Igaz mesék küzdésről és kitartásról

Rohanó világunkban kevés az olyan

személyes találkozás, melyben a

kötelező illendőségi

kényszermosolyok és "hogy vagy"-ok

mögött őszinte közeledés, a

másik ember "mibenlétének" vagy

életfelfogásának

megismerési szándéka

húzodik meg. Egy

közönségtalálkozó

alkalmával ritkán hallani azt a

szervezőktől, hogy céljuk kerülni

a bámészkodók seregét, a

csinnadrattát és a

szenzációt, ehelyett pedig az

őszinte érdeklődés

mentén kialakuló meghitt,

családias párbeszédet

célozzák meg. A Posticum jubileumi

éve alkalmából meghirdetett

rendezvénysorozat legértékesebb

programja - a szervezők

megítélése szerint - a Nap-mese,

melynek gondolata a fent említett

elképzelések mentén született

meg.

Három tartalmas nap

A rendhagyó rendezvény három napot

tartott. A Posticum lakói, illetve a

különböző rendezvények

résztvevői ezallatt az idő alatt

megismerhették Karátson Gábort, az

írót, a festőt, a

műfordítót, a forradalmárt,

és/vagy az elkötelezett

környezetvédőt. A három nap

részeként tartották a szombat

délutáni

közönségtalálkozót is. A

beszélgetések meghitt

légkörben, 4-5 ember

részvételével zajlottak. A

közönségtalálkozón sem

volt tömeg, csupán mintegy harminc

érdeklődő. Elsőként a

mester életútjának

alakulására kérdezett rá

Rencsik Imre, az esemény

házigazdája. Karátson Gábor

mesélt gyermekkoráról, mely

úgy telt el - főleg az első nyolc

év - mintha ájultságban

élte volna meg. "Menekültektől

születtem, én magam is egész

életemben menekültem." - magyarázta.

Erdély-élmény

Felvidéki és erdélyi

származását tekintve, furcsa, hogy

ő maga a mostani Magyarország

területén él, bár a

hazát valahogy úgy értelmezi, mint

ami a szívünkben, a fejünk

fölött, a talpunk alatt, egyszóval

körülöttünk és bennünk

van, derült ki. Meghatározó volt

számára a Távol-Kelet, ugyanakkor

az Erdélyben, "a kis magyar világban"

tett látogatások is. Főleg

Setétpatakot és

Gyimesközéplokot látogatta

rendszeresen úgy az átkos rendszerben,

mint napjainkban. Kolozsváron az utcán

bóklászva arcból felismerte, hogy

ki magyar, kit érdemes

megszólítani

útbaigazítás végett,

ugyanezt azonban nem lehet megtapasztalni a pesti

utcákat járva.

Két év "dutyi"

A sorsdöntő élmények

sorában szóba került az 56-os

forradalom és szabadságharc, amikor is

rövid időre az

önmeghatározás politikája

lépett életbe. Három évre

ítélték el ellenzéki

tevékenységei miatt, ebből

két évet ült le a "dutyiban". Ezzel

kapcsolatban a mester egyszerű nemességgel

elmondta: "elmúlt, mint a

rétestészta". 58 novemberében,

amikor szabadult, úgy érezte, hogy

magyarul ezentúl csak hazudni lehet,

ezért némasági fogadalmat tett.

Akkor és azóta is a magyarországi

értelmiség "lelkesen tolta a

szekerét" és mindent elárult.

Ebben az időszakban alakult ki egy újfajta

kapcsolata a Bibliával. Annak ellenére,

hogy Jézus élete centruma volt, nem

értette a róla szóló

írásokat. A festészet

segítségével talált

rá az értelmére, így ma

már elsősorban bibliai akvarelleket fest.

Környezetvédelem

Karátson Gábor, az

értékmentés folyamatában

kiveszi a részét, mint

környezetvédelmi aktivista is. Sok

tüntetésre jár, ahol csak teheti

felszólal a környezetvédelem

érdekében. "Az emberiség

megváltozott. A magyar ember mindig szerette a

lovát, most a kocsiját szereti. Egyfajta

nekrofília ez, a halott dolgok iránti

szerelem. Ha 56-ban ennyi autó lett volna, mint

most, akkor nem lett volna forradalom, mert az emberek

féltették volna a kocsijukat. Ha ennyi

televízió lett volna, mint most, akkor a

TV-ben nézték volna a forradalmat,

ahelyett, hogy utcára vonuljanak". A

megoldás kérdését

illetően a meghívott kifejtette, hogy egy

olyan tudománynak kellene

létrejönnie, mely alkalmazkodik a jelen

valóságához. Fontos, hogy mindenki

megtegye azt amit emberként megtehet és

ha kell, akkor egyedül szálljon szembe a

pillepalackok és a szemét

tömegével valamint a helytelen

gondolkodással szemben.

Karátson Gábor író,

festő, a kínai klasszikus filozófia

mestere. Több művészeti és

filozófiai írás szerzője,

1995-től a Magyar Festők

Társaságának elnöke. Az

1980-as évektől

környezetvédelmi aktivistaként a

Duna-kör tagja. Az 1956-os forradalomban

való helytállásáért

1995-ben Nagy Imre-emlékplakettel,

írói

pályájáért 2005-ben

József Attila-díjjal, festői

életművéért 2003-ban

Munkácsy Mihály-díjjal

tüntették ki. Festői, irodalmi

és műfordítói

munkásságáért 2006-ban

Kossuth-díjban részesült.

Mészáros Tímea