Az elefántemberrel kezdi az évadot a Szigligeti Társulat

Az előbemutatón az

Aranybérletet váltó

nézők vehetnek részt. Ennek

megfelelően az évad első

előbemutatójára – a Russell

Boyce rendezte  Az elefántemberre –

szeptember 25-én, pénteken 19

órától kerül sor a

színház színpadán, majd

26-án, szombaton szintén 19 órakor

a bemutatóra ugyanitt. A színpadra

a    színház Madách

utcai művészbejáróján

keresztül juthatnak be a nézők.

Pomerance darabjának hőse, John Merrick,

aki a századvégi Angliában

vegetál emberinek már nem nevezhető

körülmények között,

kiszolgáltatva „producerének".

Mindketten abból élnek, hogy

városról városra járnak,

borzongatva a békés polgárok

idegeit az elefántember

látványával, s egyben

„megadóztatják” őket

azért a tudatért, hogy

lám-lám, ők milyen normálisra

sikerültek. Hősünket

valószínűleg

elpusztítaná a népharag, ha nem

találkozna egy fiatal orvossal, Frederick Treves

sebésszel. Az orvost nagyobbrészt szakmai

kíváncsisága,

dicsőségvágya, kisebbrészt

humanizmusa arra ösztönzi, hogy

kieszközölje szerencsétlen

páciensének, hogy egész

életét egy kórházban

töltse. Treves eltökélt

szándéka, hogy

védencéből pontosan olyan angol urat

farag, mint amilyenek ők maguk. Az

orvos sikere a kudarca. Merricket

minden lépés, amelyet a

civilizáció felé megtett, egyre

gyorsuló tempóban viszi közelebb a

halálhoz. Treves egyre világosabban

látja műve

kétértelműségét:

minél sikeresebb különös

kísérlete, annál inkább

megfosztja Merricket saját legbensőbb

lényétől. Bernard Pomerance amerikai

költő, drámaíró 1979-ben

megkapta Az elefántemberért a legjobb

színdarabnak járó Tony

díjat. A darab több száz

előadást megélt és

tévéfilmet is készítettek

belőle az eredeti szereposztásban.

„Ez a színdarab az

Elefántember igaz

története. Joseph Merrick – vagy

ahogy a darabban hívják, John Merrick

– 1862-től 1890-ig élt.

Végigkövethetjük élete

alakulását, megtudjuk, hogyan lett a

vásári mutatványok puszta

megélhetésért küzdő

torzszülöttjéből az

előkelő angol társadalom nagy

érdeklődést keltő és

(el)ismert alakja. A darab azonban több egy

egyszerű történetnél. Azt

vizsgálja, milyen a valóság

és az illúzió viszonya. A

néző látja Merrick

torzulását a valóságban,

ugyanakkor látja a színészt

– torzulás nélkül.

Elgondolkodhatunk azon, hogy melyik az

illúzió és melyik a

valóság: a torz külső vagy az

alatta rejtőző igazi természet

és szellemiség. Vajon Merricket

látják barátai a maga

valóságában, vagy saját

maguk utánzatát látják

benne – az „utánzat

utánzatát”, ahogy Merrick nevezi a

templom-makettet, amit épít?”

– mondja az előadással kapcsolatban

Russell Boyce rendező, aki már

kétszer is dolgozott Szigligeti

Társulattal: 1997-ben a Hegedűs a

háztetőn rendezőjeként

mutatkozott be Váradon, majd 2006-ban Brian

Friel Fordítások című

darabját vitte színre.