Mátyás király és a premontrei öregdiákok

Csütörtök este szokásos havi találkozójukat tartották a Szent László Líceumban a Premontrei Öregdiákok Egyesületének tagjai. Tóth L. Ágnes tartott előadást Mátyás-királyról.

A megjelenteket Pásztai Ottó egyesületi elnök üdvözölte, az ebben a hónapban név- vagy születésnapjukat ünneplőket pedig Vonház Antal titkár köszöntötte. Miklós Mihály ny. történelemtanár viccekkel, humoros mondásokkal nevettette meg az egybegyűlteket.

Hunyadi Mátyás születésének 575. és királlyá választásának 560. évfordulóját ünnepeljük az idén- ez adta az aktualitását annak az előadásnak, melyet Tóth L. Ágnes egyesületi tag tartott róla. Bevezetőjében arra is felhívta a figyelmet: alig kétszáz esztendős volt még akkor, amikor 1316. augusztus 19-én Károly Róbert király nagykorúsította, és Kolozsvár a civitas város rangjára emelkedett a középkori hagyományoknak megfelelően. A kapott kiváltság hálaalkotása lett a Szent Mihály-templom, az ország akkortájt talán legnagyobb, de mindenesetre legművészibb temploma. A városi tanács olyan istenházát akart emeltetni, mely a helyi polgárság gazdagságát, erejét és bőkezűségét mindenki számára jól látható módon kifejezi és jelképezi. Senki sem tudja, mi volt a titka ennek a kiváltságnak, ki protezsálhatta ezt a várost a messzi királyi udvarban, és Kolozsvár nem fecsegte ezt ki soha. Aztán az meg puszta szerencse volt, hogy egy kolozsvári polgár házában született meg a vajdának, ama Hunyadi Jánosnak kisebbik fia, Mátyás, akiből a sors különös kegyelméből- és nem a dolgok megszokott rendje szerint-, király lett.

Szimbólum

Mátyás király utolsó nagy képviselője az Európa politikáját jelentősen befolyásoló középkori magyar nagyhatalomnak, mely dicső kornak az utókor szemében ő lett az egyik szimbóluma. A központi hatalom kiépítése és állandósítása érdekében a köznemesi rétegekre és a renddé szerveződő városi polgárságra támaszkodva korszerű hadsereget állított fel. Már ifjúkorában felismerhetők későbbi jellemvonásai- személyes bátorság, gyors elhatározás, nagy fokú önérzet és önállóság-, melyek középkori történelmünk talán legnagyobb alakjává avatják. Nevéhez fűződik ugyanakkor a reneszánsz és a humanizmus meghonosítása Magyarországon, melynek tárgyi emlékei kevésbé, de szellemi termékei fennmaradtak az általa alapított Corvina könyvtár kincseiben, az udvarában működő és korát követő humanisták munkáiban, a népmesékben, a közmondásokban, az irodalmi alkotásokban.

Ciucur Losonczi Antonius