A Rembrandt-kód rejtélye

Nagyvárad - Kedd délután dr. Tunyogi Lehel tiszteletes tartott előadást A Rembrandt-kód címmel a PKE termében a Sulyok István Teológia Tudományok Intézete által szervezett lelkész és vallástanár-továbbképző keretében.

Július 4-8. között zajlik a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Sulyok István Teológia Tudományok Intézete és a Bihar Megyei Tanfelügyelőség- Pedagógusok Háza által közösen szervezett lelkész és vallástanár-továbbképző tanfolyam. Ennek keretében tartott vetítettképes előadást kedd délután dr. Tunyogi Lehel tiszteletes a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében, A Rembrandt-kód címmel. Értekezésének alapját a Lukács evangéliumában olvasható tékozló fiú példázata, illetve két ember értelmezése- Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése című festménye és Henri Nouwen: Egy hazatalálás története című könyve- képezte.

Bevezetőjében kifejtette: meglátásában arra a kérdésre, hogy mit jelent a haza, a Szentírás első betűje ad választ, hiszen Isten amikor megteremtette a világot, otthont biztosított a növényeknek, állatoknak, embereknek. Ugyanakkor, amikor az anyaföldre gondolunk, a születés jut eszünkbe, az apaföld pedig életünk kibontakozásának tere. A 90. zsoltárban is arról van szó, hogy Isten volt nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre, a tékozló fiú példázata pedig ősmintaként vonul végig a Biblián. A történet- ahogyan a Szentírásban lenni szokott- egy drámai háromszöggel indul, melyből konfliktushelyzet adódik, mert az ember kisebbik fia kikéri a vagyon rá eső részét. Ha ezt párhuzamba állítjuk Rembrandt életével, azt látjuk, hogy ő is lázadt: molnár apja azt szerette volna, hogy tudós legyen belőle, ezért egyetemre íratta, ő azonban beállt inkább festőinasnak egy olyan művészhez, aki a fény és árnyék játékát, stílusát hozta Itáliából. A tékozló fiúhoz hasonlóan eleinte jól ment neki: egy csomó megrendelése volt, korai önarcképein modern kifejezéssel élve úgy ábrázolja magát, mint egy divattervezőt vagy designert. Azonban az ő életében is törés következett be, befelé kellett forduljon annak érdekében, hogy észrevegye, kicsoda ő valójában. Sokak szerint ezért az atyában saját magát festette meg.

Isten szeretete

A festmény azt ábrázolja, ahogy a lekopaszított fejű, rongyos ruhájú tékozló fiú térdelve az apja mellére borul. Kinézete ellenére azonban nem senki, hanem mindenki, bárki lehet közülünk, arctalan vonásai is arra utalnak, hogy valamennyien kerülhetünk hasonló helyzetbe. A kép jobb oldalán a nagyobbik fiú áll öntentelten, mintha meg lenne győződve arról, hogy ő az igazi hordozója az istenképüségnek. Bár a Bibliában a nagyobbik fiú utólag jön, Rembrandtnál tanúja a jelenetnek, mert „nem a szöveg betűjéhez, hanem az ige lelkéhez kell alkalmazkodni”. Ha az egész kompozicióra tekintünk, azt látjuk, hogy az atya, ahogyan magához öleli fiát, egy gótikus csúcsívet ír le, tehát nem csupán az otthonba, hanem jelképesen a templomba való visszafogadásról is beszélhetünk. Azt vesszük észre ugyanakkor, hogy az apa jobb keze női, bal keze pedig férfikéz, a fény pedig belülről árad és rávetítődik a kisebbik és nagyobb fiúra egyaránt. A Rembrandt-kód rejtélye tehát nem valamilyen összeesküvés-elméletben, hanem abban rejlik, hogy Isten kibeszélhetetlen szeretete egyszerre atyai és anyai, egyszóval szülői, és egy olyan világot kinál számunkra, melyből nem kivánkozunk el- magyarázta az előadó.

Egy hazatalálás története

Henri Nouwen író, egyetemi tanár, katolikus pap Hollandiából vándorolt ki az Egyesült Államokba, azonban dícsősége teljében hátrahagyta karrierjét, és áttelepült Kanadába, ahol szellemi sérült gyermekkel foglalkozott. Érdekes módon otthonában halt meg. A tékozló fiú hazatérése- Egy hazatalálás története című könyvét apjának dedikálta, szándékai szerint kibeszélte neki mindazt, amit míg él, nem mondott el számára. Tunyogi Lehel értekezése után Kasza Ida tanárnő és Hermán M. János teológus tartottak előadásokat a tanfolyamon.

Ciucur Losonczi Antonius