Hommage Bauhaus ’90 Nagyváradon

A budapesti A22 Galériához tartozó művészek tárlatnyitóján Aurel Chiriac, a nagyváradi Körösvidéki Múzeum igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, megköszönve a római katolikus püspökségnek és a kiállításon is jelen lévő Böcskei László püspöknek, hogy helyet biztosítottak az eseménynek a Barokk palota Fehér termében. Mint kifejtette, egy olyan iskola képviselőinek az alkotásai jutottak el Nagyváradra, amely számos országban, közöttük Magyarországon is teret hódított magának, és olyan jeles magyar művészek járultak hozzá kiteljesedéséhez, mint Moholy-Nagy László, Bortnyik Sándor, Breuer Marcell.

A22 három alappilléren

A „Bauhaus-eszméről”, illetve az A22 Galériáról Mengyán András képzőművész, designer beszélt, aki a feleségével együtt tulajdonosa a művészeti intézménynek. Mint megtudtuk, az A22 három évvel ezelőtt alakult, azzal a céllal, hogy a tudomány, a művészet területén született alkotásokat bemutassa, nem csupán magyarországi, hanem nemzetközi kitekintésben is. Az intézménynek három alappillére van: az energia, az erők (napenergia, szél, mágnes stb.) művészi felhasználása; a tudományos alapelvek vizuális alkalmazása; új médiumok, anyagok bemutatása. A kiállított munkák a 3. generáció tagjainak az alkotásai, konstruktív gondolkozásról tanúskodnak, és konkrét művészeti irányvonalat mutatnak be. A nagyszámú érdeklődőt vonzó tárlat megnyitóján Ingo Glass képzőművész (akinek kapcsolatteremtőként nagy szerepe volt abban, hogy a kiállítás Váradra is elérkezett) történelmi, társadalmi szempontból vizsgálta a Bauhaus irányzat születését és a hatásait, bemutatta szellemiségét és jeles képviselőit is.

„Konstruktív szellem”

A Hommage Bauhaus ’90 kiállítást e fontos művészeti stílus megjelenésének kilencvenedik évfordulója kapcsán szervezték meg. Fábián László esztéta gondolatait idézzük ezzel kapcsolatosan: „Néhány jelentős műhely tanúsítja, hogy a huszadik századi konstruktivista avantgárd olyan szellemi közösségeket hozott létre, amelyek egymással is kapcsolatot tartva karakteresen meghatároztak bizonyos művészeti gondolkodásokat, átörökítettek a mozgalom csitulásai utánra jellegzetes kiinduló pontokat, problémákat, megfogalmazásokat. Mindezek pedig hasonló módon jelentkeztek a legkülönbözőbb művészetekben, hatásuk kiterjedt az építészettől a tárgyformálásig, a képzőművészettől a filmig, fotográfiáig, a színháztól, balettól az irodalomig, zenéig. (…) Semmiképpen nem meglepő tehát, hogy ez a fölfogás a legegyénibb, legkülönbözőbb módon megtermékenyít mai, kortárs művészeket is, jóllehet a történeti folyamatban a kérdések új aspektusból vetődhetnek föl. A konstruktív szellem azonban továbbra is az innováció, a korszerűség elkötelezettje, új művészeti kihívások fölhajtója, megválaszolója”.