Szeretnénk hangot adni az épületnek a maga eredetiségében

A nagyváradi Fekete Sas palota egykori szállodájának felújítási munkálatai gőzerővel zajlanak, ugyanis a tervek szerint ezév végére el kell készüljön az épületrész rehabilitációja.

Nem recepció, légkondicionált előcsarnok, hangulatos váróterem, lakájok, londinerek, hanem fúrás-faragás zaja, por, halmokban tornyosuló építőanyagok fogadják ebben az időszakban azt, aki bemegy az egykori nagyváradi Fekete Sas szállodába. Pedig a szállodát 2006-ban alaposan felújította egy vállalkozó, aki továbbra is hotelként működtette a palotának ezt a mintegy 5000 négyzetméternyi, Kossuth/Independentei utca felőli részét. Majd az RCS/RDS vállalat vette meg a volt szállodát, majd megbízta a kolozsvári székhelyű FKM Építészműhelyt, hogy lehetőség szerint állítsa vissza az épületrészt eredeti állapotába. E feladat nagyságáról és nehézségeiről Macalik Arnold az FKM Építészműhely építésze árult el lapunknak számos érdekességet.

Pompázatos kezdet

„A Fekete Sas palota egy A kategóriájú műemlék, tehát az ország és a régió számára is kiemelkedően fontos ez az ingatlan. Nagyváradon a századfordulós építészet eleve egy vérbő, gazdag réteg, de ezen belül is ez egy olyan objektum, aminek felépítése egykor a város és a beruházók számára is egy rendkívüli esemény volt: másfél év alatt több mint tízezer négyzetmétert beépíteni nagy műszaki kihívás volt, amit ráadásul a legmagasabb művészi kvalitással oldottak meg. A munkálat nagysága érzékeltethető azzal, hogy a kor téglagyárai nem bírták ontani a téglát, külön gyárat kellett alapítani. Az épület födémében húszféle profilt találtunk, nyilván amiatt, mert nem lehetett egyetlen beszállítóra szorítkozni, akkora mennyiségű volt a rendelés. Mi ennek az épületnek egy töredékével foglalkozunk, nevezetesen azzal a mintegy ötezer négyzetméternyi résszel, amelyben a Fekete Sas szálló működött. Az FKM Építészműhely a felújítás tervezője, részt veszünk a szakmai koordinálásban és a restaurátorok, szakkivitelezők toborzásában is” - mondja Macalik.

Neobarbarizmus

Az építész elárulta, hogy amikor az épületrészt ezelőtt bő két évvel a mostani tulajdonos, az RDS/RCS vállalat megvásárolta, nem tudta pontosan, hogy mit talál benne. „Ezt senki sem tudhatta, mert ez egy olyan épület, amelynek az idők folyamán különböző helytartói és gondnokai voltak, akik újabb és újabb rétegekkel terhelték meg az épületet” - hangsúlyozta az építész, aki a továbbiakban részletesen leírta, milyen állapotokat találtak az épületben az átvételkor. Mint mondta, az épület belső tagolásába a hatvanas és a hetvenes évek folyamán is durván beavatkoztak, de a legnagyobb kárt a 2006-ban történt „neobarbár” stílusú beavatkozás jelentette. Erről a felújításnak nevezett pusztításról így számolt be az Építészműhely szakembere: „Amit csak találtak benne, lekaszálták, úgy kezelték ezt az épületet, mint egy rutinmunkát: parazita vasbeton elemekkel látták el, nem törődve az épület igen sajátos tartószerkezeti rendszerével, több tucatnyi helyen roncsolva a födémek lényeges tartóelemeit. A szobák meg voltak rakva gipszkartonra pakolt, múlt heti stukkókkal. Minden kopogott a gipszkartontól, egynémely töredéket, például a lépcsőházat, a korlátokat, a homlokzati plasztikát leszámítva nem voltak a beltérben eredeti felületek. Teljesen hamis képpel ruházták fel ezt az igen értékes házat. A homlokzatot zárt műanyagfestékekkel festették le, mindent a lehető legártalmasabb cementvakolattal dolgoztak át. Sokkal többet veszített ez az épület azáltal, hogy hozzányúltak az elmúlt tíz évben, mintha nem nyúltak volna hozzá egyáltalán. Példázza ezt a két másik szárny, amelyek az önkormányzat, illetve magánszemélyek tulajdonában vannak. Az általunk felújítandó épületrészben az összes eredeti nyílászárót kidobták a 2006-os munkálatok idején, ezért mi arra kényszerültünk, hogy elmenjünk a magánlakásokba, és az ott fellelhető eredeti nyílászárók alapján, valamint a többi épületrészben megmaradt épületelemeket klónozva építsük fel újra az épület arculatát ” - sorolta a valóban elkeserítő részleteket az építész, majd kérdésünkre válaszolva hozzátette: „Az egy agyrém, hogy a volt tulajdonos hogyan kaphatta meg erre a munkálatra a szükséges építkezési engedélyt.”

Restaurálás

Mindezek után világos, hogy a rehabilitáció során az első feladat az volt, hogy az épületre az idők folyamán rárakódott különböző rétegeket lehámozzák, és eldöntsék, mi maradhat, és mi az, ami nem képvisel értéket, tehát el kell távolítani az épületből. „Szerencsére a mostani tulajdonos megértette és jóváhagyta azt, hogy mindaz ami erre az épületre parazita módon rátelepedett, azt eltávolítsák, megpróbálva a fellelhető nyomok mentén és szigorúan a nyomvonalon maradva bemutatni ennek az épületnek a történeti értékét, és ahol ez nem jár hamisítással, vagy feltételezéseken alapuló csúsztatással, ott állítsuk helyre a korábbi állapotokat. Megpróbáljuk ugyanazokból az elemekből összerakni a belső teret, amiket bent találunk. Ahol hiteles történeti forrás alapján nem tudjuk konzerválni vagy kiegészíteni a teret, ott felvállaljuk a mai helyzetet” - fogalmazott az építész, majd így folytatta: „A falak lepucolása után elég szép díszítőfestések, koronázó frízek jöttek elő. Talán nincs két szoba, ami egyforma lenne vagy a minta, vagy a kromatika miatt. Ezeket próbáltuk minél nagyobb felületeken megmenteni, és restaurálni úgy, hogy a rekonstruált felületek korábbi megőrződése és az újonnan helyükre igazított mezők is kitapinthatóak legyenek. Ami a belsőt illeti, nem célunk az eredeti tagolást visszaállítani, de nem is hozunk be az épületbe új építészeti elemet, igyekezve a minimális beavatkozásra szorítkozni. Azt használjuk, amit megörököltünk, és az új tagolásokat ettől teljesen elkülönülően, felvállaltan kortárs arculattal, üveg elválasztó falakkal oldjuk meg. A régi belső tereknek nagyon fontos alkotó eleme volt az impozáns, nagyvonalú bútor. Mi nem a kor ízlésének megfelelő, szecessziós díszítőkedvet sugalló bútorzatot hozunk be, mert az hamis attitűd lenne, hanem a szecesszió korának inkább az emberi léptékhez való viszonyát érzékeltetjük a bútorelemekkel, amelyek az üvegelválasztó hártyákkal együtt az épülettől jól elkülönülve, a megörökölt térviszonyokat megőrizve tagolják majd a belső tereket. Belső magja is van az épületnek, egy körfolyosó, abból nyílnak az egykori szobák, amelyek az irodai funkciókat fogják ellátni.”

Munkálatok

Ottjártunkkor pörgő ritmusban folyt a munka, ami érthető is, hiszen az év végéig be kell fejezni a munkálatokat. Macalik Arnold végigvezetett az épületen, elmondva, hogy a felső szinteken még mindig folynak a deparazitálási munkálatok; a fedélszékben pedig egy statikus az ácsok csapatának a vezetőjével éppen mérlegelte minden egyes gerendán az ott tapasztalható károsodásokat, bejelölve, hogy pontosan hol fognak elemcserét vagy megerősítést végezni. Statikai konszolidálási munkálatok is folynak most az épületben, elsősorban a födémek megerősítése, amit összhangba hoznak a födémekbe telepített új épületgépészeti hálózattal. Ez utóbbi kapcsán Macalik megjegyzi: „Igyekszünk az épületgépészeti rendszert nem kimondottan a mai rendeltetésnek követelményei szerint kialakítani, hanem úgy, hogy az az épületben történő esetleges változtatások után is rugalmasan elláthassa feladatát. Nagy baj az, hogy nagyon testre szabottan alakítjuk a műemlékeket, és ezért amikor egy új tulajdonos más igényekkel áll elő, akkor az ő igényeihez is hirtelen hozzá akarjuk idomítani az ingatlant. Ezzel szemben például az angolok elfogadják, hogy kevésbé van felszerelve az épület, inkább tesznek egy lépést az épület felé, és nem várják meg, hogy az épület jöjjön ezerrel feléjük. Itt is megpróbálkozunk azzal, hogy minél dinamikusabb legyen az ember és épület közötti kapcsolat. Nem a mi szándékainkat szeretnénk érvényesíteni, hanem azt szeretnénk, ha az épületnek adnánk hangot a maga eredetiségében.” Fontos része a rehabilitációnak az asztalosság, a nyílászárók kérdése „Most a korábbi nyílásokra visszaalakított lyukakat alakítottunk ki, amelyekbe vaktokok kerültek, és ezekbe szereljük be a redőnyökkel rolókkal, belső borítóbélésekkel, díszítőfelületekkel ellátott, az épületben fellelt nyomok szerint rekonstruált nyílászárókat” - tudatta a szakember.

A jövő

A felújított ingatlanrész valamelyest látogatható lesz, mert a vállalat ügyfélfogadó irodákat is működtet majd a Fekete Sasban. A hallban és a reprezentatív terekben a padlófelületek kialakításában újra látni lehet majd az épület egykori fényét – ígéri Macalik Arnold, aki fontosnak tartaná azt, hogy az egész épületet egységesen újítsák fel. „Tudomásom szerint a polgármesteri hivatalnak szándékában áll rehabilitálni az egész épület köntösét. Mi valószínűleg pályázni fogunk, amikor megjelenik a versenykiírás, mert nézetünk szerint ezt az épületet egységesen kellene kezelni. Ajánlatos lenne, ha az épületkülső felújítása azonos anyagokkal, azonos kolorittal történne. Mi igyekszünk olyan terveket csinálni, hogy azokat a többi épületrészt felújító tervezők is ezt átvehessék.” Azért rendkívül fontos az egységes felújítás, mert a szakember elmondása szerint a homlokzatok nagyon igényes kialakításúak voltak: az egész homlokzati tagozódás, a pécsi Zsolnai kerámiás apró díszítések, a hullámzó párkánykialakítás, vagy az épületet záró szép sisakos tető olyan építészeti, művészeti értékkel bírnak, amit feltétlenül egységes felújítási koncepció szerint kellene kezelni.

Pap István