Ötvenéves osztálytalálkozót tartottak Bályokon

A bályoki általános iskolában 1968-ban végzett diákok találkoztak újra szeptember utolsó vasárnapján. Bozsoki-Kerezsi Ella osztályfőnök emléklappal és az egykori osztálytabló másolatával lepett meg mindenkit. Jó volt együtt lenni, feleleveníteni az egykori diákcsínyeket.Ötven esztendeje, hogy a bályoki általános iskolából elballagott 25 könnyes szemű, de csillogó tekintetű, reménykedő, 14 éves kisdiák és indult el egy új, ismeretlen világ felé, hogy felfedezze azt. Most, 2018 szeptemberének utolsó vasárnapján az egykori kisdiákok visszatértek falujukba, gyermekkoruk csodálatos világába, hogy a szeretet és a megértés szellemében újra egymásra találjanak. Egykori diáktársaink közül vannak, akik az anyaországból, mások Szalontáról, Nagyváradról vagy Margittáról érkeztek az itthon maradottak hívására, hogy sok-sok év után testvérként köszönthessék egymást, ahogy majd Bádon Péter énekelte a kötetlen beszélgetések kapcsán: „Hisz egy vérből valók vagyunk”.

Az eseménydús találkozó délelőtt kezdődött a helyi iskolában, egykori osztálytermünkben. Az osztályfőnöki órát megtisztelte jelenlétével Fóris Ilona ny. tanítónő és Bozsoki-Kerezsi Ella egykori osztályfőnöknőnk, matematika tanárnőnk. Tanító nénink a köszöntés után névsorolvasást tartott. Sajnos az egykori 25 tanulóból csupán tizenketten válaszoltak jelennel, nyolcan megtértek Teremtőjükhöz, öten betegség miatt maradtak távol. Fóris Ilona elérzékenyülve köszöntötte a jelenlevőket, napló nélkül szólította volt diákjait, jó pedagógushoz híven mindegyikkel elbeszélgetett, s ahogy egykoron tette, tanácsokkal látott el bennünket. Osztályfőnöknőnk, Bozsoki-Kerezsi Ella ünnepi beszédében méltatta az egykori kisdiákok munkáját, hangsúlyozta a szülő-tanár-diák kapcsolatot, majd emléklappal és az egykori osztálytabló másolatával lepett meg mindannyiunkat a jubileumi találkozás kapcsán.

Jó volt együtt lenni

A közel két és fél órás osztályfőnöki órát Fóris Ilona tanítónő kérésére verseléssel folytattuk, majd ifj. Fazekas András az osztálytársak nevében köszönetét és háláját fejezte ki a tanítónéninek és az osztályfőnöknőnek, hogy az általános iskolai évek során türelemmel, szigorral, szeretettel hozzájárultak későbbi életünk sikeréhez. Csodálatos volt együtt lenni, feleleveníteni az egykori diákcsínyeket. Megnyíltunk egymás előtt, meséltünk életünk boldog és kevésbé boldog pillanatairól, lelkileg feltöltődtünk. Osztályfőnökünk befejezésként szeretetre, megbecsülésre és odafigyelésre intett bennünket, úgy, ahogy annak idején is tette.

Az iskolából utunk a templomba vezetett, ahol az úrasztalán elhelyeztünk egy virágkompozíciót, majd gyertyát gyújtottunk, egy perces csenddel adózva elhunyt osztálytársaink emlékének, és tisztelettel fogadtuk a lelkipásztor áldását.

A templomozás után a helyi kis étterembe sétáltunk, ahol terített asztal mellett folytattuk ötven éves emlékeink felidézését. Kellemes hangulatban, pohárköszöntések közepette felszolgálták az ünnepi tortát, melyen ott díszelgett osztályunk egykori mottója: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.”

Seres Erzsébet