Szacsvays diákok jártak a magyar parlamentben

Hétfőn Budapesten, a magyar törvénykezés otthonában járt a váradi Szacsvay Imre Általános több diákja, a tanáraik vezetésével. Élménydús útjukra mi is elkísértük őket, íme a részletek.

Reggel 6 órakor gyülekezett a csapat a Kanonok sor mellett, ahol egy turistabuszra szállt fel a társaság. Soós Sándor igazgató, Kecse Gabriella aligazgatónő és néhány tanár vezetésével több mint 30, volt nyolcadikos diák, akik számára amolyan jutalomkirándulásnak minősült az út, az iskola alapítványának köszönhetően. Az utazás természetesen jó hangulatban telt, az egyik benzinkútnál még egy rövid pihenő is belefért. Mivel szervezett, előre letárgyalt látogatásról volt szó, a parlamentnek az erre a célra fenntartott bejáratánál már vártak bennünket, Zagyva Vilmosné és Borsos Csaba, akik a későbbiekben az idegenvezetői, illetve kalauz szerepet is ellátták. Az ilyenkor szokásos fémdetektoros röntgenvizsgálat után irány a Szacsvay Imre-terem, majd némi felfrissülés után következhetett a parlamenti túra. Talán mondanunk sem kell, nem csupán kívülről, hanem belülről is gyönyörű az impozáns épület, az ember órákig elidőzne egy-egy szobornál, freskónál, díszítőelemnél. Azonban az idő gyorsan szállt, és igen sok volt a látnivaló. Az első célállomás a könyvtár volt, ahol Redl Károly igazgató fogadott minket, történelmi útmutatóval pedig Majcsik Balázs könyvtáros szolgált. A séta közben az egyik polcnál feltűnik: az ínyencek a Fidesz pártprogramjait is tanulmányozhatják, de akik ennél mélyebben szeretnének elmerülni a történelem mély vízében, azok számára bizonyára sokkal izgalmasabb olvasnivaló Werbőczy Hármaskönyvének egyik másolata 1580-ból, vagy az első magyar nyelvű hírlap, a Magyar Hírmondó 1781-ből származó példánya. Szintén büszkesége a közgyűjteménynek az a csőposta is, mely bár 110 éves, még mindig működik, de ugyanígy megemlíthetnénk az ENSZ és az EU letéti gyűjteményes könyvtárát, vagy a Konrad Adenauer-termet. Lokálpatriotizmusunk ébred fel bennünk, mikor meghalljuk, hogy partiumi kiadványokat is böngészhetőek...

Szimmetrikus

Távozáskor három tárlóra hívja fel a figyelmünket Borsos Csaba: kettő közülük az egyaránt száz éve született Örkény István írónak és Szabó Zoltán író, falukutató, szociológusnak állít emléket, a harmadikban pedig az Országgyűlés gondozásában 1990-2010 között megjelent kiadványok vannak kitéve. (A rendszerváltás óta körülbelül 250-300 ilyen kötet került ki a nyomdából). Dél felé jár az idő, ideje ebédelni. Ugyanabba az étkezdébe megyünk, ahová a politikusok is járnak- egyszer csak feltűnik Répássy Róbert fideszes államtitkár és Újhelyi István, a parlament szocialista alelnöke is, akik „természetesen” a kantin egymástól távol eső pontján foglalnak helyet-, ezért is tűnik kissé furcsának az a hirdetmény, hogy aki akar, 7 hetes tigriseket simogathat Abonyban. Biztosan sokan érdeklődnek...

Az országháza protokoll bejáratánál megcsodálható, gyufaszálból készült makettnél újabb információkkal, adatokkal gazdagodunk. A statisztikusok kedvéért íme néhány számadat a teljesség igénye nélkül: a parlament egy vízkitermelő telep helyén épült, 17 évig, 1885-1902 között. A munkálatok összköltsége megközelítette a 40 millió aranykoronát, 40 millió téglát, 28 ezer köbméter vasbetont és 550 ezer megmunkált követ használtak fel. Tíz belső udvar, 365 figurális alkotás, 29 lépcsőház és 27 bejárat van, a lépcsők összhossza pedig eléri a 20 kilométert. Nem semmi, mondhatnánk stílszerűen szólva pestiesen, akárcsak az sem, hogy 1,50- 4,63 méter vastagságú betonlapra épült az ingatlan, így gyakorlatilag nem rendelkezik pincével. Másik érdekesség a szimmetria, így a tévében is gyakran látott ülésteremből is kettő van, az egyiket korábban a felsőháznak szántak, napjaink szakbizottsági üléseknek, különböző konferenciáknak a helyszíne. Mi is beülhettünk a padokba, Borsos Csaba pedig arról mesélt nekünk, hogy a két freskó, illetve a címerek miért jelentettek fricskát a Habsburgoknak, valamint a parlament működésével kapcsolatban is hasznos információkhoz jutottunk. Közben a jegyzők közül is feltűntek néhányan, Biró Rozáliának, az RMDSZ váradi frakcióvezetőjének, SZKT-elnöknek a társaságában.

Feledhetetlen élmény ezután a Szent Koronának a megcsodálása, és a hétfői ülésnap munkálataiba is betekinthettünk nyerhetünk néhány perc erejéig. Ehhez képest már csak ráadás a Vadászteremnek és az 56-os bizottsági teremnek a megnézése. A teraszon is szívesen időzünk, hiszen nem hétköznapi a látvány. Megkockáztathatjuk: gyermekek és felnőttek egyaránt tartalmas órákat töltöttek a magyar törvénykezés otthonában, a közjogi méltóságok székhelyén.

Ciucur Losonczi Antonius