Az „apás” szüléshez bizonyos kultúrszint szükséges

Pikó Stefánia

– Bár a jog megvolna rá, a romániai állami, egészségügyi intézményekben nem igazán szokás megengedni, hogy a szülés pillanatában az édesapa jelen legyen az édesanya mellett, ez inkább csak a magánklinikákon lehetséges. Ez Magyarországon is így működik?

– Itt, Magyarországon (általában) úgy van, hogy ahány kórház, annyi szokás. Sőt, Somogy megyében nem hallottam olyan kórházról, ahol ne lenne lehetőség az apás szülésre. Sajnos azt, hogy Romániában most milyen törvények vannak ezzel kapcsolatosan, nem tudom, így állást sem tudok foglalni. Magyarországon ezen a téren az állam szabad kezet ad minden kórháznak. Tehát, ha adott minden feltétel (például higiéniai, személyzetbeli, infrastrukturális stb.) akkor ennek semmi akadálya. Sőt, a magyar törvénykezés igazából úgy szól, hogy akárhány ember bent lehet, viszont hiába várja azt el, mondjuk vagy harminc hozzátartozó, hogy mind bent legyenek, mert a szülés nem egy Mónika-show, és persze ehhez nincs meg a megfelelő infrastruktúra sem. Ezért aztán a mi belső szabályzatunk szerint egyetlen hozzátartozó tartózkodhat az anya mellett, ha komplikációk nélküli, természetes szülésről van szó. Egyébként én kifejezetten szeretem, ha a kismamával bent van még egy hozzátartozó. Támaszt jelent az édesanyának, aki így könnyebben átvészeli a vajúdás időszakát és kooperatívabb. Elég sokan élnek is ezzel a lehetőséggel, körülbelül ötven százalékos arányban.

– Miért képezi egyáltalán kérdés tárgyát az, hogy bent lehet-e valaki a kismamával vagy sem?

– Gondot okozhatnak az ehhez szükséges feltételek, de gyakran nincs meg hozzá a kellő kultúra sem. Nálunk is elő szokott fordulni, hogy négy osztályt végzett személyek úgy tesznek, mintha jobban ismernék a szakmát, mint mi magunk. Nagyon sokszor ütközünk olyan problémába, hogy a hozzátartozóval több a baj, mint a kismamával. Sokan nagyon türelmetlenek, és azt akarják, hogy sürgessük meg a szülést, mert ugye azt látják, hogy várunk, hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát. A sürgetés viszont erősen kétélű dolog. Ha túlzottan beleavatkozunk, előfordulhat, hogy ezt nehezen viseli a születendő gyermek, és császármetszést kell végezni, de számtalan egyéb komplikáció is megjelenhet.

– Ön látott már szülészetet Marosvásárhelyen is, Nagyváradon is. Tényleg olyan nagy a különbség az itteni és a magyarországi kórházak között? Tudjuk, ugye, milyen sokan mennek át mondjuk Debrecenbe, csak azért, hogy ott szüljenek.

– Szerintem jobban megbíznak a magyar egészségügyben. Akárhogy nézzük, mi egy kisebbség vagyunk Romániában. Bár én ebből fakadó különbségtételt az ellátásban nem tapasztaltam sem Marosvásárhelyen, sem Nagyváradon, lehetséges, hogy ettől is tartanak az emberek. Ahogy én látom, a magyar egészségügyi intézmények valamelyest jobban felszereltek, az egészségügy jobban támogatott, mint Romániában, de ebben a témában inkább olyan személyt kellene kérdezni, aki többet dolgozott a román egészségügyben.

– A 2000-es évek elején indult el egy UNICEF projekt, amely a szülészetek bababarát kialakítását szorgalmazta/szorgalmazza, ennek köszönhetően egyre több és több romániai kórházban van úgynevezett „rooming-in” lehetőség, ami azt jelenti, hogy az egészséges babák egy szobában maradhatnak az édesanyával. Mennyire jellemző ez Magyarországon?

– Nálunk szinte csak ilyen rooming-in rendszer van, illetve van „aranyóra”, ami azt jelenti, hogy ha megszületik a gyermek, és nagyon-nagyon jó állapotban van (felsír, jó a színe, jól ver a szíve, jól veszi a levegőt), akkor rárakjuk egyből az anyára, nem méricskéljük, nem fürdetjük, csak ha eltelt az 1-2 óra. Ez azért nagyon jó, mert akkor az anyai flóra, tehát az anyán lévő baktériumok egyből benépesítik a baba bőrét, így sokkal erősebb lesz az immunrendszere, valamint az anya-magzat kapcsolat is erősödik.

– Egyáltalán mivel magyarázható az, hogy elkülönítik a babát és az édesanyát a szülés után?

– Vannak olyan esetek, amikor muszáj jobban beleszóljunk a dolgokba, amikor látjuk, hogy az édesanya nem tudja még rendesen ellátni a babát, nem tudja szoptatni, ilyenkor mindenképp besegítünk. Nem mindig lehet csak úgy teljesen felügyelet nélkül hagyni a kismamákat. Tegyük fel, ha elejti a kisbabát, azért mi leszünk a felelősek, viszont a rooming-in rendszer ebből a szempontból megnehezíti a dolgot, hiszen nem mindenhol van még ehhez megfelelő létszámú személyzet. Ennek az egésznek az infrastruktúráját is ki kell alakítani, mert az nem működik, hogy mondjuk öt kismama van egy szobában – ha éjjel az egyik csecsemő sírni kezd, a másik négy is rákezd. Több szempontot is figyelembe kell venni ilyenkor.

Borítókép: illusztráció