Többnyelvű Shakespeare

Érdekes produkció színhelye volt hétfőn este a nagyváradi Árkádia Bábszínház, ahol a Varázshegy Színházi Műhely produkcióját, a Vagyok, ami vagyok/I am what I am című magyar és angol nyelvű verses-zenész összeállítást láthatták a nem nagy számban megjelent, de lelkes érdeklődők. A Varázshegy Színházi Műhely, és annak vezetője, Mátyás Zsolt Imre évek óta visszatérő vendég Nagyváradon, aki ezúttal Shakespeare szonettekből és drámamonológokból egybegyúrt műsort vitt színre nagyváradi, illetve tiszteletbeli váradi művésztársaival, ugyanis a zenei betéteket Florian Chelu Madeva (gitár), Mircia Covaci (fuvola, ütőhangszerek), Alexandrina Chelu (ének) és az Angliából elszármazott, de Nagyváradon élő tehetséges énekes, David Luke Michael Bryan adták elő.

Három nyelv, egy előadás

A zeneileg talán egy kissé egysíkú dalok nem tudták folyamatosan követni és kifejezni a szonettek változatos érzelem- és gondolatvilágának hullámzásait, de azért felcsendült néhány megragadóan szép dal is az este folyamán. Viszont David Bryan énekes produkcióját feltétlenül ki kell emelni: nemcsak tiszta, jól képzett hangjával, hanem tiszta angol kiejtésével is élményt szerzett, mely által a hallgatóság tökéletesen érzékelhette az eredeti Shakespeare szövegek rendkívüli zeneiségét. Mátyás Zsolt Imre különböző monológokat adott elő magyarul a Hamletből, a III, Richarból a Rómeó és Júliából, stb. és előadásában jól azonosult az éppen megjelenített karakter lelkivilágával. A prózai előadó - Mátyás Zsolt Imre mintegy párbeszédet folytatott az énekes David Bryannel, egymást váltogatva mondták, vagy énekelték el a műsor soron következő darabját, sőt, az est folyamán ez a párbeszéd amolyan versengéssé alakult át, ami több humoros gesztus, jelenet eljátszására nyújtott alkalmat az előadóknak. A részletekből összehozott, ám egységes egésszé összeállt produkcióban a magyar szövegek és az angol nyelvű dalok román, illetve román és magyar nyelvű fordításait folyamatosan kivetítették a háttérben, így mindazok könnyen megérthették az előadást, akik nem ismerik kellőképpen egyik vagy másik nyelvet. Így vált a hétfő esti előadás a művészetben testvérré váló népek bizonyítékává, ha úgy tetszik, szimbólumává is egyben.