A meggyilkolt leventékre emlékeztek Biharfélegyházán

A félegyházaiak évek óta rendszeresen megemlékeznek a leventékről, akik értelmetlenül váltak áldozatokká, név szerint: Csömpe Sándor, Daróczi Bálint, Fejes József, Kerekes Géza, Kelemen Sándor, Marjai Albert, Molnár Géza, Oláh István, Rácz Károly, Rézműves Imre, Sajti Sándor, Simon Gábor, Walter Ferenc. Abban a zűrzavaros időszakban a Tiszacsegére vezényelt biharfélegyházai leventék, megelégelve az értelmetlen távollétet, gyalogosan hazafelé tartottak a legrövidebb úton, amely Nádudvar határán vezetett keresztül. Arrafelé 1944. októberében kisebb–nagyobb hadi csapatmozgások történtek a harcoló felek részéről. Október 9–én Nádudvar német katonai megszállás alatt volt, de Mihályhalma környékén szovjet lovas előörsök Sárrétről Tiszacsege irányába tartottak. A Sáros ér közelében lévő Mészáros tanyán a 19–22 év körüli fegyvertelen fiúk a gazdasági épületek között, és a mellette álló gulyakútnál pihentek.

Német repülőtámadástól megfutamított orosz katonák észlelték a csoportot, és mintegy 50 lovas a tanyaépületek közé vágtatva minden felszólítás nélkül géppisztolyokkal lekaszabolta a megriadt menekülőket, majd továbbállt Püspökladány felé. A 22 halott mellett 3 sebesültmaradt a helyszínen, utóbbiakat a környékbeli lakosság igyekezett ellátni. Előbbiek között 13 biharfélegyházailevente vesztette életét. Szerző Erzsébet– aki évente részt vesz a megemlékezésen – édesapját veszítette el, nélküle kellett felnőnie. Emlékezett ő is, könnyeivel küszködve, hiszen nehéz beszélni erről a fájdalomról. A megemlékezésen részt vett a Nádudvarról érkezettBalog Károly is, aki elmondta: kutatásba kezdett és adatokat gyűjt, mert szeretné kötetbe foglalni a leventék történetét. A refomátus templom mellettfelállítottemlékműnél intézmények, szervezetek képviselői illetve magánszemélyek helyezték el koszorúikat.