"Meghallottam az Úr hívó szavát"

 

- Kicsi koromtól kezdve nagyon szerettem ministrálni a templomban, csodálatra méltatónak találtam a várad-velencei akkori öreg plébánost. Előszeretettel ministráltam neki és segítkeztem az oltár körül. Éreztem, hogy van valami a papokban, ami bennem is megtalálható, de még kibontakozásra vár. Következtek aztán a középiskolás évek, az érettségi előtt nem igazán tudtam eldönteni, hogy mivel szeretnék foglalkozni az életben. Az Ady Endre Középiskolába, biológia-kémiai szakra jártam, nagyon szerettem a matematikát, de a biológiát is kedveltem, főleg az embertant. Érdekesnek véltem megismerni Isten legmagasabb rendű teremtményének a felépítését. Többen a volt osztálytársaim közül a marosvásárhelyi Orvosi Egyetemre felvételeztek, így én is így tettem, de nem sikerült a vizsga. Lehet, hogy azért, mert Isten nem ezt az utat jelölte ki a számomra, s én sem akartam ezt igazán. Bejutottam viszont a váradi egészségügyi főiskolára, általános asszisztens szakon végeztem. Képesítésemnek megfelelő munkát vállaltam néhány hónapig Magyarországon, de valahogy nem találtam a helyemet. Egy kissé elkeseredtem, úgyhogy ez egy nehéz időszaka volt az életemnek. Egy plébános vigasztaló szavai öntöttek belém erőt, és fogalmazódott meg bennem, hogy a papi hivatást kell válasszam. Úgy is mondhatnám: imádkozás közben meghallottam az Úr hívó szavát. Az atyával elmentem Tempfli József püspökhöz, aki megerősített elhatározásomban. Sikeres felvételit tettem a gyulafehérvári teológiára, és érezni kezdtem, hogy ez az én küldetésem. Ahogy teltek az évek, tényleg megtaláltam a helyemet az egyházban, erősödött bennem az a tudat, hogy papként szeretném szolgálni Istent és a híveket.

 

- A papi szemináriumban voltak velem egykorú évfolyamtársaim is, nem csupán olyanok, akik rögtön az érettségi után felvételiztek, s jutottak be. Én úgymond betegszobás voltam, már az első évtől kezdve, ugyanis a teológián mindenkit megbíznak valamilyen feladattal. Vannak például könyvtárosok, sekrestyések, kulcsárok és postások. Rendszeresen jött egy orvosnő, akinek a segítségével gyógyszereket osztottam a kispapoknak vagy néha injekciókat adtam. Többnyire előnynek éreztem, hogy egy kicsit idősebb vagyok. Tudni kell, hogy a teológián a szellemi mellett lelki képzést is nyújtanak. Mindkettő egyaránt nagyon fontos, úgy a tanulás, mint az imádság. Ez tartott meg engem is az évek során. Úgy érzem ugyanakkor, hogy a papi életemben is az ima, az Istennel való szoros kapcsolat, s az emberekkel kötött mély barátságok fognak megtartani.

A szemináriumban az első két év filozófiai, a harmadév elején van a beöltözés, akkor kapjuk meg a reverendát. A negyedik évben van az akolitus (oltárszolga)-avatás, majd ennek elvégzése után következik az úgymond pasztorális év, az utóbbi időszakban hivatástisztázó, gyakorlati évnek is nevezik. Az ötödév végén zajlik a diakónusszentelés, mely előtt kihelyezik a kispapokat plébániákhoz vagy gyermek-, illetve öregotthonokba annak érdekében, hogy a gyakorlati életből is kivegyék a részüket és el tudják dönteni azt: vállalják-e ezt a hivatást vagy sem. Ez a gyakorlati évet én Margittán töltöttem, főleg a hitoktatás volt a feladatom. Hittant tanítottam I-XII. osztályosoknak, általános iskolában és líceumban. Emellett voltak a napi szentmisék, hétvégeken prédikálnom is kellett, néha temettem is. Adminisztratív dolgokat is végeztem, a plébánián. Egy évvel ezelőtt szentelt diakonussá a Bazilikában már az új megyés püspök, Böcskei László. Következett a hatodév, ennek a végén lesz a pappá szentelésem.

 

 

- Én egy ószövetségi részt választottam, Ózeás profétától (2,22): "Eljegyezlek magamnak hűséggel, és ismerni fogod az Urat". Ennek az a története, hogy harmad- vagy negyedéves lehettem, amikor Vakon Zsolttal- aki akkoriban a Barátok temploma segédlelkésze volt- egy ifjúsági napot szerveztünk. A meghívott, Németh László atya hozott magával cetlikre írt szentírási részleteket, s mindenki kellett húzzon magának egyet. Nekem ez az idézet jutott, ami nagyon megérintett, mert jellemezte az életemet, és megerősített engem abban, hogy meghívást kaptam az Úrtól, kiválasztott magának. Tanulmányaim és imádságaim során aztán tényleg megismertem az Urat, s szeretném megismertetni őt másokkal is.

 

 

- Böcskei László megyés püspök fog pappá szentelni a nagyváradi Székesegyházban, július 10-én, szombaton 11 órától. A főpásztor imádsága és kézfeltétele által áldozópappá fog szentelni. Ugyancsak ekkor szenteli diakonussá Varga Sándort, ugyanis általában egyszerre zajlanak a pap- és a diakónusszentelések. Szintén aznap, délután 6 órától a várad-velencei plébániatemplomban mutatom be első ünnepélyes szentmisémet, primitiának szokták nevezni. Szeretettel várok mindenkit, mind a két ünnepségre. Azt még tudom, hogy melyik plébániára fogok kerülni, ezt majd a megyés püspök fogja eldönteni.