A megismerés egyik formája

A kulturális esemény sok érdeklődőt vonzott: pótszékekre volt szükség a Vízuális Művészetek Galériájában, néhányan pedig még így is az emeletre vezető lépcsőn foglaltak helyet. Köszöntőjében dr. Budaházy István főgyógyszerész elmondta: azokat az utazási élményeit, emlékeit foglalta kötetbe, melyekkel az eszperantó kongresszusokon való részvételének köszönhetően gazdagodott az évtizedek folyamán. Nem teljes a lajstrom, mivel nem minden alkalommal írt jegyzetet, fejből pedig utólag talán nem lenne elég hiteles a visszaemlékezés. Az utazási költségeket ugyan senki sem fedezte, viszont hivatalos meghívóhoz, illetve ennek betudhatóan hamarabb vízumhoz juthatott egy olyan korszakban, amikor másoknak szinte egyáltalán nem volt lehetőségük arra, hogy külföldre menjenek. Annak idején ugyanakkor a vasútnál is dolgozott, így alkalma adódott rá, hogy kisebb összegekért nagy távolságokat tegyen meg.

Nyitott szemmel jár

A könyvet bemutató Szilágyi Aladár közíró, újságíró a témához kapcsolódó kultúrtörténeti adalékokkal fűszerezve mondanivalóját, úgy vélekedett: az utazás a megismerés egyik formája. Hozzátette: az 1990 után felnőtt generáció talán nem is ismeri azt a "szabadságélményt", amit az először megnyílt határok váltottak ki húsz évvel ezelőtt. Hangsúlyozta: a könyv szerzője, amellett hogy naplót ír és fotózik, nyitott szemmel jár, észrevesz olyan dolgokat, amiket mások nem, amiért érdemes utazni. A hely szellemét is igyekszik megragadni, így szellemi kalandozásokról is beszélhetünk. Budaházy István tehát nem csupán ámul-bámul vagy megcsodálja a dolgokat, hanem rávilágít az élet visszásságaira, negatív oldalára is, sőt a humort és az öniróniát sem mellőzi.

Végezetül Szilágyi Aladár azt ajánlotta az olvasóknak: amennyiben ők is jártak az említett helyeken, hasonlítsák össze az élményeiket, igaza volt-e vagy sem a szerzőnek, ráérzett-e a lényegre. Ugyanakkor ne legyenek túnyák, amikor idejük, pénzük és lehetőségük van rá, utazzanak.

 Ciucur Losonczi Antonius