Emlékműavatás és hálaadás Szentjánoson

Advent negyedik vasárnapján istentisztelettel és emlékműavatással emlékeztek a biharszentjánosi református templomban. A település 800 éves fennállását ünnepelték, emléket állítva elődeiknek, és hálát adva az Istennek, hogy megtartotta a falut és lakóit.

A délutáni, ünnepi istentiszteleten Mikló Ferenc református esperes hirdette az igét, Ézsaiás 48. részének 11. verse által. Prédikációjában arról beszélt, hogy amikor a nép számára bizonytalan volt a jövő, akkor jött ez az ige, hisz akkor kellett csak igazán Istenre bízni a jövendőt, az utódok sorsát. Számunkra pedig figyelmeztető ez, hisz modern világunk ellenére, még a tudomány se képes biztos jövőképet festeni, nem is beszélve az emberi naivitásunkat kihasználó jósokról. „Isten nem jósol, hanem készíti a jövőt!” – hangsúlyozta az esperes, éppen ezért a mi feladatunk nem más, minthogy erre az Istenre bízzuk nemcsak magunkat, hanem gyermekeinket, unokáinkat is. Ez az alkalom pedig kitűnő arra, hogy nemcsak a 800 évért, hanem a jövendőért is hálát adjunk, mert hinnünk kell, a költő szavaival élve, hogy „Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor”, s az ő ölelő karjai között sohasem vesződik el ez a település.

Erős alapok

Az igehirdetés után Csomay Árpád helyi lelkipásztor szomorú hangon szólt a kisszámú gyülekezethez. Aggodalma, bánata abból fakadt, hogy kevesen jöttek el erre az ünnepi alkalomra. „Mert milyen lesz a jövőnk, ha nem tudunk hálásak lenni?” – szólt keserű hangon. De hálásan köszönte, köszöntötte azokat, akik ott voltak. Először Lőrincz Lajos nemrég elhunyt alpolgármesterre, gondnokra, szentjánosi lakosra emlékezett, aki ennek az eseménynek a kezdeményezője volt, de sajnos már nem tudta megélni azt. Majd megkérte a jelenlévő meghívott vendégeket, hogy szóljanak pár szót ezen ünnep kapcsán. Így először Bátori Géza, Bors község polgármestere üdvözölte a jelenlévőket, s elmondta, hogy bár 800 éves írásos említésre emlékezünk, valószínűleg a település ennél sokkal régebbi. De azt is hangsúlyozta, hogy ez a 800 év az erős gyökereknek köszönhető, hisz csak akkor van maradásunk, ha erős alapokra tudunk építkezni. Papp Dezső baptista lelkész pedig köszöntőjében kihangsúlyozta, „van múltunk, van jelenünk, lehet jövőnk”, de „nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük” és bízzuk azt az Úrra. Majd Szilágyi László baptista gondnok emlékezett vissza gyerekkorára, az akkori falura, tanáraira, akik bár már nincsenek közöttünk, de hálával gondol rájuk, a sok támogatásért, segítségért. Egeli József római katolikus atya üdvözlő szavaiban megemlékezett a katolikus egyház helyi történetéről, kiemelve, hogy 2006 óta ezen a településen felszentelt templom áll a hívek számára, akik sokáig a református templomban tartották miséiket.

Leleplezték az emlékművet

Az ünnepi alkalom egyik legszebb pillanata a kórus szolgálata volt, két verssel színesítve, majd kint, a templomkertben folytatódott az esemény. Bátori Géza polgármester és Mile Zsigmond gondnok leleplezték és megkoszorúzták a felállított emlékművet, Mikló Ferenc esperes pedig rövid szolgálatával zárta az eseményt. Ezután szeretetvendégségre hívtak minden jelenlévőt, gyülekezeti tagot és meghívott vendéget egyaránt.