A Báthory asszonyok rehabilitálása

Ugron Zsolna Erdélyi menyegző című történelmi regényét mutatták be szombat délután a Partiumi Keresztény Egyetemen a Szent László Napok rendezvénysorozat keretében.

A könyvbemutatónak külön érdekessége volt, hogy a szerző mellett megjelent és méltatta a kötetet Orbán Viktorné Lévai Anikó. A PKE dísztermében szép számú közönség előtt megtartott eseményen Molnár-Bánffy Kata kérdezte a szerzőt és Lévai Anikót a kötetről, illetve az abban megjelenített korszak asszonyairól. Arra a kérdésre, hogy miért éppen Báthory Annáról írt regényt, Ugron Zsolna bevallotta, hogy kamaszkora óta érdekli Báthory Anna alakja. Mint mondta, a Báthoryak az Árpádok után Magyarország legbefolyásosabb családja volt, sőt, gazdagabb család volt, mint Magyarország akkori királya. A szerző kifejtette, hogy az egyébként igen népes és szerteágazó Báthory családban egyik pillanatról a másikra meghaltak a férfiak, és a nők egyedül maradtak. Ezt a helyzetet kihasználva a Báthoryak ellenfelei kiforgatták vagyonukból őket.

Művelt nők

Lévai Anikó elmondta, hogy a Báthory asszonyok, mint ahogy akkoriban a magyar nemes asszonyok általában, nagyon művelt, okos, írástudó asszonyok voltak, akik tudásukat a közösség javára használták fel, iskolákat, ispotályokat létesítettek, vezették a gazdaságot, stb. Lévai Anikó a bemutatott regény erényeként emelte ki azt, hogy kirajzolódik belőle az akkor is jellemző női szolidaritás, illetve megjelenik a női társadalom demokratikus jellege, hiszen, mint fogalmazott, abban a korszakban a magyar nemesasszonyok olyan szinten és mértékben érintkeztek alsóbb néposztályokhoz tartozó nőkkel, ami a 16-17. században egy nyugati nemesi társadalomban elképzelhetetlen volt. Lévai Anikó megjegyezte továbbá, hogy a regény érinti a jogi eljárás hiányosságait is. Elmondta: mivel a Báthory asszonyok rendkívül gazdagok voltak, ezért ellenségeik koncepciós eljárások útján vették el a vagyonukat. A vádlók taktikája egyszerű volt: kriminalizálták ezeket az asszonyokat, és olyan elképesztően primitív vádakat hoztak fel ellenük, amiket, az akkori kor szokásait, kötöttségeit ismerve azok a nők egyszerűen nem követhettek el. Egy ilyen vádpont volt például az, hogy egy alkalommal Bethlen Gábor meztelenül táncolt Báthory Annával. Lévai Anikó elárulta azt is, hogy célkitűzése az, hogy rehabilitálják Báthory Anna nagynénjét, Báthory Erzsébetet, akit szintén boszorkánysággal, és egyéb hajmeresztő bűnnel vádoltak meg csak azért, hogy megszerezzék a vagyonát, és akit kegyetlen pusztulásra (élve befalazták) ítéltek. Az Erdélyi menyegzőről szólva a továbbiakban Ugron Zsolna kiemelte azt, hogy nagyon kevés hiteles információ van Báthory Anna életéről, az utolsó adat 1636-ból származik róla, amikor Esterházy Miklós befogadta őt. Éppen ezért a kevés rendelkezésre álló tényt saját fikcióival egészítette ki, de mint említette, Móricz Zsigmond is ugyanígy járt el saját Erdély-regényének a megírásakor. Az érdekfeszítő könyvbemutató során Pitz Melinda színművésznő olvasott fel részleteket a regényből. A rendezvény végén a szerző dedikálta könyvét.

Pap István