Váradi diákok is felléptek az idei szertartásjátékban

Az elmúlt hétvégén három alkalommal mutatták be a székesfehérvári Nemzeti Emlékhelyen a helyi Vörösmarty Színház által színre vitt II. András – Csillaghullásban álmodó című koronázási szertartásjátékot, melyben statisztaként váradi diákok is szerepeltek.A magyar műemlékek sorában kiemelkedő helye van a Szűz Mária Prépostság és templom maradványait őrző székesfehérvári Romkertnek. A templom, közismert nevén Bazilika, öt évszázadon át a középkori magyar állam legfontosabb, legszentebb helye volt. Itt koronázták királyainkat, temették el az államalapító István királyt és fiát, Imre herceget, őrizték hosszú ideig a felségjelvényeket: a Szent Koronát, a jogart, az országálmát, az ország levéltárát, illetve a törvényhozás színhelye is volt. Szent István királyon kívül még 14 magyar király temetkezési helye volt, de eltemettek itt uralkodói családtagokat, egyházi és világi személyeket is. A magyar történelmi múlt kimagasló emlékéből azonban sajnos csak a romok maradtak meg, mivel Székesfehérvár 1601-es évi ostromakor, a város bevételekor a lőporraktárnak használt templom egy része felrobbant. Hatalmas romjai a 18. század végén még többé-kevésbé álltak, maradványai véglegesen 1800 körül, a püspöki palota építésekor tűntek el.

A középkori magyarság koronázó templomában maradványait az országgyűlés 2012-ben Nemzeti Emlékhellyé nyilvánította. Ezen a misztikus, különleges helyen, ahol már magában ott lenni hihetetlenül felemelő élményt jelent, zajlanak évek óta az Árpád-házi királyok életét és tevékenységét bemutató Koronázási Szertartásjátékok, mely sorozat idén II. Andráshoz érkezett. Csillaghullásban álmodó címmel a nagyközönség augusztus 18-án és 19-én láthatta a dr. Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója által rendezett és dr. Matuz János dramaturg, társíró által jegyzett darabot, azonban augusztus 17-én, múlt pénteken este egy külön sajtóbemutatót is szerveztek, melyre a külhoni médiamunkások közül egyedül a Bihari Napló képviselőjét hívták meg.

Meggyőző alakítások

Krimibe illő, rejtélyes királyhalál, egész Európát sokkoló kegyetlen királyné-gyilkosság, ármány és szerelem, szenvedély és lemondás… Ezekről szólt ez a sodró lendületű előadás, amely arra is kereste a választ, hogy II. András vajon mindenféle realitástól elrugaszkodó álmodozó pazarló, vagy az Árpád-ház egyik legmodernebb, korát évszázadokkal messze megelőző uralkodója volt? Egy történet, mely csupa szenvedély, csupa kaland, csupa titok és csupa ragyogás, mert II. András leánya, a később szentté avatott Erzsébet szeretete ragyogott e nagy ívű történet felett. És akkor itt álljunk meg egy pillanatra, a jelenbe való átkötéssel: kiemelkedő figyelmet érdemelt a Szent Erzsébet alakító, pályakezdő Osváth Judit játéka, aki hiteles, érzelemdús és meggyőző színpadi jelenlétével, úgy érzem, maradandó belépővel tudott csatlakozni a Vörösmarty Színház társulatához. Látványosra és élethűre (koreográfus: Horváth Csaba) sikeredett Merániai Gertrúd (Varga Izabella) brutális meggyilkolása, melynek drámaiságát csak fokozta a zene (zeneszerző: Szirtes Edina Mókus). A címszereplő Sághy Tamás az elmúlt évek szertartásjátékaiban kibontakoztatott más szerepeinek tapasztalataira is hagyatkozva rutinosan és magabiztosan elevenítette meg az uralkodót, míg Körtvélyessy Zsolt koronázó érsekként, illetve Závodszky Noémi Zsófia királynéként domborított. Mihályi Győzőt pedig jellegzetes hanghordozása mintha mindig is arra predesztinálta volna, hogy egyszer, valahol narrátorként szerepeljen valamilyen darabban… A szép és korhű jelmezek Kovács Yvette Alida, a látványos díszletek Szendrényi Éva munkáját dicsérik. Mindent összevetve egy grandiózus előadást sikerült színpadra állítani, és minden bizonnyal a helyszín is hozzájárult ahhoz, hogy jó volt magyarnak lenni ezen a különleges hangulatú esten.

Váradi diákok

Végül, de nem utolsósorban mindenképpen említést érdemel, hogy váradi vonatkozása is volt a produkciónak, hiszen a Rákóczi Szövetségnek köszönhetően a Kárpát-medence különböző sarkaiból verbuvált 58 gyerek is statisztált benne. Nagyváradról a tehetségüknek és rátermettségüknek köszönhetően 8 diák kapott erre lehetőséget, akiket Medvéssy Mónika tanárnő kísért el: a Művészeti Líceumból a kilencedikes Szakács Kata, Kiss Beatrix Vivien és Tóth-Fábián Tamás, a tizedikes Kalmár Reghina-Mária és Bódi Mátyás-László, valamint a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumból a tizenkettedikes Dávid Róbert Eric, Barabás Boglárka és Diósi Mária. Utóbbi azt nyilatkozta lapunknak: az elmúlt hétfőn érkeztek meg a felkészítő táborba, és már aznap délután megtörtént számukra a szereposztás és elkezdődtek a próbák a Romkertben. Ezt megelőzően néhány sort kellett írniuk magukról, megadni a nevüket és méreteiket, illetve hogy addig hol, miben szerepeltek. Csodálatos élményt jelentett számukra ezen a történelmi helyen fellépni, annyi ember előtt.

„Nagyon intenzív munka volt, különösen azt követően, hogy megérkeztek a határon túli fiatalok, akiknek be kellett kapcsolódniuk egy olyan folyamatban, mely már hetek óta zajlott, és felvenniük ennek az intenzitását. Hála Istennek ez sikerült. Kétségtelen, hogy elég kemény munka árán, hiszen késő éjszakáig tartottak a próbák, majd folytatódtak másnap. Tulajdonképpen már szerdán lehetett érzékelni, hogy ugyan kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de az színpadi monstrum összeállt. Azt hiszem, hogy nagyon pontos volt a forgatókönyv, aminek alapján dolgoztam. Tisztában voltam azzal, hogy az idő annyira kevés, hogy ha nem találok ki mindent előre, akkor fejre fogok állni. Úgy gondolom, hogy alapvetően a lényege átjött, megszületett, és ez számomra a legnagyobb elégtétel” – mondta lapunknak dr. Szikora János rendező.

A szertartásjátékok liturgikus szövege latin nyelvű kódexekben található meg, melyeket fel kell kutatni – tudtuk meg dr. Matuz János dramaturgtól. Középkorszakértő történészekkel tárgyal ezért, illetve papokkal annak érdekében, hogy ezeket magyarra lefordítsák, átültessék. Miután ez kész, kezd el gondolkodni a rendezővel közösen arról, hogyan lehet mindezt színpadra állítani, ami immár hatodik éve tart. És a folytatás? Minden szertartásjáték premierje egyúttal belépő a következő kutatásra, tehát szeptembertől ismét irány a könyvtárak és a levéltárak, hiszen IV. Béla „már kopogtat az ajtón”.

Ciucur Losonczi Antonius