2009.02.18. 17:57
Magyar rendező, román darab?
<p>Szatmár megye - Szerda délután a Harag<br /> György Társulat soron következő<br /> bemutatójáról beszélgettek a<br /> Zűrzavaros éjszaka című<br /> Caragiale–darab színpadra<br /> állítói a sajtó<br /> képviseletében megjelentekkel.</p>
Miért rendez itt és most egy
magyarországi rendező klasszikus
román vígjátékot?
Miért éppen a Zűrzavaros
éjszakára esett a
választás? Mennyit képes
„hozni” ez az előadás egy
bő százéves regáti darab
hangulatából és mit lehet vele
mondani a mának? Ilyen és ehhez
hasonló kérdéseket szögeztek
Árkosi Árpád
Jászai–díjas
vendégrendezőnek és Radu Alexandru
színpadkép–tervezőnek a
szerdai
sajtótájékoztatón.
Árkosi Árpád nyolcadik alkalommal
rendez Szatmárnémetiben és
ebből csupán ez a mostani román
darab, de épp úgy nem lát ebben
semmi rendkívülit, mintha egy
Csehov–, vagy Schiller drámát
mutatnának be. Ha egy másik nemzet
klasszikusával állunk szemben,
hangsúlyozta, csupán az a
kérdés, hogyan tudjuk
megszólaltatni gondolatait,
mondanivalóját. Hiszen attól
lettek klasszikusok ezek a szerzők, hogy
túl tudtak lépni korokon és
országhatárokon. Ami a nemzeti jelleget
illeti: hosszan lehet elemezni, melyik nép
milyen stílust képvisel a világ
színjátszásának
palettáján, melyik a
zárkózottabb, szomorúbb, melyik a
könnyedebb, játékosabb. Egy
jó darabot, jó színészekkel
rengetegféleképpen lehet
„megcsinálni”.
Más a küldetése
Ugyanakkor a magyar színház eleve nem
ugyanaz, mint a román, hisz mások a
gyökerei, más a küldetése. Az
anyanyelv és identitás
elfogadtatása, megőrzése pedig az
EU–ban is a kis népek
legtermészetesebb törekvése.
Egy darab színre vitelénél pedig
elsősorban arra kell figyelni, illeszkedjen a
színház repertoárjához,
legyenek hozzá alkalmas színészek
és tartson tükröt a mi korunknak is.
Románul vagy magyarul egyaránt.
Radu Alexandru ugyanennek a kettősségnek
összeegyeztetéséről
beszélt. Természetes, hogy
különböző
személyiségű emberek,
különbözőképpen
reagálnak azonos helyzetekre, és ez
alól a színész sem kivétel.
De Caragiale darabjaiban sok olyan részlet van,
amit a szerző nem határol be pontosan,
teret hagyva ezzel a szabad értelmezésnek
alakjai megformálásában.
Világa mulatságos, színes —
optimális lehetőség egy helyhez
és társulathoz szabott, egyedi és
sikeres előadáshoz. Tehát ő a
jelmezeket eleve az egyes színészekre
tervezte, messzemenően figyelembe véve azok
személyiségét. Ugyanakkor a
díszletek és a színpadkép
egésze Caragiale alakjait, korát
és a cselekmény eredeti
helyszínét idézik.
Minden arra utalt: érdekes előadást
láthatunk péntek este.
Báthory Éva