Üzemanyag is készülhet használt ruhákból

Nemcsak a használt ruhák végzik textilhulladékként, hanem a lepedők, szőnyegek, függönyök, bútor- és autókárpitok, és még hosszan sorolhatnánk, hol használunk különböző szöveteket – olvasható a Vasárnap Reggel cikkében. Környezetbarát megoldás volna, ha újrahasznosítanánk őket, de ennek egyelőre nincs biztos megoldása. Az unió Resyntex projektje keretében a kutatók Mariborban megépítettek egy próbaüzemet, hogy választ találjanak a kérdésre. A szlovén városban évente 400 tonna textilhulladék keletkezik, és nagy része a szemétben végzi, mivel a textilek újrahasznosítása komoly kihívást jelent.

„Tudjuk, hogy a textileket megfestik, emellett egyéb kémiai, gyakran vízálló anyagokat is használnak a gyártásuk során. A textiláruk más anyagokat, például fémet vagy műanyagot is tartalmazhatnak” – vázolta fel a problémákat az Euronewsnak Mojca Poberznik, a szlovén Környezetvédelmi Intézet mérnöke.

A kísérleti üzemben három kémiai reaktor készít a ruhákból fosszilis tüzelőanyag-mentes másodlagos nyersanyagokat.

Szétválogatás után a gyapjú, pamut, poliészter anyagok speciális kezelésen mennek keresztül, színtelenítik, biokémiai úton depolimerizálják őket, majd hidrolízis alapú kezelésen is átesnek.

„Rendkívül fontos, hogy megfelelően szétválogassuk a felhasznált hulladékot, amelyből másodlagos nyersanyagot állítunk elő. Minél tisztább a felhasznált anyag, annál jobb minőségű lesz az előállított” – emelte ki Mojca Poberznik.

A végtermék a felhasznált textilhulladék természetétől is függ. Például poliészterből a mérnökök képesek voltak olyan savakat kivonni, amelyeket műanyag előállításához lehet felhasználni.

A pamutból glükózszirupot kapnak, amelyet bioetanollá alakíthatnak, amely gépek, gépjárművek üzemanyagaként is hasznosítható.

A gyapjúból fehérjét nyernek, amelyet aztán gyantaként hasznosíthatunk a faanyagokban használt mérgező formaldehid helyett – sorolta Aleksandra Lobnik, a Maribori Egyetem professzora, a projekt koordinátora.

A laboratóriumi kutatásokat az újrahasznosítási folyamat fejlesztésére használják, amihez biokémiai vegyületek, magas nyomás és hőmérséklet szükséges. Így kaphatják meg a legtisztább terméket. Fontos, hogy ugyanolyan minőségű végterméket kapjanak, mintha fosszilis tüzelőanyagot használnának, és garantálniuk kell az állandó minőséget.

A kutatók úgy vélik, ugyanezt a technológiát felhasználhatnák más hulladékok újrahasznosítására is, például a műanyagok, polietilén palackok, cellulóz csomagolóanyagok lebontásánál, mivel ezek jelentik az egyik legnagyobb környezeti problémát. A tudósok remélik, hogy munkájuk a közvélemény figyelmét is felkelti a textilhulladék megfelelő szétválogatásának és újrahasznosításának környezetvédelmi és gazdasági jelentőségére.