Szerzetesek találkoztak Váradon

Nagyvárad- Szombaton, A Megszentelt Élet XVIII. Világnapja alkalmából a római és görög katolikus szerzetesek és szerzetesnők találkozóját tartották Váradon, mely egy szentmisében csúcsosodott ki.

1997-ben Boldog II. János Pál pápa február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét A Megszentelt Élet Világnapjává rendelte, amikor szerte a világon a szerzetesi hivatásokért imádkoznak. Ez alkalomból múlt szombaton Nagyváradon találkoztak a váradi római katolikus és görög katolikus egyházmegyék területén működő szerzetesek és szerzetesnők, mely tanácskozáson Exc. Böcskei László és Exc. Virgil Bercea megyés püspökök is részt vettek.

A rendezvény csúcspontja a Székesegyházban délben bemutatott ünnepi szentmise volt, mely a szerzetesekért végzett közös szentségimádással zárult. Bevezetőjében Exc. Böcskei László római katolikus megyés püspök hangsúlyozta: együtt ünneplik a megszentelt élet, vagyis a meghívásuk napját, mely egy újabb alkalom számukra az évben arra, hogy visszatérjenek a gyökereikhez, amikor megérezték azt, hogy Isten megszólítja és akarja őket mindenestől. Úgy fogalmazott: bár különbözőek, mégis egyek abban, hogy igent mondtak Isten megkeresésére, és most összegyűltek annak érdekében, hogy új erőt merítsenek feladataik teljesítéséhez, és ugyanakkor hálát adjanak az Úrnak a kegyelméért, mert kiválasztotta őket, gondoskodik róluk és a mai napig lehetővé teszi szolgálatukat.

Természet feletti

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Kétnyelvű prédikációjában Pantea Tibor kolozsvári ferences rendi szerzetes aláhúzta: nem véletlenül esik A Megszentelt Élet Világnapja Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére, hiszen ahogy a jeruzsálemi templomban az agg Simeon felfedezte a gyermek Jézusban a népek világosságát, úgy a szerzetesek is felfedezik Krisztusban a világ világosságát, és bemutatják az embereknek Isten egyszülött fiát, az egyedüli szabadítót. Azon meggyőződésének adott hangot: nincs miért csodálkozni azon, hogy az emberek a szerzetesi, vagyis az Istennek szentelt életet furcsállják, és nem tartják természetesnek, hiszen ezen életforma eredete valóban természet feletti, Isten személyes meghívásával kezdődik, sokkal korábban, mint azt gondolnánk, és folytatódik úgy, hogy a megszólítottak vagy azonnal igennel válaszolnak, vagy pedig tűnődnek hosszabb-rövidebb ideig, és csak utána felelnek pozitívan Isten szent makacsságára. Életük aztán Krisztus jegyeseként örömteli, feszült és szeretetteljes várakozásban telik, egészen a beteljesülésig.

A szentmise végén a szerzetesek és szerzetesnővérek gyertyával a kezükben megújították fogadalmukat.

Ciucur Losonczi Antonius