Magyar rendező, román darab?

Miért rendez itt és most egy

magyarországi rendező klasszikus

román vígjátékot?

Miért éppen a Zűrzavaros

éjszakára esett a

választás? Mennyit képes

„hozni” ez az előadás egy

bő százéves regáti darab

hangulatából és mit lehet vele

mondani a mának? Ilyen és ehhez

hasonló kérdéseket szögeztek

Árkosi Árpád

Jászai–díjas

vendégrendezőnek és Radu Alexandru

színpadkép–tervezőnek a

szerdai

sajtótájékoztatón.

Árkosi Árpád nyolcadik alkalommal

rendez Szatmárnémetiben és

ebből csupán ez a mostani román

darab, de épp úgy nem lát ebben

semmi rendkívülit, mintha egy

Csehov–, vagy Schiller drámát

mutatnának be. Ha egy másik nemzet

klasszikusával állunk szemben,

hangsúlyozta, csupán az a

kérdés, hogyan tudjuk

megszólaltatni gondolatait,

mondanivalóját. Hiszen attól

lettek klasszikusok ezek a szerzők, hogy

túl tudtak lépni korokon és

országhatárokon. Ami a nemzeti jelleget

illeti: hosszan lehet elemezni, melyik nép

milyen stílust képvisel a világ

színjátszásának

palettáján, melyik a

zárkózottabb, szomorúbb, melyik a

könnyedebb, játékosabb. Egy

jó darabot, jó színészekkel

rengetegféleképpen lehet

„megcsinálni”.

Más a küldetése

Ugyanakkor a magyar színház eleve nem

ugyanaz, mint a román, hisz mások a

gyökerei, más a küldetése. Az

anyanyelv és identitás

elfogadtatása, megőrzése pedig az

EU–ban is a kis népek

legtermészetesebb törekvése.

Egy darab színre vitelénél pedig

elsősorban arra kell figyelni, illeszkedjen a

színház repertoárjához,

legyenek hozzá alkalmas színészek

és tartson tükröt a mi korunknak is.

Románul vagy magyarul egyaránt.

Radu Alexandru ugyanennek a kettősségnek

összeegyeztetéséről

beszélt. Természetes, hogy

különböző

személyiségű emberek,

különbözőképpen

reagálnak azonos helyzetekre, és ez

alól a színész sem kivétel.

De Caragiale darabjaiban sok olyan részlet van,

amit a szerző nem határol be pontosan,

teret hagyva ezzel a szabad értelmezésnek

alakjai megformálásában.

Világa mulatságos, színes —

optimális lehetőség egy helyhez

és társulathoz szabott, egyedi és

sikeres előadáshoz. Tehát ő a

jelmezeket eleve az egyes színészekre

tervezte, messzemenően figyelembe véve azok

személyiségét. Ugyanakkor a

díszletek és a színpadkép

egésze Caragiale alakjait, korát

és a cselekmény eredeti

helyszínét idézik.

Minden arra utalt: érdekes előadást

láthatunk péntek este.

Báthory Éva