Kötet sakkozásunk évszázadairól

A dr. Fleisz János egyetemi tanár és Bottlik Iván matematikus által szerkesztett kötet a 2010. április 29-i nagyváradi sakktörténeti konferencián elhangzott előadások gyűjteménye, kisebb módosításokkal. A Sapientia Varadiensis Alapítvány és a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége által A művelődés hete- a tanulás ünnepe keretében szervezett ismertetőn dr. Fleisz János BINCISZ-elnök, nemzetközi és országos sakkbíró köszöntötte az egybegyűlteket. Megitélésében a sakk ugyanolyan univerzális nyelv, mint a zene, a segítségével mindenkivel tudunk kommunikálni, talán ennek is köszönhetően a sakkozók igen összetartó emberek. Várad, mint sok más téren, a sakk történetében is fontos szerepet játszott, s remélhetőleg a helyi sakkozásnak nemcsak a múltja, hanem a jelene és a jövője is méltó lesz a város lakóinak elvárásaihoz. A sakktörténeti összeállítást elsősorban azoknak ajánlja, akik szeretik a múltat és szívesen emlékeznek a régi teljesítményekre, de ugyanakkor az ismereteiket is bővíteni akarják.

 

 

Figyelemre méltó a tanulmányok angol nyelvű összefoglalóját is tartalmazó kiadvány borítója, mely a Rimanóczy Szállót és a Royal kávéházat, illetve ennek festett mennyezetén ma is megtekinthető sakk témájú domborművet ábrázolja. (1900 novemberében költözött át ide a váradi sakk-kör, ahol élénk tevékenység bontakozott ki). A 100 sorszámozott példányban megjelent könyv értékes információkat tartalmazó függelékkel zárul (jubileumi visszatekintés a Félix-kupára, különböző illusztrációk és adatok, képek a nagyváradi sakkozás egykori helyszíneiről és mai emlékeiről).

A dolgozatok jelenlévő szerzői közül elsőként Pásztai Ottó volt sakkbíró, -szervező és szakosztályi elnök szólalt fel, aki több mint negyedszázadon át vezette a városi, majd a Bihar Megyei Sakkbizottságot. Úgy vélte: az elhivatottság, tehetség, szorgalom és önuralom mellett a fanatizmus sem nélkülözhető a versenysakkban. Arra hívta fel a figyelmet: a második világháború után Váradon több mint 120 üzemben, gyárban, intézményben és szolgáltató egységnél alakultak sakkcsapatok, melyekből mintegy 65-70 hivatalosan is bejegyeztette magát a Sakkszövetségbe. Közel másfélezer sakkozó ült asztalhoz rendszeresen, hiszen 1946-1971 között versenydömping volt. Ennek ellenére, mivel a minősítési rendszer végtelenül merevnek bizonyult, nehéz és hosszadalmas volt a kiugrási lehetőség. Ugrásszerű javulás akkor következett be, amikor széles körben bevezetésre került a svájci szisztéma. A szakember A sakkozó imája című, ismeretlen költőtől származó verssel fejezte be a mondandóját.

 

 

Makai Zoltán sakkszervező és -menedzser (akinek az édesapja, dr. Makai István elévülhetetlen érdemeket szerzett a sakk területén) a Harminc év a sakktábla mellett című könyv utóéletéről számolt be, mellyel húgának, a tragikusan korán elhunyt Makai Zsuzsa nemzetközi sakkmesternőnek állított emléket. Örömmel újságolta, hogy a kötetet elismert szaktekintélyek jelenlétében Budapesten is bemutatták, jutott belőle a magyar fővárosban működő sakktörténeti múzeumba, Bukarestbe és a hágai könyvtárba is. Terjesztő is jelentkezett, s számos tudósítás jelent meg róla, melyek azt bizonyítják, a váradi sakk-szakembereket nemzetközi szinten is számon tartják.