A Széchenyi-hagyatékok nyomában

Október 10-én, pénteken reggel pontban fél hétkor indultunk a több mint 500 kilométeres útnak, melynek keretében gróf Széchenyi István hagyatékait kerestük fel. A mintegy negyven Bihar megyei magyar, aki ezen a kiránduláson részt vett, velem együtt elmondhatja, hogy hasonló élményben csak ritkán részesül. A Széchenyi-hagyatékok megtekintése mindenképpen egyedinek számít. Mindezt látva, csak megerősíti tudatunkban azt a tényt, hogy nem véletlenül kapta Széchenyi István a legnagyobb magyar kiemelkedő jelzőt. Dr. Földes Béla és az általa vezetett Máltai Segélyszolgálat csoport, társszervezőként bevonva a nagyváradi Partium Alapítványt, (elnök Lakatos Péter) egy olyan célkitűzést próbál megvalósítani, melynek keretében a Kárpát-medencében felkeresik azokat a helyeket, melyek elnyerték az UNESCO által elismert Világörökség jelzőt, ezzel is hozzájárulva magyarságtudatunk erősítéhey. Ennek volt egy állomása, Nagycenk helység felkeresése, a Széchenyi család kastélya, a család mauzóleuma, a Széchenyi István-múzeum felkeresése –, jelezte már útban hazafelé Földes Béla.

A mauzóleum

Nagycenken elsőként a család temetkezési helyét, sírboltját, a Széchenyi-mauzóleumot kerestük fel. A plébániatemplom mögött helyezkedik el a községi temető, amelynek közepén áll a Széchenyi család temetkezési helyéül szolgáló sírbolt. A mauzóleum belső része egy ovális alaprajzú barokk kápolna, amelyet Barkóczy Zsuzsanna (Széchényi Antal özvegye) építtetett a temető megnyitásával egy időben. Az oltártól jobbra nyílik a családi kripta kőkeretes lejárata, amelynek szűk lépcsője felett ez olvasható: Voltunk mint ti, lesztek mint mi: por és hamu. A kripta két részből áll: a barokk kápolna alatti ovális tér bal oldalán nyugszik feliratos sírkő mögött Széchenyi István és felesége, Seilern Crestentia. A klasszicista előcsarnok alatti, kereszt alapú folyosó sírkamráiban 47 Széchényi-leszármazott (a grófi famíliából) kapott helyet. A kiránduláson részt vevők közül dr. Földes Béla, Lakatos Péter, Biró Rozália, Pető Csilla és Nagy Gizella helyezték el a kegyelet koszorúit Széchenyi István sírkövénél. A kirándulás első napján Sopron városát is felkerestük. Azt tudtam (tudtuk) a városról, hogy több műemlék épülettel rendelkezik, hogy templomainak szépsége lenyűgöző, azt viszont nem, hogy ennyire szép és rendezett város. Sopron város lakói nagyon is büszkék arra, hogy a magyar köztudatban a hűség városaként említik. Ez annak tulajdonítható, hogy az 1921-es trianoni békeszerződés után népszavazás döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község melyik országhoz tartozzon. A soproniak Magyarország mellett döntöttek; ekkortól hívják a leghűségesebb városnak (Civitas fidelissima). A szavazás napja, december 14-e azóta is Sopron ünnepe. Csodálatos élménnyel távoztunk Sopronból is.

Széchenyi Emlékmúzeum

Kirándulásunk másnapján (szombaton) a Széchenyi István Emlékmúzeumot kerestük fel, mely Nagycenken, a család kastélyában található. Széchenyi kedvelt tartózkodási helye volt Nagycenk, talán azért is itt rendezték be az emlékmúzeumot , mely 1973-ban nyílt meg, s ahol elsősorban Széchenyi-relikviák láthatók.

Az előcsarnok márvány mozaikpadlója és -kandallója a kastély eredeti értékei közé tartozik. Az alsó szinten az életutat követhettük nyomon. Az egybenyíló termek sorában elhelyezett tárgyak közül több közvetlenül Széchenyi Istvánhoz kötődik, így dolgozószobájának bútorai, íróasztala. Az 1973-ban megnyílt emlékmúzeumot kölcsöntárgyakkal rendezték be, így hosszú időn keresztül csak kiállítóhelynek számított. A múzeum saját gyűjteményének a kialakítása elsősorban Széchenyi-relikviákból csak 1990-ben indult meg. Hazafelé jövet egy nagyon kedves helyet kerestünk fel – Dr. Földes Béla jóvoltából –, a Röjtökmuzsaj településen található Romantik Hotel Szidónia Kastélyt, a főbejáratnál itt is egy Széchenyi-emléktábla található. Az ott eltöltött mintegy két óra, a hatalmas parkban való séta is maradandó emléket jelentett számunkra.