Szalacsi Örökzöld Asszonykórus – az első évtized

Szombat délután egymás után érkeztek a szalacsi kultúrház elé az autóbuszok és személygépkocsik, melyek az ünnepségre meghívott kórusokat hozták. Nem csak bel–, de külföldi rendszámok is feltűntek, hiszen az albisi, érmihályfalvi, margittai, ottományi és székelyhídi mellett a Hajdú–Bihar megyei Nyíradonyból, és a Szabolcs–Szatmár–Bereg megyei Porcsalmáról is érkezett kórus. A kultúrház nagytermének falán képek, oklevelek elevenítettek fel néhány pillanatot az Örökzöld Asszonykórus első évtizedének számtalan eseményéből. Elsőként Bokor István ny.tanár köszöntötte a mintegy 400 (!) megjelentet, hiszen nem csak kórusok voltak jelen, de sok–sok meghívott is, mintegy bizonyságául az asszonykórus megbecsültségének.

Együtt énekeltek

A helyi iskola volt igazgatója a későbbiekben a műsorvezetői feladatot is ellátta, például bemutatta a kórusokat, de előbb Porsztner Saroltának adott szót. A polgármesterasszony gratulált a kórus eddigi munkájához, majd további „lankadatlan kedvet” kívánt nekik a hagyományörzéshez. Következtek a kórusok, sorrendben a 18 taggal érkezett nyíradonyi Páva Kör, a nyolctagú porcsalmi Búzakalász férfikórus, a 17 tagot számláló albisi Vadrózsa vegyeskórus, az érmihályfalvi Bartók Béla vegyeskórus és citerazenekar, a most 15 taggal nótázó margittai Horváth János Társaság kórusa, az ottományi nótakedvelő Nefelejcs férfikórus, székelyhídról a citerakísérettel éneklő Búzavirág népdalkör illetve a színpadra alig felférő Férfikórus. A vendéglátó „örökzöldek” közben az asztalok között tüsténkedtek, kínálták a pogácsát és az innivalót, illetve együtt nótáztak az éppen színpadon lévőkkel, és a velük mulatókkal.

Vastaps az ünnepelteknek

Az előadások a jókedvű időtöltést szolgálták, így nem feladata e tudósításnak sem a produkciók minősítése. A repertoárokban túlnyomó részben népdalok és műdalok szerepeltek, néhol feldolgozásokkal, kórusművekkel fűszerezve. Megfigyelhettük, hogy – a hagyományőrzés jegyében – egy–egy népdal szövege helyi jelleget kapott, például megtudtuk, hogy „nem zörög a nyíradonyi gőzmalom”, továbbá, hogy „fekete cserepes a szalacsi bíró háza”, illetve, hogy „a székelyhídi kocsmaajtó nyitva van”, a Vadrózsa tagjai pedig a zsebbe való késüket természetesen a „kisalbisi réten” vesztették el. Nagy ováció fogadta az utolsóként, most 10 taggal színpadra állt Örökzöld Asszonykórust, majd műsorukat állva tapsolta a közönség.

Vacsora, jó hangulat

Szabó Irma kórusvezető minden meghívott csoport vezetőjétől ajándékot vehetett át, melyeket ő is viszonzott. Ugyanakkor oklevelet kaptak kórusának tagjai is: Gyárfás Irén, Szabó Katalin, Szabó Éva, Székely Ágnes, Sajó Katalin, Kertész Viola, Pintér Mária, Kökövics Margit, Lőrincz Erzsébet, illetve az ezúttal nem éneklő Varga Katalin és Somogyi Karola is. Szabó Irma hosszan sorolta azok nevét, akik a 10 év alatt támogatták tevékenységüket, és ugyancsak sokan voltak, akik a szombati ünnepséghez hozzájárultak. A Bihar megyei Tanács RMDSZ–frakciója nevében Oláh Sándor, illetve Gavrucza Tibor mondott köszöntőt. Utóbbi úgy vélte, joggal ad reményt a jövő kulturális életére nézve, hogy nem csak a megyei szakbizottság vezetője magyar (nevezett a megyei önkormányzat kulturális bizottságának elnöke), de a miniszter (Kelemen Attila) is. A későbbiekben vacsora következett, a zenéről ifj.Kiss Ferenc gondoskodott. A hangulat jellemzéseként pedig álljon itt a nyíradonyi kórus vezetőjének, Kondásné Erdei Máriának megjegyzése: „Azért járunk gyakran a határon túlra, hogy valóban magyarnak érezzük magunkat”.