Huszáros március 15. Diószegen

Prédikációja az ünnep

jelentõségérõl, a

hagyományok

ápolásáról,

továbbörökítésérõl

szólt, amely magyarságtudatunk

megõrzésének záloga.

Lakatos Péter parlamenti képviselõ

ünnepi beszédében abból

kiindulva, hogy „a történelmi

múltat ugyan nem lehet tõlünk

elvenni, de az csak akkor lesz

gazdagítóan a miénk, ha

valamennyire ismerjük", megköszönte

Gellért Gyula esperes e téren kifejtett

áldozatos munkásságát, majd

a magyar szabadságharc kevéssé

ismert erdélyi harci eseményeit

részletezte. A szabadságharc

emberáldozatainak nemzetekre lebontott

számszerû felsorolása után,

1848–49 tanulságaként,

üzeneteként azt fogalmazta meg, hogy:

„Erdélyben lassan bebizonyosodik, hogy az

elnyomás, a nemzeti gyûlölet sehova

sem vezet, és hiába

próbálnak megfélemlíteni,

mert ami a miénk volt, úgyis

visszaszerezzük".

Lelkes elõadás

A beszédet az ifjúság alkalomhoz

illõ, jól betanított, lelkes

elõadása, az Asók István

vegyes kórus szolgálata és

emléklapok átadása követte.

Az ünnepi rendezvény a templomkertben

folytatódott, ahol a Bihardiószegi

Gróf Széchenyi István

huszárszázad tisztjeinek

avatására és ünnepi

eskütételére került sor, Papp

Gyula ezredes, Szõlõsi

László huszárõrnagy,

Csontos János huszárfõhadnagy,

országgyûlési

képviselõ, valamint vitéz

Szoboszlai Endre törzskapitány

jelenlétében. Az 1848–49-es

szabadságharcra emlékeztetõ

kopjafa megkoszorúzása után a

nagyszámú ünneplõ sereg

átvonult Kossuth Lajos szobra köré,

ahol a bihardiószegi általános

iskola diákjai ünnepi mûsort mutattak

be, majd a vegyes kórus

Kossuth-nótákat énekelt. A

kormányzó szobrának

megkoszorúzását

követõen Rákoczi Lajos elszavalta

Vörösmarty Szózat címû

költeményét. Az ünnepség

a himnusz eléneklésével

zárult.

Vékony Csaba