Néptánccal ünnepelve Ópusztaszeren

Mint arról korábban már

beszámoltunk, a produkció Csongrád

megye vezetőinek

megbízásából

készítette (ötlet, szöveg-

és forgatókönyvíró,

koreográfus) Doktor

László, a makói

Forgatós Táncegyüttes

művészeti vezetője, aki két

alkalommal is járt, hogy gyakorolja a

Nyíló Akác tagjaival a

táncokat. Az érmihályfalvi

táncosok augusztus 18-án hajnalban

már elutaztak

Ópusztaszerre, hogy a

helyszínen is

összepróbáljanak a

résztvevő színészekkel,

továbbá az említett makói

mellett a kiskunhalasi Halas és Kiskun

táncegyüttesekkel. A „hazai

közönség” a nemzeti ünnep

napján utazott utánuk.

Ingyenes látogatás

Az írásos dokumentumban először

1348-ban megjelent Ópusztaszerről

már Anonymus is említést tett,

miszerint a honfoglaló Árpád

és vezérei ott vitatták meg, azaz

ejtették szerét az ország

dolgainak. Érdekesség, hogy a falut

1974-ig

Sövényegyházának

hívták. Az

Érmihályfalvától (a

Szalonta – Békéscsaba –

Hódmezővásárhely –

mindszenti kompátkelő útvonalon)

éppen 264 kilométerre lévő

Ópusztaszeri Nemzeti Történeti

Emlékparkba folyamatos kocsisorral

érkeztek az egész napos programra

kíváncsiak. A sofőrök

spontán szerveződéssel egy

lekaszált legelőre álltak

szépen sorba, míg a rendőr át

nem terelt mindenkit a kijelölt parkolóba,

ahol az előbbi ingyenességével

szemben ezer forintot kellett kipengetni a napi

parkolójegyért. Igaz, ez volt az

első és utolsó kötelező

fizetnivaló, egyéb

látnivaló ingyen volt aznap.

Fizetés nélkül lehetett tehát

belépni a főkapun is, mely a

Böjte Csaba vezette dévai

ferences rend által adományozott

székelykapu. Ott már sokan

elégedetlenkedtek, akik csupán a

Feszty-körkép miatt utaztak oda, mert

kiderült: augusztus 20-ra minden, a

monumentális festmény

„kiállítóterméül”

szolgáló Rotundába

szóló belépő

elővételben elfogyott! (Az aznap esti

híradóban hallottam, hogy a magyarok

bejövetele című kép évek

óta ázik, mert késik a Rotunda

javítása! Hihetetlen.)

Kézzelfogható

történelem

A park színpadát az

Árpád emlékmű

előtt állították fel, ahol

déli hőségben még

javában folyt a próba, a

próbálókról pedig az

izzadság. Az előadásig

hátralévő időben bőven

volt lehetőség szemrevételezni a

látnivalókat: a monostor romjait, a

skanzent, a Csete–jurták

kiállításait, stb., melyek mind a

múltba repítettek képzeletben,

egyik mélyebben, másik csak az

idősebbek által is még

megtapasztaltba. Jelen

tudósításnak nem célja a

park bemutatása, azt mégis megjegyzem,

számomra a leginkább

„kézzelfoghatóvá” az a

Kaliforniából beszerzett mamutfenyő

darab tette a történelmet, mely a

tudósok megállapítása

szerint Krisztus után 200 körül vert

gyökeret, és 1957-ben halt el, azaz

közel 1800 évig élt! A

6.3 méter átmérőjü, 80

centi vastag és 7.5 tonnás

„szeleten” az évgyűrűk

szerint bejelölték, mekkora volt a fa a

honfoglalástól kezdődően a

fontosabb történelmi események

idején. A történelmi

kalandozásból a körhinták

és lacikonyhák zsivalya repített

vissza a mába, a sétányon pedig

árusok várták a

vásárlókat. Leginkább

természetesen olyasmit lehet kapni, legyen az

könyv, térkép, kézműves

termék, csecsebecse, ami a hazafias

érzelmekre hat, és lehetőleg

piros–fehér–zöld. Ennek

megfelelően nem meglepő, hogy a

történelmi park, ellentétben

például a fürdőhelyekkel, nem

célozza meg a környező országok

(nem magyar) túristáinak

pénztárcáját...

Az álomtól a

koronázásig

Az ünnepi programban szerepelt

történelmi felvonulás,

térzene, vásári

bábjáték, táncolt a

4ForDance csoport, megszegték az új

kenyeret, és persze az ünnepi

beszédek sem maradtak el. Helyi idő szerint

16 órakor kezdődött a

„Hunor, Magyar mondavilág a

folklór nyelvén”

című táncjáték,

melyben az Emese álmától az

államalapításig tartó

eseményeket színművészek,

néptáncosok elevenítették

meg. Kudarcra ítélt

vállalkozás zenét és

táncot szóban visszaadni, némi

izelítőt a csatolandó

videókban próbálunk adni. Az

érmihályfalvi táncosok remek

táncbeli szereplése mellet az is

jó érzéssel tölthetett el,

hogy a „nem táncos” részekben

is feladatot kaptak. A darab

csúcspontján, István

király megkoronázásakor

például mihályfalvi

„alattvalók” vitték a

koronát és a koronázási

jelvényeket, ami még akkor is

megható, ha „csak” egy

táncjátékról van

szó... A szűk egyórás

előadása után az alkalmi

társulat máris pakolt, hiszen ugyanaznap

még Kiskunhalason is

felléptek. További

előadásokra is van kilátás,

ezeket még nem pontosították.

Kapcsolódó cikkek:

• Történelemóra a

néptánc nyelvén

néptáncosok Ópusztaszeren