Első nap az iskolában

Blanka most kezdi az első osztályt, a szatmárnémeti 10-es számú Általános Iskolában, a bűvös-ismeretlen iskolában, amelyről mindenki annyit beszélt, és ahová minden nap el kell majd járni, és sok olyan dolgot meg lehet majd tanulni, amit csak a felnőttek tudnak. Anyukája kezét fogva, kicsit megilletődve áll az iskola udvarát betöltő forgatagban, bár ott vannak mellette régi pajtásai, és sok ismerős kislányt és kisfiút fedez fel a leendő osztálytársai között is. Sőt a mosolygós tanító nénit is ismeri már, aki szépen kettős sorba állítja a kisdiákokat. Blanka régi barátnője, Zsuzsika kezét fogja, és közben kíváncsian figyeli osztálytársait, a tanító nénit, az igazgató bácsit, aztán észre veszi, hogy nem csak ő izgul, hanem az előtte álló fiúcska is hátra-hátra fordul, anyukáját szólongatva. Kígyózó sorban halad az első B osztály a tanító néni mögött, Blanka is ott van a sorban, Zsuzsika kezét fogja, majd bevonulnak a színes-tágas osztályterembe. A két kispajtás természetesen egymás mellé ül, a padon már ott sorakoznak a színes tankönyvek. Közben a szülők is bevonulnak, megtelik az osztály, a légkör ünnepélyes, és egyben meleg családias. A tanító néni kedves hangja tündérország felé irányítja a gyerekeket, de addig több próbát is ki kell állniuk, ebben segíti őket a varázspálcájuk, a kihegyezett ceruza, amely ott várta őket az iskolapadon. Körbe állnak a zöld varázsszőnyegen, ismerkednek, egymással kezet fogva mutatkoznak be, aztán összekapaszkodva haladnak a padok közötti keskeny ösvényen a szakadék mellett, hogy megérkezzenek tündérországba, ahol mindenki kedvenc mesehősévé változhat át. Tavasz tündérekkel, Batmanekkel, és Mátyás királyokkal telik meg a terem, a szülők nevetnek, a hangulat egyre oldottabb. Aztán betűországba és számországba is eljutnak a gyerekek a bölcs tanító néni segítségével. Házi feladatot is kapnak, holnapra be kell fedniük könyveiket, füzeteiket, és a bohóc alakú könyvjelzőt is ki kell színezniük.–Jaj de jó, van házi feladat!– fordul Blanka ujjongva anyukája felé. A tanító néni verssel búcsúzik a gyerekektől, arra kéri őket, hogy holnap hozzák el kedvenc játékukat. Blanka gondosan bepakolja könyveit táskájába, aztán ujjongva üdvözli apukáját, aki kicsit később érkezett, kissé csalódottan kérdezi, máris vége az iskolának? Anyukája nyugtatgatja–Ne bánkódj Blanka, holnap már biztosan tovább maradtok.

Kint az őszi napsütésben sétálnak hazafelé. Blanka rég elfelejtette, milyen korán csergett reggel az óra, amit ő maga húzott fel, meséli anyukája, Blankának nehezére esett felkelni az ágyból, s közben be is vallotta, ő igazából fél az iskolától. Most ujjongva kiáltja: Imádom az iskolát! Közben anyukájával a házi feladatról beszélgetnek, délután együtt fedik majd be a könyveket, füzeteket színes papírokkal. Aztán betérnek a boltba, ahol füzetet, színes ceruzát, és festéket, színes papírt és sok egyebet lehet vásárolni. Megtelik a kosár a sok értékes kinccsel, Blanka maga választhatja a neki tetsző színeket, a lovacskás címkéket. Alig várja, hogy otthon kivágja, hajtogassa a színes papírt, felragassza a címkéket, a sima, a vonalas és a kockás füzetre, az ABC-és könyvre.