Ferenc József ragaszkodott a szabályokhoz

Nagyvárad- Szerda este az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia történelmi modulja keretében Gerő András Széchenyi-díjas történész, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének vezető oktatója tartott előadást az Ady líceumban.

Az Ady Endre Középiskola dísztermében megjelenteket szokás szerint Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Előadása kezdetén Gerő András történész bejelentette: Ferenc József alkatáról, magánéletéről, viselkedéséről, gondolkodásmódjáról fog beszélni, nem politikatörténeti tényekről, s ígéretéhez híven el se hangzottak olyan szavak, mint kiegyezés, abszolutizmus vagy első világháború, viszont annál több anekdota, a császárral kapcsolatos irodalmi vagy korabeli pletyka.

Arra hívta fel a figyelmet: az 1830-1916 között élt és 67 évig uralkodó Ferenc József egy egész korszakot meghatározott, ezért Közép-Európa Viktória királynőjének is tekinthető. Jellemző, hogy mikor megszületett, még számos civilizációs vívmány nem létezett, egészen más volt a divat, az időközben bekövetkezett változásokat így az uralkodónak is fel kellett mentálisan dolgoznia. A telefon felfedezésekor például problémát okozott, hogy a Habsburg-dinasztia a spanyol etikettet alkalmazta a családi statútumban, mely szerint az uralkodót nem lehetett megszólítani csak az ő engedélyével. Ferenc Józsefnek ezért a telefonáláskor mindig közbe kellett iktatnia egy közbeeső személyt, hiszen amikor keresték, és felvette a kagylót, nem tudott engedélyt adni, mert nem tudta, hogy ki van a vonal másik végén, a hívó fél viszont engedély nélkül nem szólíthatta meg. Egyébként Ferenc József úgy gondolkodott a bekövetkezett változásokkal kapcsolatban: csak úgy tudja egyben tartani a birodalmat, ha betartja a szabályokat és megóvja a modernitás züllesztő hatásaitól.

Neveltetés

A protokolláris szabályok betartása néha furcsa helyzeteket eredményezett. Ferenc József például nem szerette a demonstrációkat, egy alkalommal azonban mikor Budapesten járt, munkástüntetés zajlott a pályaudvaron. Bár valószínűleg idegesítette őt, nem említette, az elutazásakor viszont megérdeklődte a főpolgármestertől: még zajlik? Mivel a látogatásra februárban került sor, az elöljáró azt hitte, a kérdés a Duna jegére vonatkozik, és azt felelte: nem, még nem. Valószínű, hogy ez a félreértés később sem tisztázódott köztük. Egy másik történet: Khuen-Héderváry Károly miniszterelnököt a magyarok nem szerették, ezért egyszer a parlamentben az egyik honatya vulgárisan beszólt neki, hogy menjen oda vissza, ahonnan csecsemő korában előbújt. Erről a császár is olvasott az újságokban, és amikor megbeszélést folytatott Bécsben a kormányfővel, állítólag azt mondta neki: „Látja, ezek a magyarok mindig valami lehetetlent kívánnak”.

Ferenc Józsefet is a Habsburg-családra jellemző nevelési rend szerint oktatták, ami egyúttal azt is jelentette, hogy nem részesült nyilvános képzésben. A hagyományoknak megfelelően 6-18 éves kora között erős nyelvképzést kapott, és ugyanakkor katonai képzésben is részesült, ami a leginkább konveniált neki. Ezt támasztja alá az is, hogy élete során körülbelül 300 egyenruhája volt, és civil ruhát a legritkább esetben viselt. A militáris szellem a magánéletében is meghatározónak bizonyult, és kötelességérzetéből fakadóan a királyokkal kapcsolatos hiedelmekkel ellentétben aktívan dolgozó uralkodó volt. Például a tisztikar infrastruktúráját használta, nyáron hajnali 4 órakor, télen pedig 5 órakor kelt. Nem nagyon evett semmit, majd leült dolgozni, 7-től 10 óráig a jelentéseket olvasta. Ugyanakkor kétszer egy héten, 10-12 óra között audienciát tartott. Élete során több mint 4 ezer ilyen meghallgatást bonyolított le, ezek nagyrészt formálisak voltak és 2-3 percet vettek igénybe. Néha mosolyt fakasztó kivételek is voltak, például amikor valaki úgy gondolta, hogy a teljes címén kell megszólítania az uralkodót, ami önmagában kb. 3 percig tartott volna. Ilyenkor az illetőt Ferenc József általában félbeszakította, megjegyezve: „Hagyja, a többit már tudom”.

Délben kései villásreggeli volt- Ferenc József mindig aludttejet ivott, meggyőződése volt, hogy ez a hosszú élet titka-, utána szivarozott, majd ismét dolgozott, egészen délután 6 óráig, amikor elfogyasztotta viszonylag bőséges ebédjét. Ezután színházba ment vagy valamilyen társadalmi rendezvényre. Általában 8-9 órakor tért nyugovóra és éjjel csak akkor lehetett felébreszteni, ha sürgönnyel kegyelmi kérvény érkezett, mert személyesen akarta gyakorolni ezt a kegyet.

Kötelességtudat

Ferenc József amúgy nem volt költekező típus- Erzsébet királyné viszont annál inkább- és pozitív vonása, hogy a mai politikusoktól eltérően nem keverte a magán- és a hivatalos ügyeit, nem hagyta például, hogy nőismerősei beleszóljanak uralkodói kompetenciájába. Kötelességtudatára és a szabályok iránti tiszteletére jellemző, hogy amikor Sissit meggyilkolták, és Mária Valéria közölte ezt vele, az uralkodó megölelte legkisebb lányát, és azt mondta: „engem a sors semmitől sem kímél meg”, majd visszaült az íróasztalához és tovább dolgozott. Ezt persze lehet úgy is értelmezni, hogy totál érzékelten fickó volt, de úgy is, hogy azt gondolta: azért van a világon, hogy uralkodjon, a nemzete érdekeit szolgálja, ezért személyes tragédiái csupán másodlagosak kell legyenek számára. „Aki ezt a rejtélyt megfejti, sokkal közelebb kerül egy ilyen ember habitusához”, magyarázta Gerő András.

Ferenc József és a magyarok

Gerő András szerint érdekes és tanulságos a magyarok viszonyulása Ferenc Józsefhez. Jellemző, hogy uralkodóként ugyan megkapta a kötelező tiszteletet, de a közvéleményben volt valami sértettség, ami az aradi megtorlással függött össze. Ahogy teltek az évek, aztán kialakult egy patriarchális viszony- ferencjóskázás és folklórelemek-, de Ferenc József nem vitte túlzásba a saját kultuszát. Amikor megöregedett, illetve 1914 után ez az érzelmi távolságtartás megszűnt. A két világháború között Horthy megtartott minden elnevezést, de nem erőltette az emlékezést. A szocializmusban az általános ellenkezés következett be, 1989 után pedig ismét bizonytalanság lett úrrá a magyarokon, de nem adtak vissza semmit neki. „A magyar nemzeti emlékezet valahogy bojkottálja Ferenc Józsefet, miközben a kontroverzív Horthy kultusza virágkorát éli”, hangsúlyozta a történész.

Ciucur Losonczi Antonius