Az élet attól szép, hogy másak vagyunk

Nőnek lenni március 8-án megítélésében nem nagy kunszt, és úgy véli: sok hajnalban kelő, munkába rohanó, délután a házi feladat koordinálása közben takarító nő osztja a nézetét, hogy a mindennapokban kell megélni a nőiességet. Tripa Renátával beszélgettünk.

- Kislányként mindannyian úgy gondoljuk, hogy a megfelelő tűsarkú és a smink eldöntésének kérdése lesz felnőtt női létünk legfőbb problémája- véli Tripa Renáta, a Vízművek kommunikációs vezetője, aki nem titkolja: érdekes, világmegváltó álmai voltak neki is, mint minden tizenéves lánynak. Rögvest az általános iskola elvégzése előtt azonban neki is rohant annak a bizonyos ajtófélfának, amikor egy szerencsétlen baleset miatt profi kézilabdás karrierjébe vetett munkája, hite elillant. Külföldi sportösztöndíj volt, nincs. Fuccs lett Győri ETO-s álmainak, más passzolgat helyette Görbicz Anitával... Talán ez volt az első alkalom az életében, amikor újra ki kellett találnia önmagát. A fiús frizurát csajosra, a rövidnadrágot szoknyára cserélnie. Ráadásul még az is kiderült: a reál tantárgyakhoz való vonzódása nem bizonyul elég erősnek ahhoz, hogy világhírű matematikus vagy orvos legyen belőle.

„Hittem és hiszek azonban abban, hogy ha nyitott szemmel járunk az életben, és nem a múlton, az elszalasztott lehetőségeken kesergünk, akkor megtalálhatjuk amit keresünk”- vallja. Erre mi sem jobb példa, mint a középiskolás évei, ahol a család útmutatásán túl olyan fantasztikus emberektől, mint Zalder Éva igazgatónő vagy Tóth Erika tanárnő tanulhatott. Láthatta, hogyan lehet egy nő egyszerre nőiesen bájos és férfiasan határozott, mely két jellemvonásra később igencsak szüksége volt, amikor a mese és a valóság kicsit ismét egybefonódott.

Szerkesztő-riporter

Már a különböző iskolai események szervezésekor ugyanis felfigyelt arra, hogy mennyi múlik a kommunikáción, ezért egyre sűrűbben foglalkoztatta őt a gondolat: hogyan lehet és kell embereknek elmondani dolgokat úgy, hogy a lehető legkönnyebben megértsék, illetve valódi befogadói legyenek a közölt információknak. Az érettségi diploma megszerzését követően, párhuzamosan az egyetemmel az akkoriban TVS-ként ismert regionális kábeltévé szerkesztőségének lehetett tagja. És ha addig azt képzelte, hogy a modellvilág külső csillogó és valós világa között nagy a különbség, akkor még mit sem tudott a tévés élet valójáról. Bimbó Szuhai Tibor főszerkesztő azonban gondoskodott róla, hogy megismerje azt.

- Úgy véltem, huszonéves, érdeklődő, jól tájékozódott lányként nem jelenthet kihívást számomra a híranyagok világa. Mekkorát tévedtem! A tévés igazolványom kevés volt ahhoz, hogy az emberek megnyíljanak, és bízzanak abban, aki kérdez tőlük. A koncepció, miszerint egy fiatal lány előtt hamarabb megnyílnak a kapuk, jelentem: helytelen. A hiteles, véleményformáló faktornak nincs köze sem a nemhez, sem a korhoz, sem a szoknya hosszához. Én is megvívtam a magam harcát az elismerésért, a megbecsülésért. És igen, kétszer annyit kellett bizonyítanom ahhoz, hogy leküzdjem a sztereotípiákat- emlékszik vissza a történtekre.

Tényleg nem volt könnyű számára, ráadásul akkoriban még szőke volt a haja. Legjobban a terepmunkát szerette, s munkája egyik legnagyobb elismerésének tekinti, amikor a vele készített interjú után Glatz Ferenc professzor, az MTA akkori elnöke kezet nyújtva, azt mondta neki: bocsánatot kér azért, mert nem gondolta volna korábban, hogy öt percnél tovább érdemben el tudnak beszélgetni egymással.

Anyaság

Tíz év elteltével viszont úgy érezte: a helyi stúdiónál elérte mindazt, amit elérhetett, és bár nem állítja, hogy könnyű szívvel zárta le élete sajtós fejezetét, de azért büszkén és elégedetten. Újabb korszak nyílt ezután az életében, ami tagadhatatlanul a legszebb fejezet: az anyaság. Ahogy fogalmaz: a női létnek egy olyan ajándéka, amit semmi nem tud pótolni.

- Egy olyan szakasz, amivel kapcsolatban a férfiaknak igazat kell adnom. Tényleg boszorkányokká válunk. Boszorkányos ügyességgel cseréljük a pelenkát, vezetjük a háztartást, miközben a munka mezején is igyekszünk teljes értékű emberek maradni. Én is ezen képlet szerint működtem, működöm. Minden nő, csakúgy mint minden férfi, maga állítja fel életében a rangsort. Hosszú órákon át sorolhatnám, hogy mi mindent kell egy nőnek listára tennie, de fölösleges. Az a fontos, hogy mindenkinek jól meghatározott célja legyen, amiért mindent megtesz. Attól, mert az én életemben a család az első, még nem jelenti azt, hogy a karriert választó kolléganőm rosszul döntött volna. Csak másképp. De az élet éppen attól szép és színes, hogy mindenki más”- hangsúlyozza Renáta.

Bevallja: azért voltak olyan periódusai, amikor igenis bizonyítani akart. Talán innen ered a küzdő és extrém-sportokhoz való vonzalma is. Amikor először letévedt egy taekwondo-terembe, csak jópofa polgárpukkasztásnak tűnt. De megszerette az egyértelműségét, a test és a lélek egy síkban való mozgását. Kira lánya születését követően ugyan nagyobb szünetet tartott, de mostanság, amikor már lehetőség nyílt rá, hogy talán csapattársakként lépjenek a tatamira, ismét aktívan kezdett foglalkozni a sporttal.

Közben szakmai pályáját egy magáncégnél folytatta tovább, jelenleg pedig a nagyváradi Vízműveknél látja el a kommunikációs feladatokat. Mint mondja, érdekes helyzet, hogy most a barikád túloldalán áll, és ő az, aki a kérdésekre válaszol. De úgy véli: az, hogy tudja mit és hogyan szeretne hallani a riporter, nagymértékben hozzájárul a hatékonyabb kommunikációhoz. És persze annak is örül, hogy sikerült megtalálnia a hőn áhított egyensúlyt a család és a munka között...

Szociális érzékenység

Renátát mindemellett szociális érzékenységgel is megáldotta az sors. Meggyőződése: egy jó szó vagy mosoly semmibe se kerül, s talán mindenkinél van otthon elfekvőben egy ruha vagy élelmiszer, amire nincs szüksége, de másnak jól jöhet. Úgyhogy egy ideje a Hospice, beteg gyermekeket segítő alapítvánnyal együtt, illetve sok közös akciója volt a gyermekvédelemnél dolgozókkal is.

Ciucur Losonczi Antonius