Nem látni a migránsügy végét

Restás István közgazdász 2014 nyara óta Münchenben él, a napokban azonban néhány nap erejéig visszatért Nagyváradra. Kihasználva az alkalmat, a menekültek ottani helyzetéről kérdeztük.

Restás István öt évvel ezelőtt került Nagyváradra, ahol a Partiumi Keresztény Egyetemen tanult közgazdaságtant alapszakon, majd európai szociálpolitikából mesterizett. Ennek köszönhetően adódott rá lehetősége az utolsó nyári szünidőben, hogy Münchenben egy német integrációs nyelvtanfolyamot végezzen, és azóta is, vagyis több mint másfél éve, kisebb megszakításokkal (amikor hazalátogat) kint él. A sofőriskolát is ott szeretné elvégezni, illetve ősszel szociál-menedzsmentet hallgatna az egyetemen, hogy aztán néhány év múlva visszatérjen Romániába, és vállalkozást alapítson, de ez még a távoli jövő zenéje.

Elmondása szerint óriási különbség tapasztalható a 2014-es Münchenbe érkezése és a mostani állapotok közt. Mikor kiment, nem állítja ugyan, hogy tárt karokkal fogadták, de sokkal barátságosabbak voltak a németek, mint jelenleg. Persze most is segítőkészek, de azért valahogy másképpen viszonyulnak az emberhez, ami a menekültválságnak tudható be. Lehet látni, hogy rohamosan nő a nem Németországban születettek száma, melyeket korábban két kategóriába osztottak: úgynevezett flüchtlingékre, vagyis a háborús övezetekből érkező üldözött migránsokra és auslanderekre, azaz külföldi bevándorlókra, azonban sajnos napjainkban ezt a kettőt már egy kalap alá veszik az őslakosok. Holott szerinte mentális szempontból óriási a különbség az őhozzá hasonlóan Európából érkező külföldi bevándorlók és az Afrikából vagy Ázsiából jövő menekültek közt, utóbbiak más kultúrával rendelkeznek, és másképp, számunkra furcsának tűnően viselkednek.

Beláthatatlan

A tendencia akkortájt fordulhatott meg, amikor a flüchtlingék száma egyre nőtt, hiszen például egy olyan időszak is volt, hogy naponta 300 ezren is érkeztek Münchenbe, illetve Németország más területeire, így aztán lassan-lassan valahogy elege lett a németek többségének belőlük. A kezdeti szakaszban ugyan még mindenki azon a véleményen volt, hogy segíteni kell nekik, szociálisan érzékenyen közelítették meg a témát, de aztán sokan kezdtek nem egyet érteni Angela Merkel politikájával, mely negatív hozzáállást csak tovább fokoztak a szilveszter éjszakáján Kölnben történtek, és más, verekedésekről, erőszakos magatartásokról szóló hírek. Emellett Münchenben is egyre több, általában 10-15 fős menekültcsoportokat látni, melyeknek a többsége férfi. A bűncselekmények száma is nőtt, és ezt a németek összefüggésbe hozzák a menekültek érkezésével, s arra gondolnak: csak a bajt hozzá ránk, minek befogadni őket? A közhangulat változását jelzi, hogy egyesek azt hangoztatják: csak a diplomával, illetve a felsőfokú végzettséggel rendelkezőket kellene befogadni, ami persze lehetetlen, hiszen diszkriminációhoz vezetne.

Ami pedig a német államot illeti: mindent megtesz annak érdekében, hogy a helyzet javuljon. Például integrációs nyelvkurzusokat indít, vagy havonta ingyenes jegyet biztosít a menekült férfiaknak, mellyel igénybe vehetik a piros lámpás negyedben nyújtott szolgáltatásokat. Egyébként akikkel Restás István együtt járt a tanfolyamra, kedvesek és aranyosak voltak, nem viselkedtek ellenségesen vele. Szerinte sokszor a média is elferdíti a valóságot a szenzációkeltés miatt, mert a migránsok nem mind terroristák, ugyanúgy vannak köztük megbízható és rendes emberek, és mások is, ahogyan az európaiak is sokfélék. Jellemző rájuk, hogy a vallási előírásaikat nagyon szigorúan betartják. Végtelenül boldogok, ha csupán simán megölelik őket, vagy egy-két jó szót szólnak hozzájuk, de ugyanakkor egymás közt is előfordul, hogy nem értenek egyet, vagy csúnyán veszekednek.

És hogy mi lesz a migrációs válság kifutása? Ahogy talán senki a világon, úgy természetesen Restás István se tudja. Úgy fogalmazott: egyelőre nem látja a végét, azonban azt tapasztalja, hogy Németország is egyre inkább hajlik arra az álláspontra, hogy le kell zárni a határokat, mert még a német állam se tud több millió menekültet eltartani.

Ciucur Losonczi Antonius