Szakács Imre kiállítása Nagyváradon

7x7 címmel nyílik meg november 18-án Szakács Imre festőművész, az Európai Művésztelepek Szövetségének alelnöke kiállítása a nagyváradi várban.Köszöntőt mondanak: Tőkés László európai parlamenti képviselő, dr. Hóvári János, a MANK Nonprofit Kft. főigazgatója. A kiállítást megnyitja: Entz Géza művészettörténész. Az esemény házigazdái: Angela Lupşea, a Nagyváradi Vár- és Várostörténeti Múzeum igazgatója, Sz. Horváth István, a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatója.

Helyszín: Nagyváradi vár, fejedelmi palota, I. emelet. A kiállítás megtekinthető 2017. december 31-ig, keddtől vasárnapig 9 és 17 óra között.

A kiállítási anyag a szentendrei MANK Galériából érkezik a várba. „Ha romantikusan szeretném bevezetni sétánkat Szakács Imre »hetedhét« országútján, azt mondanám: óh, azok a boldog idők, amikor még egy eszme, egy kiváló alkotó vagy alkotóemberek csoportja, egy tájegység szépsége vagy egy jeles életmű vonzásában azonos világnézetű, vagy azonos világnézeti alapon álló, ám különböző szemléletű művészek szövetséget kötöttek egymással, és elfoglalták, illetve láthatóvá tették a szigetet, amely csak olyan mélységből emelkedhet ki, amelyben vulkánok működnek” – kezdte megnyitó beszédét Banner Zoltán művészettörténész, amikor a kiállítási anyagot Szentendrén bemutatták. Az ott található MANK Galériából érkeznek ugyanis a munkák most Nagyváradra.

A művészettörténész szerint, mint utalt rá, a művésztelepek hangsúlyos szerepet töltenek be az alkotók életében, mi több: e szekértáborok lehetőséget adnak arra, hogy a művészek biztonságban érezzék magukat, és arra koncentráljanak, amit a legnemesebb szándékkal tesznek. Vagyis az alkotásra. „Az euroArt, vagyis az Európai Művésztelepek Szövetsége pedig a szekértáborok szekértábora. És ez a szellemi unió, úgy tűnik, áldásosabb az európai országok gazdasági uniójánál.”

A Teremtő „azért küld művészeket a Földre, hogy folytassák a teremtést, mindig új, gazdagabb, keretbe helyezve az emberi lelket, amely örök, sohasem változik, és a szellem által nő vagy fogy hatalma. Az emberi lélek az az Élet, amely köré szekértáborokat vertek a művésztelepek” – emelte ki Banner Zoltán, méghozzá azért, mert Szakács Imre épp olyan fontos szerepet játszott, játszik a művésztelepek életében, mint azok az övében. „A nemzet szellemi elitjét adó magyar falut és parasztságot sem a szolnoki, sem a hódmezővásárhelyi művésztelep nem tudta megmenteni; a gödöllőiek sem tudták befejezni a modern művészetbe oltott népi hagyomány tartós reneszánszát; Nagybányára pedig, alighogy elindította a magyar festészetet a hódítás útján, rázárult a trianoni határ, és a csodát idegen kezek koptatták nosztalgiává” – említette meg, de azt is hangsúlyozta: „Nagybánya folytatása, Szentendre ma is él, méghozzá nem efemer stílusirányzatként, hanem mindazon törekvések művészettörténeti, és egyben kortárs példájaként, summázataként, amelyek a maradandóságot erősebb kísértésnek érezték a mutatványnál.”

Szakács Imre ennek a szemléletnek és magatartásnak a méltóságát képviseli az Európai Művésztelepek Szövetségében alelnökként, tehát diplomáciailag és festészetében egyaránt. A kiállítással egyidejűleg bemutatott négynyelvű könyv-katalógus mindkét minőségéről számot ad, de bennünket is számvetésre sarkall. Számvetésre, hogy a halálos veszedelembe sodort európai alkotószellem védelmezőjeként miképpen tud a mai magyar művészet tanúságot tenni arról, hogy csakis nemzeti erőforrásból újulhat meg a Lét értelmezése. Hogy a művésztelepek szekértáborai sohasem voltak időszerűbbek, mint manapság.

A művészettörténész a Kultúra.hu kérdésére elmondta: Szakács Imréé „olyan életmű, amelyben a mai kor egyik legritkább eszménye valósul meg. Természet, történelem és tanúságtétel, ami annyit jelent, hogy Szakács Imre ragaszkodik ahhoz, hogy azt a valóságot, amelyben él, az örökkévalóság tükrében mutassa meg.” Szakács Imre hét – hat európai, valamint egy indiai – művésztelepet látogatott meg, és az ott készült festményeiből állt össze erre az alkalomra az anyag, ezért is az a címe a kiállításnak, hogy 7x7 – árulta el Banner Zoltán, aki azt is megjegyezte: „A művészet a XXI. században csupán akkor élheti túl a hatalmi játszmákat, ha hű marad a gondolathoz. És ez pontosan olyan biztos, mint az, hogy hétszer hét = negyvenkilenc.”