Magyar hangszer a citera

Az asszonyvásári Bertalan Attila elmondása szerint az egyetlen olyan a környékünkön, aki citerakészítéssel foglalkozik. Igaz, ő is csak hobbi szinten, mert megélni nem lehet belőle.

Bertalan Attila édesapja hegedűprímás, lakodalmi zenész volt, de amúgy nem foglalkozott hangszerkészítéssel. Valószínűleg „ragadt” ebből valami a fiára, aki szintén megszerette a zenélést, a hangszereket. Már gyermekkorában motoszkált benne valami, de igazából csak felnőttkorában, körülbelül 20 évvel ezelőtt bontakozott ki azon vágya, hogy ezzel is kellene foglalkozzon. Izgatta, hogy népies, hagyományőrző „dologról” van szó, nem valami újfajta divatról, hóbortról. Szerinte ahhoz, hogy valaki citerakészítéssel foglalkozzon, első lépésként meg kell ismerkedjen a fákkal. A legideálisabb alapanyag a száraz lucfenyő, mely megtalálható régi, 70-80 éves bútorokban, Asszonyvására környékén, illetve a mi vidékünkön ugyanis természetes közegben nem nagyon él lucfenyő. Ugyanakkor a citera két végénél levő tőkéje valamilyen keményfából, például gyümölcsfából vagy tölgyből kell készüljön, hogy a szegek jól meg tudjanak állni benne, és ne kopjon, ne repedjen meg. Ebből persze nem lehet megélni, egy citera elkészítése pedig két-három napot, körülbelül 40-50 munkaórát vesz igénybe, és 120 lejből tudja kihozni.

A gyerekeknek készült, 40 centiméter húrfesztávolságú citerán feltünteti a hangokat is, hogy jobban tudjanak boldogulni vele, míg a felnőtteknek szánt, „normál” citerák 70 centiméter hosszúak, ez a szabványosabb méret. A kicsik már első osztályos koruktól kezdve megtanulhatnak játszani a citerán, ahogy megismerték a betűket, hiszen a kisebbik hangszeren is ugyanúgy megtalálhatóak a hangok, mint a nagyon, csak a húrok száma különbözik. Kereslet iránta sajnos nem igazán van, főleg iskolák érdeklődnek a citerák iránt, másfél hónap alatt alig néhány darab fogy el ezekből. Fontos, hogy előbb a tanítónők, zenetanárok megtanuljanak játszani rajta, hogy aztán a diákok is az énektanulással együtt ezt is elsajátítsák, illetve amikor énekelnek, a pedagógus kísérheti őket citerán. Fejleszti a hangjukat, beszélgetőpartnerünk szerint egyértelműbb és tisztább, mintha egy énekes énekelne előttük. Megjegyezte: a lányának ötödikes koráig semmilyen hangja nem volt, a citerának köszönhetően azonban hetedikes korában már elkísérte őt koncertekre.

Népszerűsíteni kell

Azt is megtudtuk tőle: inkább Magyarországon divat citerázni, de Bihar megyében is egyre népszerűbb. Bertalan Attila néhány éve kapcsolatba került a Bihar Megyei Hagyományos Kultúrát Őrző és Népszerűsítő Központ referensével, s közösen kitalálták, hogy minden évben szervezzenek egy citeratalálkozót. Azóta együttesek alakultak Borson, Diószegen, valamint jönnek még az összejövetelre Hegyközcsatárból, Érmihályfalváról, Székelyhídról is. Hosszú folyamat a citerázás népszerűsítése, melynek érdekében még ajándékba is adott citerákat, csak hogy minél többen megismerjék ezt a hangszert is.

Arra hívja fel a figyelmünket: a citera egyébként száz százalékban magyar hangszer, más formájú őse az Árpád-háziak idején került a hazánkba. Az 1800-as években terjed el azzal a hangolással, ahogyan napjainkban is használják. Előkelő uraságok ünnepségein is játszottak citerán, egyáltalán nem volt tehát „ciki” ennek a hangszernek a használata...

Ciucur Losonczi Antonius