Tündérmesékről, pávatáncról és hitelességről

Nagyvárad- A közelmúltban Lengyel László közgazdász, politológus, a budapesti Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatója tartott előadást Váradon, eleget téve a Kós Károly Akadémia Alapítvány és az Erdélyi Riport folyóirat meghívásának. Ezt követően interjút adott az Erdély Online-nak.

- Szokott tündérmeséket olvasni?

- Igen, elég gyakran. Ha másnak nem, akkor az unokáimnak, mégiscsak én is Benedek Elek meséin nőttem fel. De annak viszont nem örülök, ha a gazdaságból is tündérmeséket csinálnak. Mert nyilván ön most arra gondolt, hogy Matolcsy György miniszter tündérmesének nevezte a magyar gazdaság alakulását...

- Meg az unortodox megoldásokra...

- Igen, azt gondolom, hogy a valóság sajnos szomorú. A sárkányok rendszeresen megeszik a királyfikat és a királykisasszonyokat ebben a megoldásban. A most zajló politika Magyarországot lényegében a legsúlyosabb helyzetbe hozza. Ezt én mint közgazdász, és mint magánember nagyon rosszul élem meg. Be kell vallanom, el sem tudtam képzelni, mikor 2010-ben a Fidesz győzelmet szerzett, hogy ezt a politikát fogja folytatni.

- Mennyire a gazdasági konszolidációnak a feltétele az IMF-vel, illetve az EU-val való megállapodás? Sokan azon a véleményen vannak, hogy Orbán Viktorék a török példát követik, vagyis meglebegtetik a megegyezésre való törekvést, de valójában nincs ilyen szándékuk.

- Két különbség is van Törökországhoz képest. Az egyik, hogy mi tagjai vagyunk az Európai Uniónak, és az EU minket közvetlenül vizsgál. És nagyon is a kételyeit fejezte ki az elmúlt háromnegyed évben a magyar politikával szemben. Mi tulajdonképpen pillanatnyilag egyáltalán azért jutunk forráshoz, és azért vagyunk a piacokon még állóképesek, mert sem az Unió, sem a Valutaalap nem mondta ki, hogy nem akar velünk tárgyalni. Tehát fordított a kép: nem arról van szó, hogy Orbán Viktor nem akar tárgyalni. Ha ugyanis ezt kimondaná, vagy a Valutaalap valamilyen alapon azt mondaná, hogy nem tárgyal, akkor mi összecsuklanánk. A másik különbség Törökországhoz képest nyilvánvalóan az, hogy ők nem voltak a fizetőképességük elvesztésének a határán. Tehát egy nagyon rossz helyzetben voltak, de egyáltalán nem látszott az, hogy bebukhatnak. Mi azonban állandóan ennek a határán mozgunk, és ez különösen veszélyes egy olyan időszakban, amikor mellettünk Európában súlyos válság van, és bármelyik pillanatban egy külső hullám elsodorhat bennünket. Tehát nem azért sodródunk el, mert valami éppen Magyarországon történt, hanem mondjuk mivel nem születik megegyezés a görög válság megoldásával kapcsolatban, vagy nem születik megoldás a spanyol, illetve olasz krízisre. Ezeknek a hatására a piacok megrémülnek és azonnal, többek közt az első, második és harmadik helyen álló rossz állampapírokat eladják. Mi pedig ezen helyek valamelyikén állunk.

- Mennyire segítheti elő a tárgyalási folyamatot Orbán Viktor pávatánca?

- Azt gondolom, hogy inkább nagyon rontja. Amiért tulajdonképpen keresztül engedtek minket Európában, az azon ok, hogy szerették volna megúszni, illetve ezen a tavaszon, amikor ők is látták, hogy bajok lesznek, nem akartak velünk foglalkozni. Ennek következtében Barroso átengedte az első vizsgán Magyarországot, ami azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy megbíznak bennünk. És ez a pávatánc- ami szerintem egyébként eléggé nevetséges, mert valaki kijelenti nyílt színen, hogy ő a maga részéről lényegében becsapja a partnerét, és utána azt várja, hogy ez a partner elégedetten vigyorogjon-, azt jelenti, legalábbis én azt gondolom, hogy lényegében már régen nem Orbán Viktor vagy Matolcsy György szavában bíznak. A magam részéről nem is tartom véletlennek, hogy Orbánnak ki kellett neveznie egy új embert az IMF-tárgyaló delegáció élére Varga Mihály személyében, akiről legalább azt lehetett tudni, hogy pénzügyminiszterként a kilencvenes évek végén egyértelműen a klasszikus, hagyományos, ha úgy tetszik ortodox politikát követte, és most is a nyilatkozatai abba az irányba mutatnak, hogy meg akar állapodni. Azt hiszem, hogy talán abban bíznak- én mindenképpen egyébként- hogy a Fideszben felülkerekedik egy olyan közép-jobb irányzat, amelyik képes ellensúlyozni Orbán Viktor pávatáncát, tehát képes rávenni a ma mindenható miniszterelnököt arra, hogy üljön le a tárgyalóasztalhoz.

Költségvetés-tervezet

- Már elkészült egy költségvetés-tervezet, ami azért furcsa vagy szokatlan, mert általában az év vége felé foglalkoznak ilyesmivel. Ezt a sietséget ön minek tulajdonítja? Értelmezhetjük a stabilitás jeleként?

- Annak a jele, hogy megpróbálnak már most számokat produkálni annak érdekében, hogy ezeket a Valutaalap elé tárhassák. Ugyanis hiteles adatokra van szükség a nemzetközi tárgyalásokhoz, és eddig nem voltak ilyenek. Múlt év vége óta állandó számháború zajlik. Hozzá kell azonban tenni, hogy ezek a költségvetési számok szintén problematikusak, már önmagában az első nagy problémát a növekedési szám jelenti. Ugyanis nemigen hihető a növekedési prognózisa a kormánynak. Ezt még tovább bonyolította, hogy a költségvetési számokat szerintem azért hozták ki, hogy megmutassák, körülbelül miben gondolkozhat a Valutaalap és az Európai Unió. De mire azok elkezdtek volna ezen gondolkozni, éppen most a napokban Orbán Viktor bejelentett egy új csomagot, amellyel tulajdonképpen felülírta a költségvetés eddigi tervezetét, hiszen egyszer csak a tranzakciós adó terhére lényegében egy közel 400 milliárdos kiadási csomagot állított elő, amely hát egyelőre a költségvetést elviszi. Teljesen bizonytalanná teszi ezt, hiszen azt senki sem hiheti, hogy a tranzakciós adóból be fog folyni az az összeg, amelyből a kiadási oldalon munkahelyeket akar védeni, stb. stb. Tehát egy új programot adott elő, aminek következtében teljesen összezavarodott a helyzet, és akkor visszatértünk ismét a pávatánchoz. Volt egy tárgyalás felé irányuló lépés, és úgy vélem, hogy a miniszterelnök azért is mert előállni ezzel az új, 400 milliárd forintos csomaggal, mert hogy az európai válság pillanatnyi javuló helyzetével egy időben szinkronizálva azzal akar élni, hogy átmenetileg nem bántanak minket. Hogy ez a piacokra hogyan hat majd, amikor felfogják majd, hogy megint át vannak verve, nem tudom megmondani.

Nyírő-ügy

- Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy úgy a politikai, mint a gazdasági életben fontos tényezők a bizalom és a megbízhatóság. Mennyire hatott ezekre a Nyirő-ügy meg az egyre inkább erősödő Horthy-kultusz?

- Azt gondolom, hogy ez a legrosszabb pillanatban jött. Én most persze óvatosan azt is mondanám, hogy a Nyirő-ügy majdnem biztosan nem a kormányzati szándékot tükrözte. Nem hiszem, hogy Orbán Viktor és a kormánya volt az, aki rászánta magát a Nyirő-ügyre. Ebben valójában egy elszabadult hajóágyú volt Kövér László, aki egyébként 2010 óta a lehető legkevésbé van pozitív viszonyban Orbán Viktorral, és aki szerette volna megszerezni a nemzetstratégiai irányító pozíciót Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében. Ez az ő magánkampánya volt, melyet a kormány ostoba módon hátulról végül mégiscsak támogatott. Azt hiszem, hogy a legrosszabbkor jött, mind az Egyesült Államokban, mind Izraelben, mind pedig Nyugat-Európában a lehető legrosszabb képet alakítottak ki Magyarországról. Már csak az hiányzott, hogy az ország antiszemita hírbe keveredjen. Elie Wieselnek a kitüntetésről való lemondása és levele, illetve az ezt követő nemzetközi botrány még jobban megerősítette a magyar elszigeteltséget. A Horthy-kultusz pedig ennek megint csak egy nagyon rossz része. Úgy gondolom, hogy ezt is valószínűleg nem eredendően a kormány indította el, de utána magáévá tette. Szerintem nem csak a nemzetközi közvéleményt ismeri félre, hanem a hazait is. Reményeim szerint ugyanakkor a Nyirő-üggyel félreismerte az erdélyi közvéleményt is. Azt hitte, hogy ezért Erdélyben jó pontokat fog szerezni, és a választók a Nyirő pártjára szavaznak majd, bocsánat, hogy így fejezem ki magam. Ez sem következett be. Szerintem különben Magyarországon sincs a Horthy-kultusznak valódi társadalmi támogatottsága. Emögött nincsen tömeg. A legjellemzőbb erre, hadd mondjam, hogy egy Trianon emlékünnepséget ma már nem lehet rendesen összehozni.

- Ha már Erdélynél tartunk, a napokban felröppent annak a híre, hogy az RMDSZ pártot alapítana Magyarországon. Ön szerint ennek van reális alapja, esetleg fricska lenne a Fidesznek?

- Először is szellemes ötletnek tartom. Egy évvel ezelőtt, amikor megkérdezetek a választójogi rendszerrel kapcsolatban, én bármilyen nevetségesen is hangzott, azt mondtam, hogy a határon túli pártoknak kellene közös jelölteket állítaniuk a magyarországi választásokon. Tehát nem csak az RMDSZ-re gondoltam. De ez most mindegy. Azt hiszem, hogy igazán a kérdés nem az, hogy fricskázzuk a Fideszt, vagy egyébként a többi magyarországi pártot is, mert azoknak is versenytársa lenne adott esetben, hanem az a kérdés, hogy végre ráébred-e a magyar kormány, hogy lényegében valamennyi határon túli magyar szervezettel és politikai erővel elrontotta a viszonyát, és leginkább a választókkal. Sehol sem sikerült neki. Nem sikerült a szlovákiai magyarokkal, hiszen ott sem szavaztak a Fidesz által javasolt pártra, s nem sikerült az erdélyi magyarok esetében sem. Valójában a vajdasági magyaroknak is a többsége a szerb pártokra szavazott, amikor kiderült, hogy a VMSZ egyértelműen az Orbán Viktor kedvence. Ez borzasztó, nekik be kéne látni, hogy eltaszították maguktól a magyar választókat a határon túl. De most nem tudom, hogy lesz-e bennük annyi önmérséklet és megint ugye visszatérünk a hitelességhez. Ki lenne az a hiteles szereplő, akinek az erdélyi magyarok elhinnék, hogy másként politizál? Ki lenne az a hiteles szereplő, akiről elhinnék ezt a felvidéki magyarok? És, nagyon érdekes lesz, hogy az Orbán-kultusz és a Fidesz ellentmondása hogy fog megoldódni, mert azt gondolom, hogy az Orbán-kultusz fennmaradt sok tekintetben ezekben a határon túli világokban. És ami szintén nagyon fontos: mikor lesz magyarországi alternatíva? Részben a magyar választópolgárok számára, hogy legyen kit 2014-ben megválasztani, részben pedig a határon túli magyarok számára, hogy legyen kivel tárgyalni. Legyenek Magyarországon olyan pártok, amelyek a határon túli magyarok ügyét nem csupán a szívükre, hanem a vállukra is veszik...

Ciucur Losonczi Antonius