2009.09.21. 13:20
Az elefántemberrel kezdi az évadot a Szigligeti Társulat
<p>Nagyvárad - A 2009-2010-es évadban az egyes<br /> előadások bemutatóit<br /> megelőzően egy ún.<br /> előbemutatót tart a Nagyváradi<br /> Állami Színház Szigligeti<br /> Társulata.</p>
Az előbemutatón az
Aranybérletet váltó
nézők vehetnek részt. Ennek
megfelelően az évad első
előbemutatójára – a Russell
Boyce rendezte Az elefántemberre –
szeptember 25-én, pénteken 19
órától kerül sor a
színház színpadán, majd
26-án, szombaton szintén 19 órakor
a bemutatóra ugyanitt. A színpadra
a színház Madách
utcai művészbejáróján
keresztül juthatnak be a nézők.
Pomerance darabjának hőse, John Merrick,
aki a századvégi Angliában
vegetál emberinek már nem nevezhető
körülmények között,
kiszolgáltatva „producerének".
Mindketten abból élnek, hogy
városról városra járnak,
borzongatva a békés polgárok
idegeit az elefántember
látványával, s egyben
„megadóztatják” őket
azért a tudatért, hogy
lám-lám, ők milyen normálisra
sikerültek. Hősünket
valószínűleg
elpusztítaná a népharag, ha nem
találkozna egy fiatal orvossal, Frederick Treves
sebésszel. Az orvost nagyobbrészt szakmai
kíváncsisága,
dicsőségvágya, kisebbrészt
humanizmusa arra ösztönzi, hogy
kieszközölje szerencsétlen
páciensének, hogy egész
életét egy kórházban
töltse. Treves eltökélt
szándéka, hogy
védencéből pontosan olyan angol urat
farag, mint amilyenek ők maguk. Az
orvos sikere a kudarca. Merricket
minden lépés, amelyet a
civilizáció felé megtett, egyre
gyorsuló tempóban viszi közelebb a
halálhoz. Treves egyre világosabban
látja műve
kétértelműségét:
minél sikeresebb különös
kísérlete, annál inkább
megfosztja Merricket saját legbensőbb
lényétől. Bernard Pomerance amerikai
költő, drámaíró 1979-ben
megkapta Az elefántemberért a legjobb
színdarabnak járó Tony
díjat. A darab több száz
előadást megélt és
tévéfilmet is készítettek
belőle az eredeti szereposztásban.
„Ez a színdarab az
Elefántember igaz
története. Joseph Merrick – vagy
ahogy a darabban hívják, John Merrick
– 1862-től 1890-ig élt.
Végigkövethetjük élete
alakulását, megtudjuk, hogyan lett a
vásári mutatványok puszta
megélhetésért küzdő
torzszülöttjéből az
előkelő angol társadalom nagy
érdeklődést keltő és
(el)ismert alakja. A darab azonban több egy
egyszerű történetnél. Azt
vizsgálja, milyen a valóság
és az illúzió viszonya. A
néző látja Merrick
torzulását a valóságban,
ugyanakkor látja a színészt
– torzulás nélkül.
Elgondolkodhatunk azon, hogy melyik az
illúzió és melyik a
valóság: a torz külső vagy az
alatta rejtőző igazi természet
és szellemiség. Vajon Merricket
látják barátai a maga
valóságában, vagy saját
maguk utánzatát látják
benne – az „utánzat
utánzatát”, ahogy Merrick nevezi a
templom-makettet, amit épít?”
– mondja az előadással kapcsolatban
Russell Boyce rendező, aki már
kétszer is dolgozott Szigligeti
Társulattal: 1997-ben a Hegedűs a
háztetőn rendezőjeként
mutatkozott be Váradon, majd 2006-ban Brian
Friel Fordítások című
darabját vitte színre.