Köszöntötték a szépkorúakat Élesden

Októben 22-én, ezzel a mottóval: „Mindeddig megsegített minket az Úr” (Sámuel 7-12). Nevezhetjük magunkat szépkorúaknak, idősebbeknek, az az igazság, hogy Isten kegyelméből megöregedtünk.

Amiért minden nap hálával tartozunk, mert bizony ezt a kort sajnos nagyon sokan nem érhették el. Ezért ez a mi kis ünnepségünk hálaadó ünnep is volt. Az ősz talán utolsó napfényes meleg vasárnapján, délután 3 órakor, a harangok hívó szavára százan indultak el a Bocskai Kulturális Központ felé. Itt a nagyterem szépen megterített asztalainál foglaltak helyet. Az áhitatot Fehérvári István gyakornok lelkész tartotta. A 25. zsoltárt énekeltük, majd a Józsué 14. 6-12 bibliai igét olvasta és magyarázta szívhez szólóan. Aztán a 436. énekünket énekeltük. Imával zárult az áhitat. Következett a Hozsánna Nőszövetség szolgálata. A „Hálát adok, Uram” című ének után Karácsonyi Ilona „Vendég az életem” című verset szavalta, a „Nagy mélységből” című éneket Horváth Klára „Imakönyvem” című vers szavalata követte. Énekkel folytattuk: „Szeretnék énekelni”, amit Kajántó Lenke szavalata követett: „Biztató az idősebbeknek”. Negyedik énekünk után: „Mily drága nekünk” az „Ahogy a napok rövidülnek” című verset szavalta el Jakab Katalin nyugdíjas tanítónő. Végezetül két ének következett: „Üres kézzel kell-e mennem” és a „Magyarok világhimnusza”. Ezután a fiatalok egy lelkes kis csoportja köszöntötte a jelenlevőket 3 szép énekszámmal, gitárkísérettel: „Új szív”, „Ki vagyok én igazán” és „Méltó a bárány”. Nagyon szépen köszönjük a kedvességüket s figyelmességüket. Ezek után György Ibolya nyugdíjas tanárnő a „Tisztelet az éveknek” című verset olvasta fel. Köszönjük.

Nagy meglepetésünkre Biró Rozália képviselőasszony, az RMDSZ Nőszervezetének elnöke is megtisztelt minket a látogatásával. Jól estek a hozzánk szóló szavai, s hogy nem feledkezett meg rólunk, sőt, még ajándékot is hozott nekünk. Nagyon szépen köszönjük. Máskor is szeretettel várjuk közénk! Az Ő tiszteletére még egyszer elénekeltük a Magyarok Világhimnuszát. Mindezek után pedig szeretetvendégség következett. A hagyományokhoz híven most is töltött káposzta és kalács volt, amit a Nőszövetség készített nagy szeretettel. Kajántó Pál alpolgármester mindenkit borral kínált és köszöntött, az asztaloknál töltve poharaikba. Most már az asztaloknál ülők vidám beszélgetésétől volt hangos a terem. Jó volt látni a mosolygós arcokat. Köszönjük Nt. Dénes István Lukács esperes úrnak az ünnepség megszervezését és segítségét. Köszönjük a szép Emléklapot. Köszönjük Fehérvári István gyakornok lelkipásztor szolgálatát, és hogy a Nőszövetségnek az énekeket betanította. Fehérvári Zsolt diakónusnak köszönjük a hozzáállását, ahol szükség volt, mindig segített. Biró Rozális elnökasszonytól egy köszöntő lapot és naptárt és édességet kaptunk. Köszönjük. Még egy nagyon ötletes és kedves csomagot is kaptunk, amit Tóth Erzsébet presbiternő állított össze szponzorok segítségével. A presbiterek és presbiternők segítségét is köszönjük a délutáni mindennemű szolgálatban. Nagy bizakodással indulunk a következő évre. Úgy búcsúzkodtunk, hogy jövőre ismét itt találkozunk. Adja az Úr, hogy így legyen!Ezzel a bíztató igével zárom soraimat: „Veled leszek... Nem maradok el tőled, nem hagylak el” (Józs. 1.5).

Kajántó Lenke,

az élesdi Hozsánna Nőszövetség elnöke