Elisabeth Fritzl: egy szenvedés története

A tavaly 73. életévét

betöltött férfinak hét gyermeke

született a modernkori rabszolgasorsba

döntött és teljes

szexuális

kiszolgáltatottságra ítélt

lányától, aki összesen 8642

nappalt és éjszakát

töltött az apja által

épített ablaktalan tömlöcben.

Az egyik csecsemő azonban - egy ikerpár

tagja - háromnapos korában megbetegedett

és meghalt. Holttestét a férfi

saját bevallása szerint egy

kályhában elégette, majd a

hamvakat elásta a kertben. A St.

Pölten-i ügyészség

emberöléssel is vádolja a

"rémet", méghozzá arra a

szakértői jelentésre hivatkozva,

amely megállapította: a

mérnöknek tisztában kellett lennie

azzal, hogy az 1996-ban világra jött

újszülött életveszélyes

állapotban van, mégis elmulasztotta a

segítséghívást.

Elisabeth 18 éves volt, amikor az apja

bezárta a földalatti pincébe.

Alattomos módon elkábította

valamilyen bódítószerrel, a

tömlöcben pedig egy derekára

erősített lánccal vasrúdhoz

kötözte. Az első háromnegyed

évben a fiatal lány szinte mozogni sem

tudott, és valóságos

mártíriumot kellett elviselnie. Az apja

nem egyszer megütötte, ököllel az

arcába vágott vagy megrugdosta, ha nem

engedelmeskedett neki. Előfordult, hogy naponta

többször is közösülésre

kényszerítette, ha a kedve úgy

hozta, órákon át kéjelgett

vele. Két és fél évtizedig

tartó rabsága alatt több ezerszer

követett el rajta erőszakot. Az

első időkben Elisabethnek egy 18

négyzetméteres cellában kellett

senyvednie, később, a gyerekek

megszületése után

Fritzl 40

négyzetméteressé

bővítette a kert alá hosszan

benyúló betonbunkert. A

lejáratot egy többmázsás

betonajtóval szigetelte el, amelyet elektromos

motorral működtetett.

A dohos zárkába nem jutott be

természetes fény, sem friss levegő;

nem volt benne fűtés, melegvíz

és hűtőrendszer. Nyáron szinte

elviselhetetlenségig felforrósodott

odalent a levegő. Elisabeth és három

gyermeke a tömlöcben

sínylődött egészen tavaly

tavaszig. Három másik gyereket -

két lányt és egy fiút - a

"nagyszülők" magukhoz vettek.

Fritzl minden egyes esetben azt

hazudta, hogy elkóborolt lányuk hagyta

őket a házuk kapujában: megesett a

szívük a kicsiken, ezért úgy

döntöttek, hogy sajátjukként

felnevelik őket. A gyerekek úgy nőttek

fel, hogy még csak nem is hallottak a

tőlük néhány méterre, a

pincében raboskodó

testvéreikről. Gyakran megesett, hogy a

férfi napokra kikapcsolta az áramot, ha a

családja ellenszegült az akaratának.

Ilyenkor teljes sötétség borult a

bunkerre. Szökni nem mertek, mert az "apjuk"

állandó rettegésben tartotta

őket: azzal fenyegetőzött, hogy a

lejárat felrobban, ha csak

megpróbálják megmozdítani

az ajtót. Mind a négyen patkányok

terjesztette fertőzésekben szenvedtek.

Elisabeth kezdetleges

körülmények között, szinte a

legalapvetőbb higiéniai feltételek

hiányában, mindenféle

gyógyszer és segédeszköz

nélkül hozta világra gyermekeit.

Hosszasan kellett könyörögnie az

apjának, hogy legalább szerezzen be egy

könyvet, amelyben le van írva, hogy mit

kell tennie szüléskor. Csupán egy

olló állt a rendelkezésére,

hogy elvágja a köldökzsinórt,

és egy takaró, hogy a csecsemőket

bebugyolálja.

Kapcsolódó cikkek:

• Megkezdődött az

"amstetteni rém" pere

sajtóérdeklődés

övezi a Fritzl-pert

Ausztriában: teljes a döbbenet az

osztrákoknál