A nagyváradi színházfelújításról dióhéjban

A megbeszélésen az épület felújításának kulisszatitkairól esett szó az illetékes szakértők részvételével. A közönség soraiban ezúttal maguk a színészek foglaltak helyet. Rajtuk kívül néhány színházbarát és a sajtó képviselte magát. Lucian Silaghi színházigazgató köszöntötte a megjelenteket, kifejtette: a színház megálmodói száztíz évvel ezelőtt valóságos szenvedéllyel láttak hozzá a teátrum építéséhez, mert maradandó alkotást akartak hagyni az utókornak. Köszönetét fejezte ki a helyi és a megyei tanácsnak a támogatásért, a kivitelezőknek az alapos munkáért, a színészeknek, és nem utolsó sorban a közönségnek az elhúzódó felújítással szemben mutatkozó türelemért. Dimény Levente, a Szigligeti Társulat művészeti igazgatója kifejtette, azért tartották szükségesnek a nyílt nap megszervezését, mert ha nem szerveznek hasonló rendezvényeket félő, hogy a közönség megfeledkezik a színházról. A kerekasztal-megbeszélés szándéka  az, hogy szemtől szembe találkozzanak mindazok, akik ugyanazért célért dolgoznak. Daniel Vulcu, a Iosif Vulcan Társulat vezetője elmondta: sokszor elhangzik bírálatként, hogy ahhoz képest milyen rövid idő alatt épült fel annak idején a színház, késlekedik a felújítás bevégzése. Úgy tűnik száztíz évvel ezelőtt hatékonyabban dolgoztak. Hozzátette: az önkormányzat megtett minden tőle telhetőt, hogy a színház újra teljes pompájában nyithassa meg kapuit a közönség előtt.
 

Színház

A köszöntők után Péter I. Zoltán helytörténész moderálásával a felújításban szerepet vállaló szakértők mutatták be az általuk végzett munka hátterét. Pafka Ernő építész képekkel illusztrált bemutatójából kiderült, hogy a színház külső restaurálásért díjat is kaptak. Beszélt a belső felújításról is, a kialakítandó forgószínpadról, illetve a budapesti Vígszínházhoz hasonló közönségteréről. Deák Árpád szobrász a homlokzaton, illetve a színház előtt elhelyezett allegorikus szobrok felújításáról beszélt, míg Vermes András a világítástechnika történetét vázolta fel kitérve a színházi világítás váradi modernizálásának állomásaira. Ungureanu Mihai a szellőzőrendszer működésének aspektusait ismertette, Kovács Károly pedig a belső tér díszítőelemeinek aprólékos munkát igénylő felújításáról szólt. Jakabffy László mérnök az utolsó szakaszban lévő színházfelújítás néhány érdekes elemét mutatta be: többek között a teátrum előtti villanyoszlopok és a tűzlépcső felújítását elevenítette fel, ugyanakkor megmutatta annak a feliratnak a fotóját, mely egy 1917-es teltházas előadásnak állít emléket. A kerekasztal-megbeszélés után Szabó Attila színháztörténész, tartott bemutatót a hároméves TACE (Theatre Architecture in Central Europe/Színházépítészet Közép-Európában) projektről, melynek egyelőre nincsenek romániai vonatkozásai.

Mészáros Tímea