Ne dobjuk ki az ételt – van jobb megoldás!

Őseink – akárcsak az élet többi területén – a felhalmozott tapasztalatok alapján rátaláltak a helyes megoldásokra. A paraszti társadalom gyakorlatilag nem termelt olyan hulladékot, amely ne vált volna a körforgás részévé. Így volt ez az élelmiszerrel is: nem pazaroltak. Ha egy növénynek valamelyik részét mégsem tudták elfogyasztani vagy hasznosítani, akkor gondoskodtak arról, hogy az természetes körülmények között bomoljon le.

Mindezt nem tudományos elméletekkel, a légkörre gyakorolt hatással vagy a metánnal indokolták, egyszerűen csak megfigyelték, hogy a talaj hálás lesz érte.

A lebontásban mikrobák, rovarok, földigiliszták egyaránt részt vesznek, a föld szerkezete lazábbá válik, az esővíz könnyebben beszivárog, az így „kezelt” termőföld pedig szerves anyagokkal gazdagodva sokkal jobban terem.

90 millió tonna

Európában minden évben – a mezőgazdaság és a halászat adatainak beszámítása nélkül – 90 millió tonna étel megy veszendőbe. Az élelmiszerhulladékok komposztálásával enyhíthető lenne a veszteség. Ez 1.000 anyahajó, vagy 42.000 Lánchíd tömege.

Balkonláda

Saját növényekhez nem feltétlenül kell kert, elég egy ablakba kitett balkonláda vagy néhány cserép az erkélyen. A paradicsom az egyik legnépszerűbb és legkönnyebben termeszthető növény, érdemes ezzel kezdeni. A bazsalikom, a rukkola, a koriander, az erőspapika szintén hálás. Ha magról ültetjük, azzal sokkal ellenállóbb növényeket kapunk, és az első pillanatoktól végigkísérhetjük a növekedésüket, ami jó móka.

A nagyvárosi kertészkedés már az 1800-as években megjelent. A múlt században főleg a háború okozta élelmiszerhiány csökkentésére terjedt el. A mozgalom világszerte új lendületet kapott. Ma a termelés mellett fontos a zöld szemlélet átadása és a közösségi összetartás növelése. A lakók formális bérleti díjért cserébe gazdálkodhatnak, a bérlők kötelesek rendben tartani a kertet és környezetét. Itthon sok iskolakert is működik, ahol a termelés mellett a nevelésé és oktatásé a főszerep.

Ha nincs kertünk, lakásban is komposztálhatunk

A lakásban is végezhetjük , mert léteznek olyan eszközök, amelyek a konyhánkban megbújva, szagtalanul végzik el ezt a feladatot. Ha a kertet választjuk, a komposztládának jól kell szellőznie, ezért a lécek között hagyjunk rést! A láda aljára vágjunk egy réteg ágat és gallyat, így jól szellőzik majd. A komposztálót tegyük félig árnyékos helyre, hogy ne száradjon ki, de ne is legyen túl nedves. Gyűjtsük össze a konyhai zöldhulladékot és szórjuk rá! Néha helyezzünk rá egy réteg földet, valamint gallyat és falevelet! Ha kezd kiszáradni, nedvesítsük be! Néhány havonta forgassuk át!

A komposztáláshoz  komposztálható nyersanyagok, komposztálókeret, -kas, -hordó vagy -kehely, víz, lapát, rosta kell. A komposztba gyümölcs- és zöldséghéj, kávézacc, teafű, tojáshéj, gallyak, falevelek, fű, bokrok levelei, fűrészpor, kartonpapír, fahamu, elhervadt virágok kerüljenek.

Az épületek tetejére sok országban – mint például Japánban – ötödik homlokzatként tekintenek az építészek. Az ilyen tető működhet közösségi térként, ahol beszélgetni, sportolni, napozni, iszogatni lehet. A dísznövények mellett a saját hasznunkra is fordíthatjuk a tetőt, ahol akár friss paradicsomot, bazsalikomot vagy épp mentát szedhetünk. A zöldtető jelentősen hozzájárul az épületek hőszigeteléséhez, párásító hatása révén kellemes környezetet biztosít a tetőn tartózkodóknak. Az új életterek segíthetnek a biodiverzitás megőrzésében, legyen szó madárfajokról, méhekről vagy akár különleges növényekről. Segíthet megelőzni a villámárvizek kialakulását, és a növényzet hozzájárul a levegő tisztításához.

(Forrás: Kék Bolygó alapítvány)

Borítókép: illusztráció