Kamarazene-est

 

Impresszionizmus

 

A műsor második felében igényes kvartettet mintáztak meg az előadók, nevezetesen Claude Debussy I. g-moll Vonósnégyesét (op. 10, 1893.) A mű megírásához hozzájárult az, hogy Debussy részt vett a Párizsi világkiállításon, ahol felfigyelt a sajátos egzotikumra. E művében a hangzás és a színérték volt az elsődleges, amely a harmóniák és részletek végtelen finomságát tükrözik. 1893 és 1902 között jelentkezik a szerző újabb stílusa, atmoszférateremtő képessége, a fény-árnyék hatását jelző érzékelése. A négy előadó a modern kamarazene legnépszerűbb és legtöbbre becsült művét nyújtotta a hallgatóságnak. Debussya négy vonós hangszert miniatűr zenekarnak tekintette. A kvartett igen kifejezően adta elő a pregnánsan ritmizált és hajlékony fríg skálára épülő melódiát, a gyengéden daloló melléktémával együtt. A második dalformájú tétel, pengetett hangzataival szerenádhangulatot teremtett, a brácsa pedig éppenséggel egzotikus hatást keltett. Az első hegedű elevenséget kölcsönzött játékával. A középrész lírikus hangzásvilágát, szélesen ívelő trioláit is igen jellegzetesen mintázták meg, akárcsak a harmadik tétel lírai hangulatú ringató jellegét. A befejezés újra felidézte a hangzásbeli variációkkal a mű anyagát.