"Vaddisznók" (is) tiltakoztak a bályoki vadászat ellen

Úgy is mondhatnánk, mindenki tette a dolgát az idei jubileumi, tizedik "bályoki vadászaton", ahol Ion Ţiriac üzletember látta vendégül tehetős vendégeit: a vadászok lőttek, az állatvédők tiltakoztak, a beavatottak tartották a szájukat. Helyszíni tapasztalataink.

Jubileumi, tizedik alkalmához érkezett a bályoki vadászat néven elhíresült esemény, mely a januári uborkaszezonban kiemelt helyet kap minden évben a romániai médiában. Van-e, aki ne tudná: Ion Ţiriac üzletember híres és tehetős ismerőseit látja ilyenkor vendégül vadászbirtokán, pár éve pedig az állatvédők is felfedezték maguknak a "vérengzést", kihasználva a médiafelhajtást. A januári "kora tavaszban" Érábrányt elhagyva néhány olajkút bólogat, mintha csak azt mondanák: igen, újra itt a vadászat ideje. Újbártfalvánál (Satu Barba) ugyanúgy ráz a macskakő, mint régen, Berettyószáldobágyon egy világháborús emlékművön egy ismeretlen katona figyeli feszes vigyázzban az elhaladókat - a mű a szocreál képzőművészet mintája lehetne, bár láthatóan nem régi. A kissé megemelkedő útról jól belátni a hátsó kerítés felett, így megállapítható, hogy a bályoki kastély és kertje is várja még sorsa jobbra fordulását. Bár Bályokot emlegetik, a vadászbirtok a községhez tartozó Nagyalmás túlvégén van, át kell haladni a falun. "Na, jött még egy" - ezt lehet kiolvasni a bámészkodók tekintetéből, akik január elején mindig rácsodálkozhatnak az egymást érő újságírókra.

Hírmorzsák

A vadászbirtok előtti pár száz méteren kaviccsal vannak kitöltve az út kátyúi, mintegy ízelítőt adva a külföldieknek a honi útjavítás mesterfogásaiból. A kapu előtti úton, a domboldalon a sok év óta megszokott látvány: autók, hírtévék mozgó stúdiói, a faluból érkezett bámészkodó tinédzserek. Mindenki tudja, hogy a kapun belülre senkit nem engednek, így kint kell a hírmorzsákat vadászni. Ja, és el ne feledkezzek az állatvédőkről, akik tavalyelőtt teniszezéssel és a "Teniszezz, ne gyilkolj" feliratú plakáttal (utalva Ion Ţiriac sportolói múltjára) tiltakoztak az általuk mészárlásnak minősített vadászat ellen, tavaly már hőlégballonnal is érdekessé tették magukat a médiának. Szombat délelőtti odaérkezésemkor éppen uzsonnaszünet volt a tiltakozásban, a Négy Mancs tagjai szendvicseket majszoltak (vajon mi volt benne?), és termoszokból töltögettek. A főhadiszállásul szolgált gépkocsijaikat elnézve egyértelmű volt: állatvédőnek lenni kifizetődőbb, mint újságírónak...

Vaddisznó a mikrofonnál

Mint megtudtam, az első tévéstábok már a hajnali órákban megérkeztek a lesbe, hogy lencsevégre kapják a kerítések mögé bevonuló hajtókat. Szóra bírni persze nem lehet senkit, nem kockáztatja senki keresményét, meg a jövő évi lehetőséget. A tévések azóta a járó motorral melegedő autókban töltik az időt, és ki-ki szállnak, ha történik valami. Utóbbi azt jelenti, hogy ki- vagy behajt egy jármű a kapun, esetleg "mancsék" újra belelendülnek. Az állatvédők, jól tudva, hogy mindig kell valami érdekesség a médiának, idén három tagjukat vaddisznónak öltöztették: a belebújhatós fekete bundához levehető, agyaras fej tartozik. A piros dzsekis tagokkal sorfalat állva tartják a "vadak" is a plakátokat, melyek felirata nagyjából, hogy vessenek véget a gyilkolászásnak, helyette teniszezzenek. A "vaddisznók" néha leveszik fejüket, nyilatkoznak az újabban érkezettek mikrofonja előtt. Közben persze a már majdnem hagyományos teniszezés is megy: a sáros úton kialakítják saját wimbledonukat, hálóul egy plakát szolgál. A már említett bámészkodó gyerekek lelkesen ujjonganak egy sikeres labdamenet láttán, hahotáznak a bakiknál. Adott pillanatban rendőrautó kanyarodik ki a kapun, pattannak a tévések. Az autó megáll, az illetékes a mikrofonok előtt elmondja, hogy odabent minden rendben, a fegyverekkel sincs semmi baj, a lelőtt állatok húsát majd ellenőrzik (mint mindig). Szűkszavúbb az állatvédőknél, megköszöni az érdeklődést, beszáll, eltűnik. Ennyi infó már elég, hogy azt a hírtévékben élő bejelentkezés tudassa a nézőkkel, sorra állnak is kamera elé a riporternők. Érdekes, hogy vagy öt tévéstábot számoltam össze, mindegyiknél férfi az operatőr, hölgy a riporter.

Ki gépen száll fölé...

Egy különlegességre is figyelmesek lehettünk: míg tavaly hőlégballonból próbáltak belesni a vadászokhoz, idén egy kis "műholdat" repítettek fel. Tessenek elképzelni egy 5 kilogrammos, 4 lábon álló, 9 "csáppal" ellátott kis műszert, melynek hasán egy kamera található. A kilenc csápon egy-egy arasznyi propeller van, melyek akár 350-400 méter magasba is felrepítik a készüléket, melyet a földről kezelője a repülőgép-modellekhez hasonlóan irányít. A kamera egy füzetlapnyi monitorra küldte a képet, rajta hol jobban, hol rosszabbul kivehetően a vadászterület erdőit, utakat, számomra ismeretlen rendeltetésű épületeket, ám nem láttam rajta semmi érdemlegeset a vadászat szempontjából. Az irányító bizonyára nem véletlenül nem kormányozta "ufóját" a vadászbirtok fölé, csak a kerítésen kívüli légtérben lavírozott. Úgy gondoltam egy idő után, hogy szedhetem a sátorfámat, mindent láttam, amit lehetett, és mindenki tette dolgát idén is Bályokon: a vadászok vadásztak (minden bizonnyal), a médiások nem különben a hírmorzsákra, az állatvédők állatvédtek, aki pedig tudott valami konkrétumot, az hallgatott. Távozásomkor mintha irigykedve néztek volna utánam a tévések, hiszen nekik még maradni kellett, ráadásul időről időre élőben kellett bejelentkezni valami hírrel onnan, ahol valójában már nem történt semmi. Amit a kerítésen belüli történésekről idén is tudni fogunk, az pont az lesz, amit a vadászat szervezői tudatni akarnak. Vasárnap délelőtt, amikor a híres vendégek - közöttük Wolfgang Porsche (luxusautógyár-tulajdonos), Frantz Rauch (üdítőgyáro)s, Klaus Mangold (a Daimler-Chrysler autógyár volt elnöke), Siegfried Wolf (Putyin orosz elnök ipari befektetési tanácsadója) - már menni készültek, tudhattuk is, hogy idén a szokásosnál kevesebb, összesen alig 100 vaddisznót lőttek ki (a rekord 2011-ben volt, 254 darab), mert Ion Ţiriac állítólag "felelős fegyverhasználatra" kérte vendégeit.

Rencz Csaba