Festészetemben a kiindulópont a táj

Az Élesdi Művésztelep tagjainak munkáiból rendezett kiállítást a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ. Balázs Imre Barnával, a tárlaton kiállító egyik művésszel, az Élesdi Művésztelep Egyesület elnökével készítettünk interjút ennek kapcsán.

Mi késztette önt, és művésztársait arra, hogy létrehozzák az Élesdi Művésztelepet?

Az évfolyamon belül kialakult baráti társaság elhatározása volt a telep létrehozása. Ebből a társaságból öten a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban osztálytársak voltunk (Balázs Imre Barna, Bodoni Zsolt, Herman Levente, Incze Mózes, Szász Sándor). Dolgozni akartunk felügyelet nélkül, nyáron, nem az egyetem szárnyai alatt. Az első év annyira jól sikerült, hogy elhatároztuk, visszamegyünk, és egy héttel több időt töltünk el Élesden. Az is nagyon jól telt, így vette kezdetét a művésztelep. 2012-ben a tizenhatodik művésztelepet rendezhettük meg.

A művésztelep nyitott intézmény, vagy van valamilyen szabályzat, elvárás, aminek alapján egy művész a tagjává válhat?

Mint már említettem, ez egy baráti társaság által létrejött művésztelep, ezért mindig fontos a művészi minőség mellett, hogy teljes mértékben be tudjon illeszkedni a résztvevő az adott társaságba. Hosszú ideig – minden évben négy hétig – van összezárva a társaság, ezért ez nagyon fontos kritérium. Ennek ellenére ez nem jelent egy zárt intézményt, részt vesznek évenként új, fiatal alkotók, de ők is meghívásra jönnek.

Mennyiben jelent közös stilisztikai, művészi vonást, ha különböző művészek ugyanannak a művésztelepnek a tagjai, illetve ha ugyanazon a művésztelepen dolgoznak?

A művésztelep nem ideológiai, nem stilisztikai alapon szerveződött, és soha nem is volt ez fontos. A legkülönbözőbb stílusok, és gondolkozásmódok jelentek meg, jelennek meg a mai napig. Bár bizonyára hatunk egymásra, egy külső szemlélő egy-két kivételtől eltekintve nem sok hasonlóságot fog felfedezni a felfogások, megjelenítések, stílusok között, és véleményem szerint ez így van jól. Nem véletlen, hogy tizenhat éve létezünk.

Miért pont Élesd, illetve miben áll Élesd vonzereje egy képzőművész számára?

A művésztelep létrejöttében nagy segítséget nyújtott az Élesden élő Bodoni István, Bodoni Zsolt édesapja, aki a helyi szervezést bonyolította és koordinálta. Nekünk, művészeknek csak a munkára kellett koncentrálnunk. Bár Élesd egy fanyar hely, nagyon megszerettem, megszerettük. Az akklimatizáció, a helyzetfelmérés, felismerés, és az ebben való helytállás is összetartotta a csapatot. A helyiekkel kötött barátságok is egyre inkább odakötöttek Élesdhez. Megismertük a hely különlegességeit, a környezetet, és nemcsak a várost, hanem a várost körülvevő természeti szépségeket is.

A MODEM a táj, az identitás és a művészi egyéniség összefonódása jegyében szervezte meg a mostani csoportos kiállítást, mely április 7-ig látogatható. Mit jelent ön számára a táj, miért érzi fontosnak a táj megjelenítését az alkotásain?

A festészetemben a kiindulópont a táj. Hogy miért alakult pont így? Mert találkozott a festésmódom egy olyan tájelemmel, ami teret engedett kibontakoznom. Áttételes a táj ebben a felfogásban, mégis alapként szolgált. A folyó vízfelület szétesett képfelülete mint kiindulópont és a természet morfológiája mint cél. A belső örök mozgás, pulzálás, életrészletek leképzése, a fluxus, az áramlás a folyás, ez életkérdés. Bár biztosan túlmutat rajta, mégis ez az én tájértelmezésem.

A kiállított munkák a MODEM felkérésére készültek, vagy korábbi munkáiból válogatták be?

A MODEM-ben kiállított képeim, 2009-ben, 2011-ben és 2012-ben készültek. A kiállításunk, mint az a címében is benne van, ZÓNA az Élesdi Művésztelep elmúlt öt éve, válogatás. A kiállítás kurátora Hornyik Sándor művészettörténész válogatta a művészeket és munkáikat erre a kiállításra a „Zóna” koncepciója köré.

Mennyire nemzetközi a kortárs képzőművészeti szcéna, illetve vannak-e nemzeti, lokális vonásai a magyar képzőművészek alkotásainak?

A nemzetközi áramaltok, trendek, átjárják a mai nyitott kultúrákat. Hol hamarabb, hol később megjelennek valamilyen formában. Viszont vannak trendformálók, trendalakítók is, szinte mindegy a világ melyik pontjáról indulnak el. Biztosan vannak olyan, a „kor” szülte dolgok, melyek hasonlóak, bár a világ más-más pontjain jelennek meg. Ezért a művészet mindig nemzetközi, nemzetek feletti kell legyen. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy vannak lokális, és nemzeti vonások is, ha nem így lenne akkor őszintétlen, hamis lenne a dolog.

A kortárs képzőművészet a nagyközönség számára meglehetősen belterjes, hermetikus közegnek tűnhet. Ön szerint megalapozott ez a kortárs művészet kapcsán elterjedt vélemény?

Nem értek egyet a kérdésben felvetett sugallattal. Mindig, minden időben ez így tűnhetett. A művészet soha nem volt belterjes, maximum nem sokak számára elérhető, érthető. De ez nem a mindenkori művészet hibája. Inkább az oktatásban, nevelésben, köznevelésben kell keresni a megoldást. Egy irodalmi alkotás is ilyen belterjesnek tűnhet, ha nem tanítanak meg olvasni, és érteni, értelmezni a műveket. Ha nem tanulnánk meg más nyelveket, vagy valaki le nem fordítaná nekünk, akkor nem ismernénk a világirodalmat. Én úgy gondolom, senki elől nincs elzárva a kortárs művészet, és semmilyen más művészet, maximum mi, egyének zárkózhatunk el a művészettől. Megjegyzem, talán ennyire nyitott, akár az utca szintjéig lemenő, soha nem volt a művészet mint ma. Megfelelően kell viszonyulni, érteni, értelmezni, és gondolkozni a felvetéseken, a mondanivalókon.

Mennyi esélye van egy magyar művésznek nemzetközi elismertségre szert tenni?

Azt nem tudom mennyi, és nem is ezzel a mértékkel kell foglalkozni, de van. Igény van rá, és érdeklődés is. Az már más kérdés, hogy kit, mikor, és miért emelnek ki ebből a közegből. Sok jó példa van már rá.

Jelenleg milyen projekten/projekteken dolgozik?

Mint az Élesdi Művésztelep Egyesület elnöke, a soron következő művésztelep megszervezésén, a MODEM-ben lévő kiállításunk katalógusának a kiadásán dolgozok. Mint festőművész a következő kiállításomra készülök, amely a Bécsi Wittgenstein Hausban lesz 2013 áprilisában. Az ez egy csoportos kiállítás lesz, három magyar művésszel, két festővel és egy szobrászművésszel közösen.

Pap István