Tárogatók szóltak Nagyváradon

Hétfő este a váradi Fő utcai Holnaposok-szoborcsoportnál magyarországi együttesek fellépésével folytatódott az RMDSZ és a Városi Fúvószenekar által rendezett II. Parádé fúvósfesztivál.

Hallottak már környezetvédelmi szakmérnököt vagy doktorátussal rendelkező közgazdászt tárogatózni, klarinétozni vagy szaxofonon játszani, ráadásul nem is akárhogyan? És azt el tudják képzelni, hogy négy tárogatóművész egy időben és egy helyen szólaltatja meg a hangszerét? Ha igen a válasz, akkor Önök bizonyára ismerik a világon unikumnak számító kecskeméti Gregus Tárogató Kvartettet, melynek tagjai (dr. Tóth Ákos- szoprán tárogató, Tóth Gábor- szoprán tárogató, Szabó Sándor- alt tárogató, Csuvár Gábor- tenor tárogató) hétfő este örvendeztették meg körülbelül egy órás koncerttel a műfaj váradi rajongóit A Holnaposok-szoborcsoportnál, az RMDSZ és a Városi Fúvószenekar által rendezett II. Parádé fúvósfesztivál harmadik napján. Tették ezt többek közt azzal a céllal, hogy megmutassák: a tárogató mennyire univerzális hangszer, hiszen jóformán minden eljátszható rajta, komoly- és könnyűzenei darabok egyaránt.

A muzsika csodálatos hangjai nyújtotta élményen kívül az érdeklődők zenetörténeti ismereteiket is bővíthették Szabó Sándor elméleti felvezetőinek köszönhetően. Megtudhatták például, hogy a szimpla, nem töröksíp típusú tárogató megalkotója a 19. század végén Shunda Venczel József pesti hangszerész volt, aki a találmányát 1897-ben helyeztette iparjogvédelem alá. Stowasser János rivális hangszergyártóként vele egy időben lépett a piacra a tárogatóival, és hangszereit kiváló reklámfogásként Rákóczi-tárogatóknak nevezte, ugyanakkor azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a magyar fúvószenekarokból kiszorítsák a szaxofonokat, megalkotta a teljes hangszercsaládot. Sajnos a nagyobb méretű hangszerek a tárogató csendre kényszerítési ideje alatt, vagyis 1945 után tönkrementek, megsemmisültek, a rendszerváltozás után Gregus Pál bajai ezermester vállalkozott arra, hogy előbb Stowasser-féle szoprán tárogatóról, majd egy előkerült tenor tárogatóról kópiákat készítsen. Sajnos Stowasser altot nem sikerült másolásra beszerezni, ezért egy Ausztriából erre a célra kölcsön kapott Shunda alttárogató másolatával egészítette ki a hangszercsaládot. A kecskeméti kvartett Gregus Pál hangszerkópián játszik, a mester iránti tisztelet jeléül pedig felvette a nevét.

Repertoáron

Offenbach: Hoffmann meséi című szerzeményéből csendült fel először a Barcarola, majd átiratok, illetve magyar népdalok következtek: a Liszt-féle Rákóczi induló, Bihari János egyik lassú verbunkja (Bercsényi-nóták), Grécs Károly Magyar dalai, Karai József Csángó népdalfeldolgozásai és Farkas Antal Üvegestánca. A külföldi kitekintést Gershwin Summertime-ja nyitotta, majd Sosztakovics Keringője szólalt meg (ezúttal Csuvár Gábor altszaxofonnal egészítette ki a három tárogatót), végül pedig Sydney Bechet Síró klarinétja zárta a sort dr. Tóth Ákos nagyszerű közreműködésében. Az együttes Karai József sárközi néptáncfeldolgozásaival (csárdás, karikázó stb.) és Hidas Ferenc kompozíciókkal vett búcsút közönségétől, mely tulajdonképpen magyar történelmi táncok gyűjteménye volt, egyebek mellett a palotás is elhangzott.

Barokk muzsika

Az est másik fellépője a homogén hangzású, azonos hangszereken játszó győri Magyar Klarinét Együttes volt. Azt érdemes tudni a formációról, hogy Szabó András klarinétművész 1987-ben alakította klarinét együttesét növendékeiből, amely először 2000-ig a Phanta Rhei, majd 2005-ig a Győri Klarinét Együttes nevet kapta. Több felvétel készült velük a Magyar Rádióban, a WDR3-ban Köln és a Magyar Televízióban. Ezúttal J. S. Bach-szerzeményekkel készültek, melyek sorát a híres F-dúr olasz koncert nyitotta.

Ciucur Losonczi Antonius