Rovarokkal helyettesítenék a marhahúst és a mérgező műtrágyákat

Kiváló fehérjeforrásként tekintetnek a rovarokra

Bár számos kultúra zavarónak és meglehetősen undorítónak találja a rovarok említését a konyhában, főként az étkezőasztalon, ám Marcel Dicke, holland Wageningeni Egyetem kutatója úgy véli, hogy az előítéleteket félre kell tenni.

A Trends in Plant Science tudományos folyóiratban publikált tanulmányban a szakemberek ugyanis felsorolták a rovartenyésztés előnyeit a világ globális élelmezésbiztonsága erősítése érdekében - írja az Origo.

A cikkben a szerzők az ízeltlábúak értékét nemcsak a rovarok kiváló fehérjeforrásként mérik, hanem megemlítik a fenntartható növények trágyázásában betöltött szerepüket is, amiről szerintük közel sem esik elég említés tudományos körökben.

A rovar-növény kölcsönhatások és a mikroba-növény-rovar kölcsönhatások hosszú múltra tekintek vissza a kutatásokban, amelyek azt vizsgálták, hogy a növények hogyan védekeznek a rovarok ellen, például ellenségeik bevonásával vagy a gyökérrel kapcsolatos hasznos mikrobák segítségével – mondta Marcel Dicke a ZME Science online tudományos portálnak. "Sőt, én már immár egy évtizede kutatom a rovarok élelmiszerként és takarmányként való felhasználását, komoly eredményekkel."

Kiemelte, hogy az úgynevezett rovarhulladéknak két fő formája van: ott van az „exuviae", tehát a vedlés után visszamaradt külső váz. Aztán ott van a „frass", ami alapvetően rovarürülékre és el nem fogyasztott élelmiszerdarabokra utal.
 

Többféle módon is felhasználhatók
 

A rovarok ürüléke nitrogénben gazdag, amely létfontosságú tápanyag, és amelyre a növényeknek szükségük van a növekedéshez; a talajban természetes formában azonban csak igen alacsony mennyiségben van jelen. Eközben a rovar levetett külső váza kitinben gazdag, amelyet a legtöbb szervezet általában nem fogyaszt el, kivéve egy sor baktériumot, amelyek szimbiotikus kapcsolatban állnak a növényekkel. Amikor a rovarok a növények közelében vedlenek, a baktériumok száma megnövekszik, ami pedig segít a növényeknek elűzni a kártevőket.

Amikor egy talajmikrobiológus kolléga megemlítette, hogy a rovarexuviae a talajra hullva a Bacilli baktériumok stimulálását eredményezi, interdiszciplináris csapatot alakítottunk és finanszírozást kerestünk, hogy elkezdjük vizsgálni a hatásokat – magyarázta Dicke. – Ezekről a baktériumokról ismert, hogy elősegítik a növények növekedését és ellenálló képességét, ezért úgy gondoltuk, hogy a rovar eredetű talajmódosítások a növények növekedésére, a növények kártevőkkel és betegségekkel szembeni rezisztenciájára, valamint a növények beporzására is hatással vannak.

Hozzátette: ha a levetett külső vázat és a rovarürüléket egymással kombinálva hozzáadják a talajhoz, az egyértelműen

elősegítheti a növények növekedését és egészségét, mivel egyfajta műtrágya-peszticid kombinációként hatnak.

Ez a szakember szerint azt jelenti, hogy anélkül válhat lehetségessé magas hozamú növények termesztése, hogy olyan műtrágyákat és növényvédő szereket kellene hozzáadni, amelyek mind az emberre, mind a környezetre mérgező hatásúak lehetnek.
 

A környezetre sem gyakorolnak negatív hatást
 

Míg a hagyományos peszticidek hatékonyan pusztítják el a kártevőket, mindezt „válogatás nélkül teszik", hiszen károsítják a hasznos talajbaktériumokat és a kritikus fontosságú beporzókat, például a méheket.

Az Európai Unió több növényvédő szert betiltott már a környezetre gyakorolt negatív hatások miatt – hangsúlyozta Dicke. – Ráadásul a peszticidek emberi szervezetben történő azonosításával kapcsolatos legújabb tanulmányok is nagyon aggasztóak.
 

A kutatók egy úgynevezett „zárt hurkú" rovartenyésztési kört képzelnek el, amelyben a rovarokat úgy termesztenék, mint az állatokat, de sokkal hatékonyabban.

Míg egy kilogramm marhahús előállításához akár 25 kilogramm fűre is szükség lehet, addig ugyanennyi fűből tízszer annyi ehető rovarfehérje képződik.

Ez annak köszönhető, hogy a rovarok hatékonyabban szintetizálják a fehérjét, valamint annak a ténynek, hogy testtömegük 90 százaléka ehető, míg egy tehén esetében ez az arány mindössze 40 százalék.

A rovarokat a hagyományos növénytermesztésből származó hulladékokkal tervezik táplálni, hogy fehérjében gazdagabb élelmiszereket állíthassanak elő. A rovartermesztés melléktermékei, mint például az ürülékek, külső kitinvázak később pedig több termény trágyázására is felhasználhatók, amelyek révén a tevékenység új rovarok táplálására fordítható, lezárva így a kört.
 

Mintegy kétmilliárd ember rendszeresen fogyaszt rovarokat
 

Bár a rovarokból készült ételek gondolata talán elsőre kissé visszataszítóan hangzik, a becslések szerint a világon jelenleg már mintegy kétmilliárd ember fogyaszt rovarokat az étrendje részeként vagy étrend-kiegészítőként, főként Afrikában és Ázsiában. Ahogy arra a szakemberek rámutatnak,

a rovarok rézben, vasban, magnéziumban, mangánban, foszforban, szelénben és cinkben is gazdagok, illetve kiváló rostforrások.

A rovartenyésztés gyakorlata azonban még nem terjedt el, és azokban az országokban, ahol a rovarok a napi étrend részét képezik, többnyire az erdőkből gyűjtik be őket, esetleg kisebb, családi kézben lévő létesítményekben tenyésztik őket. Ezen szeretnének most a kutatók változtatni.

Dicke és kollégái még egy szakácskönyvet is összeállítottak és kiadtak, amelyben rovarösszetevőket tartalmazó receptekkel kívánják ezt a fajta ételt népszerűsíteni. Néhány előrelátó vállalat is belefogott olyan rovaralapú termékek kifejlesztésébe, amelyek nemcsak táplálóak, hanem ízletesek is. Ezek közül néhány termék tofu-szerű, míg másokban az úgynevezett rovarlisztet mártással vagy tésztával keverik össze.

A tanulmány szerint a rovarmaradványok felhasználása a fenntartható növénytermesztés elősegítésére új hozzájárulást jelenthet a jövő mezőgazdaságának kialakításához.

Ráadásul nagyban segítheti az elegendő mennyiségű élelmiszer előállítását a növekvő emberi populáció számára a környezet károsítása nélkül.