Drogfüggőség: nem a szeren, az emberen múlik

Október 24–26. között szervezték meg Váradon a nemzetközi addiktológiai konferenciát. Az esemény egyik meghívottja, a nagyváradi származású dr. Csorba József, a budapesti Nyírő Gyula kórház drogambulanciájának osztályvezető főorvosa nyilatkozott az Erdély Online-nak.

– Hogyan fordult az orvosi pálya felé?

– Nagyváradon születtem, itt jártam iskolába, és egyik nagybácsim, Takács Mihály főorvos példáját és gondolkodását követve, nagyjából tizedikes koromban fogant meg a fejemben az ötlet, hogy orvos legyek. Akkor a kolozsvári egyetemre jelentkeztem, fel is vettek. Általános orvosként fejeztem be az egyetemet, majd körzeti orvosként dolgoztam Tótiban. 1990-ben a családommal együtt áttelepültem Magyarországra, ahol egy pszichiátriai osztályra mentem dolgozni. Letettem a pszichiátriai szakvizsgát, pár évre rá elvégeztem az addiktológiát is, és immár húsz éve foglalkozom szenvedélybetegekkel. Az első időszakban inkább alkoholbetegekkel, de 1996 óta kifejezetten csak drogfüggőkkel dolgozom. 2000 óta vagyok a vezetője annak a központnak Budapesten, amelyik a legnagyobb drogbetegeket ellátó központ Magyarországon.

– A véletlen hozta úgy, hogy Magyarországon pszichiátrián kezdett dolgozni?

– Már a kolozsvári egyetemen is kokettáltam a pszichiátriával, mert egy érdekes kihívásnak tekintettem az emberi agy működésének a megértését. Ebbe az irányba terelt az is, hogy nem szerettem a „véres”, műtős szakmákat, ezért gondolkoztam már kezdetben pszichiátriában és immunológiában. Amikor áttelepültem Magyarországra, adódott ez a lehetőség, hogy pszichiátriai osztályon dolgozzak.

– 1989 előtt sem Magyarországon, sem Romániában nem volt a közbeszéd tárgya a drogfüggőség. Sokan azt gondolják azért, mert abban a rendszerben sikerült gátat szabni ennek. Ön szerint mennyire igaz az az állítás, hogy a diktatórikus rendszerekben sikerült megoldani a drogfogyasztás problémáját?

– Ez így nem igaz, mert ne felejtsük el, hogy Kelet-Európában is létezett az ún. szegénydrogozás. Ez elsősorban arról szólt, hogy az emberek gyógyszereket használtak alkohollal, vagy mákot főztek ki, és azt itták meg, vagy hallucinogén gombákat szedtek az erdőben és azt ették. Szóval volt úgymond igény ezekre a szerekre. Az egy más kérdés, hogy nem beszéltünk róla, és hogy nagyon súlyos következménye volt annak, ha valakit elkaptak. De én azt gondolom, hogy egy kicsit túlzás ezt az egész folyamatot a rendszerváltásra fogni. Ne felejtsük el, hogy a rendszerváltozás előtt is nagyon súlyos probléma volt az alkoholfogyasztás.

– Hogyan alakultak a magyarországi drogfogyasztási szokások a rendszerváltás után?

– Közép-Európában, így Magyarországon és Romániában is robbanásszerűen elterjedt a drogfogyasztás a rendszerváltás időszakában, és ez hozta magával azt, hogy pár éven belül kialakult a függőség és megjelentek a problémák. Sok betegnél azzal kezdődik az egész, hogy elkezd dohányozni, alkoholt fogyasztani, később elkezd drogot használni, és így alakul ki a függőség. De van, aki egyből droggal kezdi. Azt tudni kell, hogy a szenvedélybetegség kialakulásának több oka van. Ebben benne van a genetika, a családi modell, a társadalmi környezet, a baráti kör, az agyi biokémia működés. És nyilvánvaló, hogy minél több rizikótényező van jelen, annál nagyobb az esélye a szenvedélybetegség kialakulásának.

– Melyek azok a speciális kezelési módok, amelyeket a Nyírő Gyula kórházban alkalmaznak?

– A budapesti Nyírő Gyula Kórház egy éve országos pszichiátriai és addiktológiai intézetként is működik, ami egy magasabb szakmai munkát von maga után. A mi koncepciónk arról szól, hogy megpróbálunk minden olyan problémára, amelyeket a szenvedélybetegek hoznak hozzánk, valamilyen választ találni: orvosi választ, szociális választ, jogi választ, családi tanácsadást, stb. A mi koncepciónk az elfogadás, és az, hogy az emberi méltóságot figyelembe véve adjunk választ a betegek problémáira.

– Mennyire tud az intézet segíteni abban, hogy a társadalom betegként, ne pedig megbélyegzett, züllött emberekként kezelje a függőket?

– A társadalmi kirekesztés valóban egy nagyon nagy probléma. Azt szoktam mondani, hogy nagyon sokat nagyon sok helyen kell beszélni erről, és elmondani, hogy ez egy betegség, pont mint a cukorbetegség, vagy a magas vérnyomás, amit lehet kezelni. Van, aki ezt elfogadja, és van, aki nem. A társadalmi gondolkodásban történő változás egy nagyon hosszú és lassú folyamat, és valószínű, hogy harminc év múlva el fogunk jutni mi is oda, ahol ma Nagy-Britannia, Németország vagy Hollandia tart, ahol természetesnek veszik azt, hogy van ilyen betegség, amit emberi módon kell kezelni. Reméljük, hogy Magyarországon és Romániában is eljutunk ide. Ez a folyamat már elindult, és azt mutatja a mostani nagyváradi konferencia is (az október 24–26. közötti váradi addiktológiai konferencia – szerk. megj.), hogy a társadalom foglalkozik ezzel a kérdéssel.

– A konferencia során Ön elmondta, hogy kiiktatni nem lehet a drogfogyasztás jelenségét, ezért a legfontosabb a kontrollált fogyasztás. Mit ért ön kontrollált fogyasztás alatt, főként, ha olyan veszélyes anyagokról van szó, mint például a heroin?

– Ez egy bonyolult kérdés. Vannak olyan emberek, akik két-három havonta alkalomszerűen használnak kokaint vagy heroint, emellett élik életüket, dolgoznak, nevelik a gyermekeiket. Önmagában az, hogy valaki egy évben pár alkalommal, vagy havonta egyszer használ valamilyen drogot, az nem azt jelenti, hogy automatikusan függő, és lepusztult ember. Nyilvánvalóan ilyen is van, és nagyon sok ember hajlamos a függőségre. De ez nem csak a heroinnal van így, hanem az alkohollal is. Magyarországon kb. 8 millió ember fogyaszt alkoholt, és körülbelül egymillióan vannak azok, akiknél az alkoholfogyasztás már betegség szintjén jelentkezik. Vagyis hétmillió ember képes arra, hogy kontrollált módon, „táplálékkiegészítésként” vagy szórakozásképpen igyon bort, sört, vagy egyebet. Így értem a kontrollt, mert az tényleg egy utópia, hogy azt mondjuk, hogy kitiltjuk az alkoholt, a cigarettát meg a drogot, mert ez nem lehetséges. Ez egy értelmetlen harc, amire rengeteg pénzt és emberi energiát költünk értelmetlenül.

– A kokain és a heroin azok a szerek, amelyek rendkívül gyorsan, és szinte menthetetlenül függőséget okoznak az embernél. Ezek szerint ez nem pontos információ?

– Minden szer potenciálisan függőséget okoz. Én mindig azt szoktam mondani, hogy nem a szer a probléma, hanem az ember, aki használja. Ha az embernek nincs hajlama a függőség kialakulására, és harmonikus személyisége, jó gondolkodása, ítélőképessége van, akkor nem lesz függő, teljesen mindegy, mit használ. Ezzel szemben, ha ezek a tulajdonságok nincsenek meg, akkor függő lesz, akármit is használ. A függőség mindig az emberen és a társadalmi-szociális környezeten múlik.

– A konferencián kapott egy meghívást arra, hogy segítsen Nagyváradon felállítani egy addiktológiai központot. Ön szerint mire van szüksége Nagyváradnak a leghamarabb ahhoz, hogy ez a terv megvalósulhasson?

– Tavasszal is volt már egy addiktológiai konferencia Nagyváradon, és akkor is beszéltünk erről a tervről. Nagyon fontos a képzés, a tanulás, mert ez is egy szakma, amit meg kell tanulni, gyakorolni kell. Szívesen fogadom a kollégákat Budapesten, hogy tapasztalják meg a mi munkánkat. Első körben a legfontosabb egy szakembergárda kialakítása, vagyis legyenek orvosok, pszichológusok, szociális munkások, akiknek megvan az emberi és szakmai érzékenységük ehhez a munkához. Ez lenne az első lépés. Második lépésben fontos lenne egy tudományos felmérés arról, hogy mi a fő probléma Váradon, a megyében, vagy a régióban: milyen drogokat használnak a fiatalok, mióta, stb., hogy ezekre a problémákra tudjon a szakma választ adni. Ne úgy építsünk fel egy ellátórendszert, hogy nem tudjuk, milyen problémákat kell megoldani. Legyen egy helyzetfelmérés, és ennek alapján kellene kiépíteni egy ellátórendszert. Én nagyon szívesen jövök Nagyváradra segíteni.

Pap István