagy a 2004-ben a Porto tagjaként Bajnokok Ligáját nyert brazil Bruno Moraes esetében is, előbbinek a Ferencvárosban, utóbbinak pedig Újpesten nem sikerült maradandót alkotnia.
És emlékezhetünk az ugyancsak brazil válogatott Túlióra is, aki szintén Újpesten bukkant fel, de úgy futballozott, hogy a sajtó egy része arról cikkezett, nem is ő, hanem az ikertestvére szaladgál a pályán lila-fehérben… Sajnos még hosszasan sorolhatnánk a neveket, persze abban bízva, hogy Naby Keita az üdítő kivétel lesz. Ugyanakkor igaza volt Hajnal Tamásnak, a Fradi sportigazgatójának, amikor a szerződés aláírása után azt mondta, az elvárásokat eleinte nem szabad túl magasra tenni.
A guineai válogatott középpályás nincsen játékban, nyilván nem csúcsformában érkezett, de ha úgy is lenne, időbe telik az alkalmazkodása. Itt nem Mo Szalah vagy Steven Gerrard a játszótársa, ha a Liverpoolban vagy a Werderben megszokott tempóban kezdene el futballozni, az igencsak zavarba ejtő eredményt hozna, például alighanem ő adná el a legtöbb labdát. A Ferencváros önmagához képest válságos időszakot él meg, de ezen nem egy megváltó lendítheti túl, még ha sokat számíthat is egy olyan kiváló futballista, mint Naby Keita.